Megismételt eljárásban felmentette a Salgótarjáni Járásbíróság azt a férfit, akit az ügyészség azzal vádol, hogy az élettársa tulajdonában lévő szurdokpüspöki házban 2010. október 20. után – egészen 2012. július 11-ig – egy Dragunov hadipuskát és több mint száz lőszert rejtett el a bejárati ajtó feletti, levehető lambériaelem mögött; továbbá ugyanebben az időszakban megszerzett még két puskát, valamint 12 lőszert, melyeket a testvére az ő megbízásából egy Mátraszőlőshöz közeli erdőben rejtett el.

 

A Pásztói Járásbíróság a váddal egyező tényállás alapján 4 év 6 hó fegyházat és 5 év közügyektől eltiltást szabott ki, ítéletét azonban a Balassagyarmati Törvényszék hatályon kívül helyezte, s az előzetes letartóztatást több mint két év után, lakhelyelhagyási tilalom egyidejű elrendelésével megszüntette.

 

A vádlottnak sem lőfegyver, sem lőszertartási engedélye nem volt soha; 1995-ben több emberen elkövetett emberölés kísérlete, halált okozó testi sértés, csoportosan elkövetett rablás, lőfegyverrel való visszaélés és más bűncselekmények miatt jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, melyből – az előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítva 16 év után – 2009 februárjában bocsátotta a büntetés-végrehajtási bíró feltételes szabadságra.

 

 

A felmentő ítéletben a bíróság kiemelte: a már nyomozati szakban visszavont beismerések, külön-külön egyetlen mondatból állnak, semmilyen konkrétumot nem tartalmaznak; másrészt a rendőrségi kihallgatáson „a bűncselekményt elkövettem” szófordulat a törvény által előírt figyelmeztetés közlése előtt hangzott el, végül, a nyomozási bíró előtt senki nem firtatta, mit értett F. J. azon, hogy „bizonyos részben” felelős.

Az említett nyilatkozatokat a vádlott – gyanúsítottként is – azzal magyarázta, hogy élettársát akarta védeni (mert az ő tulajdona volt a ház, ahol a nagyszámú lőszert és a hadipuskát fellelték), másrészt a testvérét, bár csak tanú volt, bilincsben hozták a házkutatás helyszínére.

 

Az utóbbi állítás az újratárgyalt perben igazolódott, mert több rendőr megerősítette, hogy a tanút valóban megbilincselték az odaszállítása előtt, s a bíróság elfogadta azt az érvelést is, miszerint a vádlott azért tett formális „beismerő vallomást”, hogy hozzátartozóit távol tartsa az ügytől, vagyis őket ne gyanúsítsa semmivel a nyomozóhatóság.

A nyomrögzítés során a szakmai szabályokat nem tartották be maradéktalanul (illetve e tekintetben a rendőrtanúk ellentmondásosan vallottak); nem kerestek szagnyomot a rejtekhelyet takaró lambérián, de még a beszerzett DNS-minták vizsgálatát sem végeztették el, ez csak a tárgyalási szakban történt meg, s a vádlottra terhelő eredményt nem hozott.

 

A Pásztói Járásbíróságon egyébként egy másik férfi magára vállalta az F. J. terhére rótt valamennyi cselekményt, mondván: ő tette a víkendházba a fegyvert és a lőszereket, de a további két puska és 12 töltény is általa került egy zsákba, melyet utóbb a vádlott – a védekezése szerint – megtalált a hátsó fészerben.

 

Az új eljárás során a Salgótarjáni Járásbíróság mindezzel kapcsolatban is részletes bizonyítást folytatott: egyebek mellett elrendelte a fegyverszakértői vélemény kiegészítését, s nyelvész szakértőt vont be, aki úgy vélte, hogy bár vannak tartalmi és szövegezési hasonlóságok a vádlott első tagadó vallomásai és a tanú önmagát terhelő beadványa között, az utóbbit nem F.J. fogalmazta, s „diktálásra utaló befolyásolási szándék” sem található.

 

A felmentő ítélet nem jogerős, az ügyész fellebbezett ellene.

 

Balassagyarmat, 2016. május 30.

 

A Balassagyarmati Törvényszék Sajtóosztálya