A Fővárosi Törvényszék a 2014. március 4-én jogerősen kihirdetett ítéletében is bűnösnek mondta ki K. Zoltánt súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettében, s helyben hagyta az első fokon kiszabott 10 hónap, 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést.

A bíróság nem rendelte el a vádlott pártfogó felügyeletét, így értelemszerűen külön magatartási szabályként sem kötelezettséget sem tilalmat nem írt elő a számára.

A Fővárosi Törvényszék a 2014. szeptember 10-én kihirdetett ítéletében elutasította a Sopron Bank Burgenland Zrt. felperesnek a Magyar Állam alperes elleni keresetét.

A Fővárosi Törvényszék fenntartotta annak a férfinak az ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyeletét, aki ellen a román hatóságok bocsátottak ki európai elfogatóparancsot egy jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtása miatt.

A rendőrség – a közbiztonság, közrend, valamint mások jogainak és szabadságának védelmére hivatkozva – előírta, hogy a 2019. július 6-ára bejelentett felvonulást a szervezők három beléptetési pont felállításával, valamint valamennyi beléptetési ponton rendezői beléptetéssel kötelesek megtartani.

A Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletében – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azt a többszörös visszaeső férfit, akit aljas célból elkövetett emberöléssel, szexuális erőszakkal és kifosztással vádolt az ügyészség. A bíróság rendelkezése szerint a terhelt legkorábban 35 év után bocsátható feltételes szabadságra.

A Fővárosi Törvényszék 2023. március 27-én tartott nyilvános ülésén helyben hagyta a Pesti Központi Kerületi Bíróság 4 év 4 hónap börtönbüntetést és 5 év közügyektől eltiltást kiszabó ítéletét annak a férfinak az ügyében, aki ellen védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette miatt emelt vádat az ügyészség. 

Az ítélet szerint a vádlott 2019. október 29-én az éjjeli órákban bemászott egy belvárosi első emeleti lakás nyitva hagyott ablakán, és az ott alvó, védekezésre képtelen állapotban lévő sértettet megerőszakolta.

A tényállás szerint az elsőrendű vádlott szülész-nőgyógyász orvosként dolgozott, a másodrendű vádlott az asszisztense volt. Az elsőrendű vádlott rendszeresen a vármegyei kórházban, járóbeteg ellátás keretében végezte el a magánrendelőjébe járó pácienseinek ultrahangos vizsgálatát, melyért alkalmanként 15.000 forintot kért és fogadott el. Arra, hogy magánbetegei ellátásához a kórház eszközeit és berendezéseit használja engedéllyel nem rendelkezett.