A Debreceni Ítélőtábla Dr. Elek Balázs vezette tanácsa a fellebbezéssel érintett vádlottak többségénél megváltoztatta a cselekmények minősítését: bűnszövetségben elkövetett csalás, költségvetési csalás bűntette, társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés vétsége és hamis magánokirat felhasználásának vétségében mondta ki bűnösségüket. Erre és az idő múlására tekintettel az ítélőtábla enyhítette a vádlottak büntetését. I.r. vádlott szabadságvesztését és közügyektől eltiltását is 4 évre, II.r. vádlott esetében 3 évre, III.r. vádlott esetében 2 év 6 hónapra enyhítette. IV.r. vádlottat 3 év börtönbüntetésre és 3 közügyektől eltiltásra ítélte. V. r. vádlottat 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évre felfüggesztette és a közügyektől eltiltását mellőzte. VI.r. vádlott börtönbüntetését 2 évre, közügyektől eltiltását 3 évre enyhítette. VII.r. vádlottat 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évre felfüggesztette és mellőzte a közügyektől eltiltását. 9 vádlottat az ítélőtábla megrovásban részesített. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. 

 

Az első fokon eljárt Miskolci Törvényszék 2015 decemberében dr. B.M. és 277 társa ellen gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntető ügyben hozott ítéletet. A törvényszék I.r. vádlottat 7 év börtönbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 10 év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra, II.r. és III.r. vádlottat 6 év börtönbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra, IV.r. vádlottat 6 év börtönbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra, 10 év pénzintézeti, ügyintézői foglalkozástól eltiltásra, V.r. vádlottat 4 év börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 10 év ingatlanértékbecslői foglalkozástól eltiltásra, VI.r. vádlottat 4 év szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, VII.r. vádlottat 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra, vádlottat 7 év börtönbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A törvényszék I.r. vádlottal szemben 26.040.000.- Ft, III.r. vádlottal szemben 12.900.000.- Ft, IV.r. vádlottal szemben 3.780.000.- Ft, V.r. vádlottal szemben 960.000.- Ft, VI.r. vádlottal szemben 1.800.000.- Ft, valamint CCLXXXV. vádlottal szemben 20.700.000.- Ft erejéig vagyonelkobzást is elrendelt. A törvényszék a hitelfelvevői minőségben eljáró 161 vádlottat csalás, költségvetési csalás bűntette, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége miatt 6 hónapig, 8 hónapig, illetve 1 évig terjedő felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a vádlottak által megvalósított cselekményektől függően. Az ügyletekben eladói minőségben résztvevő 82 vádlottat a bíróság megrovásban részesítette, míg a hamis munkáltatói igazolást kiállító 20 vádlott felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetve közérdekű munkát kapott. A törvényszék 11 vádlottat bizonyítottság hiányában felmentett az ellenük felhozott vádak alól, valamint 6 vádlottal szemben megszüntette a büntetőeljárást az időközben bekövetkezett haláluk miatt. Az ügyész a 8 fő vádlott esetében súlyosításért és a cselekmény bűnszervezetben való elkövetésének megállapításáért fellebbezett. A vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. 23 vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette.

 

A vádlottak a „fészekrakó” hitel biztosította lehetőségeket kihasználva, és azzal visszaélve ingatlanokat vásároltak és értékesítettek, illetve közreműködtek az adásvételi szerződések megkötése, és a hitelfelvételek során. Az ügy 8 fő vádlottja között szerepelt ügyvéd, az OTP lakossági hitelosztályának csoportvezetője, aki a hitelkérelmek engedélyezését végezte, ingatlanértékbecslő, a hitelügyintézés technikai lebonyolítását végző személyek, valamint 2 felhajtó is, akik egyrészt eladásra kínált ingatlanokat, másrészt olyan, többgyermekes családokat kutattak fel, akik jogosultak voltak fészekrakó hitelre. A további vádlottak hitelfelvevők, eladók, valamint hamis munkáltatói igazolást kiállító személyek voltak.

A 8 fő vádlott által elkövetett csalássorozat úgy valósult meg, hogy az ingatlanok értékesítése során az adásvételi szerződésben az eladóknak ténylegesen átadott vételárnál magasabb összeget tüntettek fel, és az így elért különbözetet osztották szét egymás között. Az ingatlanok vételára részben „fészekrakó” hitelből, részben pedig a fiatalok otthonteremtési támogatásából tevődött össze. A felhajtó személyek egy ingatlanértékbecslővel is megállapodtak, aki az ingatlanok forgalmi értékét minden esetben az adásvételi szerződésben megjelölt összegben állapította meg. Az eladókat szintén a felhajtók győzték meg arról, hogy az adásvételi szerződésbe a valós vételártól magasabb, az otthonteremtési támogatás összegével megemelt vételár kerüljön. Amennyiben pedig ehhez az eladók nem járultak hozzá, úgy kettős értékesítés történt, az ingatlant először egy, a vádlottak által ismert „stroman” vette meg, majd az ingatlant továbbértékesítették a hitelfelvevő részére, természetesen már magasabb vételáron. A felhajtók által felkutatott hitelfelvevők általában két-három gyermekes, jövedelemmel, munkaviszonnyal nem rendelkező, mélyszegénységben élő családok voltak, akiknek kizárólag az volt a fontos, hogy „ingyen lakáshoz jussanak”. A fő vádlottak ezt kihasználva valótlan tartalmú adásvételi szerződéssel és hamis munkáltatói igazolással együtt nyújtották be a hitelkérelmeket a pénzintézethez. A hitelügyintézés során pedig a „beépített” pénzintézeti személy működött közre a hitelkérelmek gyors, gördülékeny elbírálásában. A hitelfolyósítást követően először az eladók kapták meg a valós vételárat, az ezt meghaladó különbözetet pedig a fő vádlottak osztották szét egymás között. 

 

Debrecen, 2018. június 13. 

 

Debreceni Ítélőtábla Sajtóosztály