A Balassagyarmati Törvényszék – mint elsőfokú bíróság – a vádlottat tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A bíróság ítéletével szemben az ügyészség hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett fellebbezéssel élt, így az nem emelkedett jogerőre.

 

A bíróság által is feltárt tényállás szerint a vádlott – tudva, hogy terhes – a szülést megelőző napokban több alkalommal végzett internetes keresést szülésindító praktikák, a szülés előjelei és a magzatvíz megindításának lehetséges módjai után tudakozódva. A vádlott 2017. február 20-án 11 óra körüli időben otthonában a mellékhelyiségben leánygyermeknek adott életet. Az orvosszakértő vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a gyermek 34-36 hetes terhességnek megfelelő fejlettségű koraszülött volt, aki élve született. A gyermeknél nem volt feltárható semmilyen fejlődési rendellenesség, amely életképtelenséget okozott volna. A vádlott a WC-kagylóból az újszülöttet egy ágytakaróval a fejénél fogva kiemelte, és egy dobozban helyezett el, majd a házuk mögötti udvarrészre vitte. Az újszülött nem sírt fel, válla és karja azonban mozgott (légvétel is történt) ám csak rövid ideig, 1-2 percig mutathatott életjeleket, amit azonban a vádlott maga is észlelt. A vádlott ezután az udvarban talált flakonokat és éghető anyagokat dobott az újszülött mellé a dobozba, majd megkísérelte azt meggyújtani. Miután ez nem sikerült, a holttestet a dobozzal együtt egy zsákba tette, majd a ház melléképületében elrejtette. Az újszülött halálának közvetlen oka fulladás volt, melyhez elsősorban ellátatlansága vezetett, valamint az, hogy a ráterített ágynemű megakadályozta a hatásos légvételt.

 

A bíróság szerint az eljárás során nem merült fel arra nézve adat, hogy a vádlott cselekményét egyenes szándékkal, vagyis az újszülött halálát kívánva tevőleges magatartással követte volna el.

A bíróság álláspontja szerint tehát a vádlott a bűncselekményt eshetőleges szándékkal valósította meg, azaz ugyan felismerte cselekménye lehetséges következményeit azonban azokba belenyugodott.

A bíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte a hasonló jellegű bűncselekmények helyi elszaporodottságát, míg enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét továbbá, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, és megbánta.

Az eshetőleges szándékra – mint enyhébb bűnösségi alakzatra tekintettel – a bíróság a büntető törvénykönyv enyhítő szakaszának alkalmazása mellett határozta meg a szabadságvesztés időtartamát.

 

A bíróság egyúttal kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 1.216.819,-  Ft bűnügyi költség megfizetésére is.

 

Balassagyarmat, 2018. április 26.

 

Balassagyarmati Törvényszék Sajtóosztály