Helybenhagyva a megismételt eljárásban hozott járásbírósági ítéletet, jogerősen is felmentette a Balassagyarmati Törvényszék azt a férfit, akit az ügyészség azzal vádolt, hogy az élettársa tulajdonában lévő szurdokpüspöki házban 2012. július 11-ig egy Dragunov hadipuskát és több mint száz lőszert rejtett el; továbbá ugyanebben az időszakban megszerzett még két puskát, valamint 12 lőszert, melyeket a testvére később az ő megbízásából egy Mátraszőlőshöz közeli erdőbe vitt. F. J.-nek sem lőfegyver-, sem lőszertartási engedélye nem volt soha; 1995-ben több emberen elkövetett emberölés kísérlete, halált okozó testi sértés, csoportosan elkövetett rablás, lőfegyverrel való visszaélés és más bűncselekmények miatt jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, melyből – az előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítva 16 év után – 2009 februárjában bocsátotta a büntetés-végrehajtási bíró feltételes szabadságra.

 

A mostani ügyben az ellene szóló legfőbb bizonyíték az volt, hogy amikor 2012-ben a rendőrség (állítólag névtelen bejelentést ellenőrizve) házkutatást tartott Szurdokpüspökiben, s megtalálta az ott lévő puskát, valamint a lőszereket, F. J. az első kihallgatásán azt mondta: a gyanúsítást megértette, panaszt nem tesz, mert a terhére rótt bűncselekményt elkövette, majd néhány nap múltán, a nyomozási bíró által tartott ülésen úgy fogalmazott: „bizonyos részben” felelősnek érzi magát, ám ezt nem részletezte. Később visszavonta az előbbi nyilatkozatait, mondván: az élettársát akarta védeni (mert az ő tulajdona volt a ház, ahol a nagyszámú lőszert és a hadipuskát fellelték), másrészt a testvérét, bár csak tanú volt, bilincsben hozták elé a házkutatás helyszínére. Az először eljárt Pásztói Járásbíróság a vádat teljes egészében bizonyítottnak látva 4 év 6 hó fegyházat és 5 év közügyektől eltiltást szabott ki, ítéletét azonban a Balassagyarmati Törvényszék hatályon kívül helyezte, s elrendelte, hogy az ügyet a Salgótarjáni Járásbíróság tárgyalja.

 

A felmentő ítéletben a bíróság kiemelte: a már nyomozati szakban visszavont beismerések külön-külön egyetlen mondatból állnak, semmilyen konkrétumot nem tartalmaznak; másrészt a rendőrségi kihallgatáson „a bűncselekményt elkövettem” szófordulat a törvény által előírt figyelmeztetés közlése előtt hangzott el, végül, a nyomozási bíró előtt senki nem firtatta, mit értett F. J. azon, hogy „bizonyos részben” felelős. A bilincseléssel kapcsolatos állítás az újratárgyalt perben igazolódott, és a bíróság elfogadta azt az érvelést is, miszerint a vádlott azért tett formális „beismerő vallomást”, hogy hozzátartozóit távol tartsa az ügytől, vagyis őket ne gyanúsítsák semmivel a nyomozók. Mindemellett, az ítélet szerint, hogy a rendőrség F.J.-t a korábbi bűncselekményei miatt eleve „bizonyos előítélettel kezelte”, s azt a bizonyítást, ami szükséges lett volna vagy egyáltalán nem folytatta le, vagy hiányosan és pontatlanul folytatta le: a nyomrögzítés során a szakmai szabályokat nem tartották be maradéktalanul (e tekintetben a rendőrtanúk ellentmondásosan vallottak); nem kerestek szagnyomot a rejtekhelyet takaró lambérián, de még a beszerzett DNS-minták vizsgálatát sem végeztették el, ez csak a tárgyalási szakban történt meg, s a vádlottra terhelő eredményt nem hozott. A Pásztói Járásbíróságon egyébként egy másik férfi magára vállalta az F. J. terhére rótt valamennyi cselekményt, mondván: ő tette a víkendházba a fegyvert és a lőszereket, de a további két puska és 12 töltény is általa került egy zsákba, melyet utóbb a vádlott – a védekezése szerint – megtalált a hátsó fészerben. (F. J. azzal védekezett: egyszerű ránézés alapján air-soft fegyvereknek vélte a benne lévő tárgyakat, átadta a fekete zsákot a testvérének, hogy „tüntesse el” azt, mert félti a kisfiát.)

 

Az új eljárás során a Salgótarjáni Járásbíróság mindezzel kapcsolatban is részletes bizonyítást folytatott: egyebek mellett elrendelte a fegyverszakértői vélemény kiegészítését, s nyelvész szakértőt vont be, aki úgy vélte, hogy bár vannak tartalmi és szövegezési hasonlóságok a vádlott első tagadó vallomásai és a tanú önmagát terhelő beadványa között, az utóbbit nem F.J. fogalmazta, s „diktálásra utaló befolyásolási szándék” sem található. Ügyészi fellebbezés nyomán a Balassagyarmati Törvényszék újból áttekintette a teljes iratanyagot, s úgy találta: nem zárható ki, hogy a vádban leírtak szerint történtek az események, a jelentős nyomozati hibák és hiányosságok miatt azonban a valós tényállás tisztázhatatlan, így F. J. bűnössége a rendelkezésre álló adatok alapján nem bizonyított, s a vádhatóság által indítványozott hatályon kívül helyezés (az eljárás másodszori megismétlése) sem hozhatna más eredményt, hiszen új bizonyítékok beszerzésére már nincs remény.

 

Balassagyarmat, 2016. október 4.

 

 

A Balassagyarmati Törvényszék Sajtóosztálya