A Központi Nyomozó Főügyészség 54 személy ellen emelt vádat és 25 vállalkozással szemben indítványozta intézkedés alkalmazását a Budapest Környéki Törvényszéken. A nyomozás során több mint 300 érintett pályázatot vizsgáltak meg és 100.000 oldalt meghaladó nyomozati irat keletkezett. A vádirat közel 400 oldalas.

A vádirati tényállás lényege szerint az I. rendű vádlott olyan szervezett korrupciós hálózatot épített ki társaival, amelyben széles körben tartott kapcsolatot projektmenedzserekkel és pályázó cégek vezetőivel. A rendszer lényege szerint az I. rendű vádlott, az általa képviselt hivatalos személyi kör közreműködésével milliós összegekért cserébe elintézte a pályázatok nyertességét, az ellenőrzések cégek számára kedvező lefolytatását, valamint a pályázatokkal kapcsolatos kérelmek pozitív elbírálását. Az I. rendű vádlott 2015 elejére a korábbi munkaköreiből adódó kapcsolatrendszerét felhasználva kialakított maga körül egy olyan pályázatmenedzserekből és pályázókból álló „ügyfélkört”, akiknek azt ajánlotta fel, hogy ha vállalják a pályázattal elnyert támogatási összeg százalékában meghatározott összegű készpénz megfizetését részére és rajta keresztül a hivatalos személy vádlott társai részére, úgy el tudják intézni, hogy a pályázataik nyerjenek. A korrupciós cselekményekkel érintett pályázatok jelentős része az Európai Unió költségvetéséből támogatott operatív programokhoz kapcsolódnak. Az ügyben 108 európai uniós forrásból finanszírozott pályázat, valamint további 8 hazai forrású pályázat érintett. A benyújtott kérelmekkel igényelt támogatás összértéke meghaladja a 25 milliárd forintot. Az I. rendű vádlott és társai, további személyek bevonásával 2015-2022 áprilisa között különböző korrupciós bűncselekményeket, egyebek mellett pénzmosást, jogellenes lekérdezéseket, ellenőrzésekhez, illetve másodfokú eljáráshoz kapcsolódó korrupciós bűncselekményeket követtek el.

A Budapest Környéki Törvényszék a 2024. november 29-én kihirdetett ítéletével a váddal egyezően beismerő és tárgyalásról lemondó III., IV. és V. rendű vádlottakat bűnösnek mondta ki több rendeli hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében és közokirat-hamisítás bűntettében. Ezért a III. és IV. rendű vádlottakat 5 év szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra, valamint 650.000 pénzbüntetésre, az V. rendű vádlottat 3 év 6 hónap szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, valamint 1.200.000 pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a börtön fokozatú szabadságvesztéseikből a fele rész kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A III. rendű vádlottal szemben 50 millió forint, a IV. rendű vádlottal szemben 12.000 euro és 32 millió forint, az V. rendű vádlottal szemben 6 millió forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Mindhárom vádlottat a közszolgálati tisztviselői jogviszony létesítésétől végleges hatályú eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen az ügyészség az V. r. vádlott terhére súlyosításért, a III. r. vádlott esetében további vagyonelkobzás alkalmazása, a IV. r. vádlott esetében 287.309 forint kiadásának mellőzése, a vádlottak és védőik enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A fellebbezések közül az ítélőtábla kizárólag a IV. rendű vádlott és védőjének enyhítést célzó fellebbezését találta alaposnak. 

Az elsőfokú bíróság törvényesen fogadta el a vádlottak beismerő nyilatkozatát, azt az egyéb bizonyítékok is alátámasztották.

A cselekmények minősítése a III. és V. rendű vádlott esetében kizárólag az elkövetői alakzatot illetően szorult korrekcióra. A III. és IV. rendű vádlott osztályvezetői pozíciójuknál fogva vezető beosztású hivatalos személyként követték el a korrupciós cselekményeket. Az üzletszerűség és a bűnszövetség is fennállt.

A bűncselekmények már-már a bűnszervezeti elkövetés jegyeit mutatták, ezért az uniós támogatásokkal kapcsolatos eljárások egészét lefedő szervezettséget is a terhükre kellett értékelni. A korrupciós cselekmények háromszorosan is súlyosabban minősültek, melyeket a vádlottak kormánytisztviselőként követték el. A vádlottak és családtagjaik betegségei enyhítő tényezők, de konkrét nyomatékuk elenyésző. 

Az elkövetők, köztük a vádlottak a mikro-, kis- és középvállalkozások számára nyitva álló uniós támogatási források felett évekig, kizárólagosan diszponáltak, a milliárdos támogatások elosztása a jogszabályi rendelkezések helyett alapvetően korrupciós kapcsolatokon alapuló rendszerben történt, abban a vádlottak rendszeres anyagi haszonért vettek részt, így a terhére rótt hivatali vesztegetések társadalomra veszélyessége az adott bűncselekményi kategórián belül is kirívó. Az aktív vesztegetői oldal számára is természetessé vált, hogy a támogatáshoz (még ha a kiírás feltételeinek megfelelne is) másként, mint korrupciós kapcsolatok útján, nem tudnak hozzájutni, annak „költségeit” a projekt során eleve figyelembe vették.

A hivatalos személy tisztességes eljárása és a részrehajlásmentes ügyintézés iránti társadalmi elvárást anyagi előnyért megszegő magatartás alkalmas a közbizalom megingatására. Ezek a jellemzők jelentősen növelik a cselekmények tárgyi súlyát, és az általános bűnmegelőzési célok erőteljesebb érvényre juttatását igénylik. Ez az indoka annak, hogy a beismerő nyilatkozatuk, megbánásuk és a jogtalan előny visszafizetése ellenére egyik vádlott esetében sem merülhetett fel a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése.

Mindezek alapján a III. rendű vádlott esetében az 5 éves törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztés tartamának mérséklésére nem volt indok. A IV. rendű vádlottnál is kizárólag a belső arányosság követelménye miatt szállította le a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát 4 év 4 hónapra, melyben már valamennyi enyhítő tényező kifejezésre jut. Az V. rendű vádlott esetében egyetértett az ítélőtábla, hogy az ő tevőlegessége csekélyebb, a jogtalan előny összegének nagyságrendekkel kisebb összege indokolttá tette az enyhítő szakasz alkalmazásával a 3 év 6 hónap szabadságvesztés kiszabását. A nyomatékos súlyosító körülmények miatt azonban további enyhítésnek nem volt helye. Ugyanakkor a másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a vádlottak beismerése, megbánása, és a jogtalan előny visszafizetése érdekében tett törekvéseik megalapozzák azt, hogy a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásuk legkorábbi időpontját a szabadságvesztés fele részében határozza meg.

A pénzbüntetésekről és a végleges hatályú foglalkozástól eltiltásról a törvényszék helytállóan rendelkezett, egyedül a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezések szorultak pontosításra.

Budapest, 2025. július 11.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság