A Zalaegerszegi Törvényszék az I. rendű vádlottat felmentette, társát 5 év próbaidőre felfüggesztve 2 év börtönbüntetésre ítélte abban az ügyben, amelyben a vádlottak egy pályázathoz nem létező önerőt igazoltak.   

A vád szerint az I. rendű vádlott nő egy olyan kft. ügyvezetője volt, amelynek 75%-ban ő, 25%-ban pedig egy másik cég volt a tulajdonosa. Ez utóbbi vezetője a nő külföldi állampolgárságú férje (a II. rendű vádlott) volt, de a működtetésben az asszony is részt vett.

A kft. mintegy 20 millió eurós (6,3 milliárd forint) beruházással csigafeldolgozó és tésztagyártó üzemet tervezett létrehozni Kisvárdán. A finanszírozás 33,7%-át hitelből, 26,3%-át saját forrásból, 40%-át pedig állami támogatásból kívánták megvalósítani.

A projekthez 2015-ben a cég sikeresen kérvényezett 2.520.572.000 forint vissza nem térítendő állami támogatást, emellett bankkölcsönt is igénybe vett. A hitel- és a támogatási szerződések alapfeltétele volt a saját forrás (1.925.000.000 forint), ám a kft. ezzel ténylegesen nem rendelkezett. A saját forrás igazolására valótlan tartalmú kölcsönszerződéseket, teljesítés nélküli számlákat készítettek, körkörös utalási láncolatot generáltak. A beruházást nem a vállalt feltételeknek megfelelően (pl. kevesebb foglalkoztatott, hiányos beszámoló), illetve tényleges saját erő nélkül, csak banki és állami támogatásból valósították meg. Így sem a kölcsönök lehívására és igénybevételére, sem az állami támogatásra nem voltak jogosultak, ezért az illetékes minisztérium felszólította a kft.-t a támogatás és kamatai visszafizetésére, ami nem történt meg.

A vádlottak cselekményükkel 2.583.273.222 forint kárt okoztak a központi költségvetésnek.

A Zalaegerszegi Törvényszék 2025. március 5. napján az I. rendű vádlottat 1 rendbeli költségvetési csalás bűntettének és 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének vádja alól bizonyítottság hiányában felmentette. 

Az indokolásban elhangzott: a nő mindvégig következetesen, egybehangzóan nyilatkozott, kiemelte, hogy az üzleti döntések meghozatalára nem volt hatása, a tényleges döntéshozatal a II. rendű vádlott kezében volt, s az ő utasítása szerint cselekedett. Ez a gyakorlat volt érvényben a házaspár másik cége, s az újonnan alapított vállalkozás esetében is. Tisztában volt azzal, hogy a beruházáshoz nem állt rendelkezésre megfelelő önerő, az ennek biztosítását célzó ügyletetekben azonban csak a folyamat elején, illetve a legvégén aláíróként vett részt. A két végpont közötti történéseket bizonyíthatóan nem ismerte, azokat a II. rendű vádlott intézte. Bizonyíthatóan nem volt tudomása arról, hogy az önerő igazolására szolgáló szerződések és számlák mögött nem voltak valós gazdasági események. A nő azon védekezését, miszerint ő abban a tudatban volt, hogy minden törvényesen zajlik, nem lehetett cáfolni. Az I. rendű vádlott által elmondottakat pedig a férje és a tanúk vallomásai is teljes mértékben alátámasztották. 

A II. rendű vádlottat, mint közvetett tettest bűnösnek mondta ki a bíróság 1 rendbeli költségvetési csalás bűntettében és 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Ezen kívül 5 évre eltiltotta attól, hogy gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője legyen. 

A férfi a bíróságon ténybeli beismerő vallomást tett, de a felelősségét vitatta. Kiemelte, hogy ő nem titkolta, hogy forráshiánnyal küzd. A helyzet javítása érdekében és a magyar viszonyok ismertének hiánya miatt pénzügyi tanácsadókra hagyatkozva, az ő útmutatásaik szerint eljárva jutott hitelhez, kölcsönhöz, valamint valótlan önerőhöz. A bíróság szerint azonban a férfinek - aki bízott a segítőiben - üzleti tapasztalatai alapján tudnia kellett, hogy ez az út nem a megfelelő. Azonban tény, hogy a cég megkapta a banki hitelt, az állami támogatást, létrehozták a gyártóüzemet, megvásárolták a szükséges gépeket, s megindult a foglalkoztatás is. A kft. célja a működés és a termelés volt, az odavezető választott út viszont büntetőjogi felelősséget von maga után. De ezt csak a megvádolt vádlottak vonatkozásában volt jogosult vizsgálni a bíróság.

A törvényszék a részletes, teljes körű bizonyítás után úgy ítélte, hogy az ügyészség által indítványozott 5 év szabadságvesztéssel szemben a büntetési célok enyhébb büntetési tétel mellett is érvényesülnek. A maximálisan kiszabható 5 éves próbaidő mellett látott lehetőséget az enyhébb büntetés kiszabására, többek között az alábbiak figyelembe vétele mellett: a vádlott ténybeli beismerő vallomása, a büntetlen előélete, az időmúlás, a vádlott idős kora és krónikus, illetve súlyos betegségei.

A bíróság a kft.-vel szemben 2.583.273.222 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el, illetve az állam, mint sértett polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította (a jogszabály szerint ezt adók módjára kell behajtani). 

Az I. rendű vádlott és védője a tárgyaláson tudomásul vette az ítéletet, az ügyész, a II. vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt tartott fenn. A lejárta után minden fél tudomásul vette a döntést, így az ítélet jogerős. 

     Dr. Bartalné dr. Mentes Judit  
                sajtószóvivő