Az elsőfokon eljárt bíróság a következő tényállást állapította meg:

I. A vádlott (1976) 2020. szeptember 19-én hajnalban a székesfehérvári buszpályaudvaron szóba elegyedett pár ismerősével, akikhez csatlakozott a sértett is, akivel együtt nagyobb mennyiségű alkoholt is elfogyasztottak. A sértett felajánlotta a vádlottnak, hogy töltse a lakóhelyén az éjszaka további részét, amely egy szennyvíztelep mögötti épületben volt. A sértett számára lakhelyül szolgáló villany nélküli helyiségben leültek, beszélgettek, majd a sértett a vádlottat simogatni kezdte, aki ezt nem hárította el, de azt kérte, hogy pihenhessen kicsit. Ezt követően a vádlott szólt a sértettnek, hogy mosdóba szeretne menni. A telefonjával világítva a sértett kikísérte a vádlottat, majd visszatérve a vádlott hirtelen szembe fordulva a sötétben egy hirtelen mozdulattal hason szúrta a férfit, majd az épületből kifutott, elhagyta a helyszínt. A sértett a szomszédban alvó férfitől, illetve segélyhívón kért segítséget. A kiérkező rendőrök megkezdték az intézkedést, a mentőszolgálat pedig a sértettet az életveszélyes sérülése miatt kórházba szállította.
II. A vádlott életviteléből eredően gyakran változtatta tartózkodási helyét. Így ismerkedett meg egy másik férfivel, akivel bizalmi viszonyt alakított ki, és felajánlotta neki, hogy az eladni kívánt ingatlanának értékesítésében segít neki. A férfi teljes körű meghatalmazást adott a vádlottnak, és az ingatlan minden hivatalos iratát átadta neki. A vádlott azt állította, hogy az ügyintézés érdekében pénzre van szüksége, és rávette a készpénzzel nem rendelkező sértettet, hogy a lakásban található ékszereket vigyék a zálogházba, amelyért 63.000 forintot kapott. Ezt a pénzt a vádlottnak átadta, aki viszont valós ügyéntézést az ingatlan értékesítésére nem végzett.
III. A vádlott egy régi ismerősi kapcsolatot elevenített fel, amikor találkozott egy másik sértettel. Kiderült, hogy a sértett adóvisszatérítéssel kapcsolatos ügyet intéz, azonban nem akarta, hogy a volt párja által is ismert bankszámlaszámra kerüljön az összeg, így a vádlott felajánlotta, hogy utaltassák a pénzt az ő számlaszámára, és megígérte, ahogy megérkezik az adóvisszatérítés, azt a férfi részére átadja. A sértett élt ezzel a lehetőséggel, és az adóhatóságnál az utalás teljesítése érdekében a bankszámlaszámot módosította. Az adóhatóság a közel 450.000 forintot kiutalta a vádlott számlaszámára, melynek egy részét a nő felvette, a másik részét két ismerőse részére tovább utalta. A sértett jelezte, tudja, hogy megérkezett a számlára a pénz, de a vádlott ezt tagadta.
IV. A vádlott megismerkedett egy 63 éves férfivel, akivel közvetlen kapcsolat alakult ki közöttük, mert a vádlott apróbb szívességeket tett a férfinek, elvitte a nehezen mozgó sértettet a néhai élettársa sírjához, segített neki bevásárolni. A vádlott a sértett bizalmát teljesen elnyerte, így a férfi megkérte őt, hogy vigye el gépkocsival a nyugdíját felvenni. A vádlott jelenlétében a sértett a bankfiókban felvette a pénzt, melynek egy részét a táskája egyik zsebébe, a nagyobb részét az irataival együtt a táska másik zsebébe tett, amit a vádlott is látott. A gépkocsit vezető vádlott a sértett figyelmetlenségét kihasználva elvette tőle a nagyobb összegű készpénzt és az iratokat. A sértett miután észlelte a pénze eltűnését, számonkérte a vádlottat, aki tagadta, hogy azt ő vette volna el.

A fenti tényállás alapján az elsőfokon eljárt Székesfehérvári Törvényszék a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, csalás bűntettében és lopás bűntettében ítélte bűnösnek, ezért őt nyolc év négy hónap börtönbüntetésre és kilenc év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság elrendelte a vádlottal szemben korábban végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett csalás bűntette és más bűncselekmény miatt egy év, és testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt egy év börtönbüntetés végrehajtását.

Az ítélet ellen az ügyész vagyonelkobzás elrendelése végett; a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Győri Ítélőtábla a mai nap meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a vádlottal szemben 62.000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el, míg ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélőtábla alaptalannak ítélte a vádlott és védője felmentés iránti fellebbezését. Az eljárás során ugyanis nem merült fel olyan adat, amely alátámasztotta volna azt, hogy a vádlott az élet elleni cselekmény elkövetésekor jogos védelmi helyzetben szúrta volna meg késsel a sértettet, mivel az meg akarta erőszakolni. A szexuális erőszak csak a vádlott vallomásában szerepelt, azt nem igazolta sem külsérelmi nyom, illetve a vádlott ruházata, sem pedig az elsőként a helyszínre érkező rendőrök tanúvallomása. A vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítésének azért nem lehetett helye, mert az elsőfokú bíróság a büntetési tételkeret középmértékét (7 év) kevéssel meghaladó szabadságvesztés büntetést szabott ki. Emellett a büntetéskiszabási körülmények körében a súlyosító körülmények túlnyomóak voltak. Így a vádlott a cselekményeit két felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje - valamint két büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A csalási és lopási cselekményeket idős, elesett, beteg sértettek sérelmére, ezen állapotuk kihasználásával követte el. A vádlott személyiségzavara és az időmúlás nem tekinthető nyomatékos enyhítő körülménynek.

Az ügyész fellebbezése ugyanakkor alapos volt a vagyonelkobzás elrendelése iránt, mert a vádlott az egyik csalási cselekményből származó 62.000. Ft-al gazdagodott.

dr. Ferenczy Tamás
sajtószóvivő
+36304817354
ferenczyt@birosag.hu