A vádlott (1966) és a sértett több, mint 30 éve házasok voltak, azonban a vádlott egyre elégedetlenebb volt a házasságával. 2014-től társkereső oldalakon keresztül férfiakkal ismerkedett, akikkel rövidebb-hosszabb kapcsolatot is létesített. 2018. márciusában így ismert meg egy nála 20 évvel fiatalabb férfit, rövid időn belül már közösen képzelték el a jövőjüket. A vádlott jelezte a férjének, hogy el akar tőle válni, azt akarta elérni, hogy költözzön el a közös házukból, azonban ő erre nem volt hajlandó, ezért elhatározta, hogy férjét gyógyszer-túladagolással megöli.

A vádlott édesanyja 2010 végétől rendszeresen takarított a sértettnél, akihez 2013 novemberében hozzá költözött. 2014 márciusában tartási szerződés jött létre köztük, amely alapján a sértett hozzájárult a tulajdonát képező ingatlan tulajdonjognak a nő részére történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez. Ezt követően a vádlott is odaköltözött a sértetthez. A vádlott és az édesanyja túlzónak érezte a gondozási feladatokat, a sértett gyakran kifogásolta az eltartás módját, mely gyakori vitához vezetett köztük.