Végzésével helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla a 14. életévét be nem töltött, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt H. J. vádlott ellen indított büntetőügyben az elsőfokon eljárt Kecskeméti Törvényszék ítéletét. A vádlott jogerős büntetése 12 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés és 10 év közügyektől eltiltás lett. A vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott szülői felügyeleti jogát – mind a meglévő, mind pedig az esetlegesen jövőben születendő gyermeke vonatkozásában - megszüntette a bíróság. 

A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott – aki súlyos alkoholfüggősége miatt gyógyszeres kezelés alatt állt - egyedül nevelte 6 éves leánygyermekét egy Bács-Kiskun vármegyei házban. 2022. szeptember 13-ára virradó éjjel az anya – aki több napja nem fogyasztott már alkoholt és felírt gyógyszereit sem szedte - felriadt, majd a konyhába ment és ott alkoholt fogyasztott, ezután visszafeküdt a vele egy ágyban alvó lánya mellé. A nő hajnalban ismét felébredt, ekkor újból kiment a konyhába, ahol magához vett egy 19 cm pengehosszúságú konyhakést. 

A vádlott ezután a továbbra is a szobában alvó gyermeke fölé hajolva „Sátán, sátán!”, illetve „Megszabadítalak!” szavakat kiabálva a késsel rátámadt a lányára, kétszer a fejére célozva megszúrta. Az anya cselekményét az szakította félbe, hogy a kiabálásra felébredtek a házban tartózkodók és az őrjöngő nőt eltávolították a gyermekétől. A kislány a bántalmazás következtében életveszélyes koponya- és agyi sérüléseket szenvedett, halála kizárólag az időben kiérkező orvosi segítségnek köszönhetően maradt el.

Az elsőfokú bíróság döntésével szemben a vádlott és védője egyezően enyhítés érdekében – rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében - jelentett be fellebbezést. Az ügyészség az elsőfokú ítéletet tudomásul vette, annak helyben hagyására tett indítványt.

Az immár jogerős végzés indokolása során, Dr. Nagy Erzsébet, a Szegedi Ítélőtábla jelen ügyben eljáró büntető tanácsának tanácselnöke kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása és az általa elkövetett cselekmény minősítése is törvényes volt, ezek vonatkozásában az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi indokait mindenben osztotta. 

A tanács elnöke az indokolás során kifejtette, hogy az ítélőtábla megítélése szerint a törvényszék vádlottal szemben elsőfokon kiszabott büntetése kifejezetten enyhe. Tekintettel azonban arra, hogy az ügyészség a vádlott terhére nem jelentett be fellebbezést – az így beállt súlyosítási tilalomra figyelemmel – az ítélőtáblának nem volt törvényes lehetősége súlyosabb, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabására. A fentebb kifejtettekre, valamint a megállapított, kiegészített és ekként mérlegelt bűnösségi körülményekre is figyelemmel, nem látott indokot és lehetőséget a büntetés enyhítésére. Erre tekintettel a vádlott és védő által enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések nem foghattak helyt, azokat a másodfokú bíróság alaptalannak ítélte.

A tanács elnöke hangsúlyozta, hogy jelen ügyben ez volt a legsúlyosabb szankció, melyet a másodfokú bíróság a törvényes keretek között kiszabhatott.

Az ítélőtábla tehát végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését. 

A jogerős végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.