A vádlottak 68 éves édesanyjukkal közös háztartásban éltek Veszprémben. A lakóház és környezete rendkívül elhanyagolt volt, a lakást rendszeresen nem takarították és több mint 5 éve nem fűtötték, az ingatlan falait penész borította, a beázás miatt a mennyezetről és a falakról csöpögött a víz, a sértett környezete, az ágya és a szőnyeg vizelettel és széklettel volt szennyezett, emiatt a lakás elviselhetetlen bűzt árasztott. A lakóház egyetlen szobájában – amelyben a téli hónapokban is kültéri hőmérséklet volt – a sértett együtt aludt a vádlottakkal. A család egyedüli jövedelme a II. rendű vádlott keresete volt, aki egy gyárban dolgozott két – nappali és éjszakai – műszakban, míg az I. rendű vádlott mintegy 5 éve már nem dolgozott. A vádlottak a szabadidejükben rendszerint az édesanyjukkal együtt otthon tartózkodtak.
A sértett egészségi állapota az évek során fokozatosan megromlott, az utóbbi időben többnyire az ágyában feküdt, de még mozgásképes volt. A fizikailag és szellemileg is leromlott, elerőtlenedett sértett egyre kevésbé volt képes önmagát ellátni, 2022. év végén annyira legyengült, hogy mentővel a sürgősségire szállították, ahol kihűlést állapítottak meg nála, emellett fertőzése is volt. A sértett állapota alapján – mivel kétség merült fel arra vonatkozóan, hogy a beteg otthoni ápolása biztosított – felmerült a kórházon kívüli ellátása érdekében „elfekvő” osztályon történő elhelyezésének a szükségessége. Az I. rendű vádlott a sértett kezelő orvosával történt telefonbeszélgetés során azonban ezt a lehetőséget elutasította, azzal, hogy a sértett otthoni ellátása biztosított, mivel ő fogja ápolni, a sértettet – állapotának stabilizálását követően – hazaengedték. A sértett hazaszállítását követően a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy édesanyjuk önmagát ellátni nem képes, mozgásképtelensége miatt a mosdóba nem tud kimenni, nem tud önállóan enni és inni, ennek ellenére közömbösek voltak a sértett kiszolgáltatott helyzetével, nem figyeltek arra, hogy megfelelő ételhez és italhoz jusson, továbbá nem törődtek azzal sem, hogy a vizeletét és székletét az ágyába ürítette. A vádlottak egyáltalán nem gondoskodtak a sértett átnedvesedett ruházatának cseréjéről, és arról sem, hogy a januári hidegben, amikor a napi középhőmérséklet tartósan 8,1 C° alatt volt, a kültéri hőmérsékletű lakásban száraz ruhával, illetve takarókkal védjék a kihűléstől. Mivel a vádlottak nem ápolták sértettet és nem biztosították részére a megfelelő higiéniás körülményeket, továbbá orvosi és külső segítséget sem kértek, a sértett állapota teljesen leromlott, válságos állapotba került. 
A sértettet 2023. év elején meglátogatta testvére, aki látva a magatehetetlen sértettet, rábeszélte a II. rendű vádlottat, hogy hívjon mentőt az édesanyjához. A kiérkező mentősök a 12 C°-os fűtetlen lakásban az alulöltözött sértettet egy beszakadt – és a rajta lévő szivaccsal együtt ürülékkel szennyezett – ágyon keresztben fekve, csípőtől a padlóra lecsúszott, eszméletlen állapotban találták, rajta mindössze egy átnedvesedett koszos melegítő és egy kötött felső volt, amit előzőleg testvére adott rá, mert a sértett csak egy pólót viselt. A mentősök kiérkezésekor a sértett testhőmérséklete mindössze 24 C° volt. A kihűlés miatt sokkos, életveszélyes állapotba került sértett ellátását a lakásban uralkodó körülmények miatt csak a mentőautóban tudták megkezdeni. A sértett életét a kórházba szállítását követően a szakszerű ellátás ellenére sem tudták megmenteni. A sértett halála az időben érkező orvosi segítségnyújtással megakadályozható, elhárítható lett volna.
A vádlottak tisztában voltak a sértett állapotának rohamos romlásával, ennek ellenére semmit nem tettek a folyamat megállítása, a halálos eredmény megelőzése érdekében, hanem abba belenyugodtak, a családjogi kapcsolat ellenére segítségnyújtási és gondozási kötelezettségüknek nem tettek eleget. A vádlottak fenti mulasztásban megnyilvánuló magatartása a sértett halálához vezetett, ugyanis a vádlottaknak reális lehetősége lett volna a súlyos következmény elhárítására, azonban közömbösséget tanúsítva azt elmulasztották.
A II. rendű vádlott kóros elmeállapota, enyhe fokú értelmi fogyatékossága és ennek talaján kialakult személyiségzavara enyhe fokban korlátozta abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje és e felismerésnek megfelelően cselekedjék.