A mai napon a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság ítéletet hirdetett a folytatólagosan elkövetett csalás bűntettével vádolt Z. S. ügyében.

 

A Budaörsi Járásbíróság 2015. március hó 18. napján bűnösnek mondta ki Z. S. vádlottat folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, ezért őt a bíróság, - mint különös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett.

A másodfokú bíróság megalapozottnak találta az elsőfokú bíróság ítéletét.

Dr. Tarjányi Márta tanácselnök szóbeli indoklásában elmondta, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, a bizonyítékokat egyenként és összességükben is helytállóan értékelte, indoklási kötelezettségének is eleget tett, a törvénynek megfelelően minősítette a cselekményt. Az enyhítő és súlyosító körülményekkel, a cselekmény tárgyi súlyával, a vádlott társadalomra veszélyességével arányban álló büntetést szabott ki.

A vádlott személyi körülményeire figyelemmel, egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a büntetés, annak végrehajtása nélkül is eléri a célját. Ezért helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy a különös visszaesőként elítélt vádlott kötelező törvényi rendelkezés folytán a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt párfogó felügyelet alatt áll.

 

A szabadságvesztés büntetést-végrehajtás esetén-börtönben kell végrehajtani, s ebben az esetben a vádlott a büntetés ¾ része kitöltését követő napon bocsátható leghamarabb feltételesen szabadságra.

 

A vádlott az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül köteles A. M. magánfélnek 1.900.000 forintot kártérítésként megfizetni, ezt meghaladóan a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

 

Elsőfokú bíróság által megállapított tényállás:

A közismert Z. S vádlott 2010 nyarán egy televíziós műsor felvétele után ismerkedett meg egy állatvédelmi alapítvány elnökével A. M. sértettel.

Beszélgettek, s az állatvédelem, mint közös érdeklődésük kapcsán többször találkoztak is.

Ezen beszélgetések során a vádlott felajánlotta, hogy kapcsolatai révén megkísérel az Alapítvány céljai eléréséhez támogatókat szerezni.

Sértett beleegyezett, de a vádlott ilyen segítségének anyagi ellentételezéséről nem volt szó, a sértettnél ez fel sem merült, a vádlott ugyanis sosem mondta, hogy pénzt kér a tevékenységéért.

2010. szeptember 16-án vádlott megemlítette, hogy bajban van, gépkocsijának lízingjét nem tudja fizetni.

A. M. sértett erre felajánlotta, hogy kifizeti a mintegy ötszázezer forintos díjhátralékot, azzal a feltétellel, hogy a pénzt visszakapja.

2010. október elején a vádlott rezsiszámlái kifizetésére kért újabb 400.000 forintot a sértettől.

2010. december közepén a vádlott ismét azzal hívta fel sértettet telefonon, hogy pénzre van szüksége, mivel közeledik a Karácsony. Sértett ekkor 1.000.000 forintot adott át vádlottnak, aki megígérte, hogy tartozását legkésőbb 2011. január 7-ig visszafizeti.

Ekkor vádlott újra arra hivatkozott, hogy lánya az Amerikai Egyesült Államokból 250.000 amerikai dollárt kap örökségül és ebből majd ki tudja fizetni a tartozásait.

A vádlott a tartozását nem rendezte, arra anyagi helyzete miatt reális lehetősége sem volt.

A vádlott hivatkozásai csak azt szolgálták, hogy a sértett bizalmát elnyerje, s a sértettet fizetési képességére vonatkozóan megtévessze és a pénzt megszerezze.

A bűncselekménnyel A. M. sértettnek okozott 1.900.000 forint kár nem térült meg.

 

2016. június 7.

 

A Budapest Környéki Törvényszék Sajtóosztálya