A Debreceni Ítélőtábla Dr. Elek Balázs vezette tanácsa megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. I.r. vádlott szabadságvesztés büntetését a próbaidő mellőzésével 5 évre súlyosította, 5 évre eltiltotta a vádlottat a közügyek gyakorlásától és szintén 5 évre a jogi egyetemi végzettséghez kötődő foglalkozástól is. II.r. vádlott szabadságvesztés büntetéséből is mellőzte a próbaidőt és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Egyebekben helybenhagyta a Debreceni Törvényszék ítéletét.

 

Az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg és törvényesen minősítette a vádlottak által elkövetett bűncselekményt. Az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy a kiszabott büntetés alkalmas-e a büntetési célok elérésére. Kiemelte az ítélőtábla, hogy pusztán a vádlottak vallomásából is lehetett következtetni a bűnösségükre. A jogalkotó I.r. a vádlott által elkövetett bűncselekményhez 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztést rendelt. II.r. vádlott esetében 1-től 5 évig terjedhet a büntetés. A cselekmény tárgyi súlya és a belső arányosság érdekében látta indokoltnak a súlyosítást az ítélőtábla. Az ítélet jogerős.

 

Az első fokon eljárt Debreceni Törvényszék 2017 októberében Dr. V. M. I.r. vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre és 800.000.-Ft pénzbüntetésre ítélte. A törvényszék a szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság I.r. vádlottól lefoglalt személygépkocsira vagyonelkobzást rendelt el. K. S. II.r. vádlottat hivatali vesztegetés bűntette miatt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 500.000.-Ft pénzbüntetésre ítélte. A törvényszék a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosításért, a vádlottak és védőik felmentésért, illetve hatályon kívül helyezésért fellebbeztek.

 

A bíróság által megállapított tényállás szerint V. M. előbb jegyzőként, majd a járási hivatal vezetőjeként tevékenykedett. Munkaköri leírásába tartozott az is, hogy jelezze a jogsértéseket és ügyelje a törvényességi előírások betartását. A másodrendű vádlott 2012 őszén egy rendezvénycsarnok építéséről tájékoztatta a város akkori jegyzőjét és polgármesterét. Megbeszélték, hogyha a város, állami forrást kap, akkor hozzájárulnak a beruházáshoz. V. M. arra tett ígéretet, hogy mindent megtesz az állami támogatás megszerzéséért. A kivitelező egy gépkocsit – és a vádirat szerint 5 millió forintot - ígért a közreműködésért cserében. Az ügyészség szerint V. M. ebből 450 ezer forintot megtartott magának. A város 2012 decemberében 450 millió Ft állami forráshoz jutott. Az önkormányzat illetékes bizottsága 2012 decemberében ült össze. A tagokat V. M. tájékoztatta a beruházásról, de elhallgatta a támogatási összeget és a felhasználás feltételeit is. Azt a látszatot keltette, hogy ez céltámogatás, és a 180 millió forintot csak a csarnok építésére lehet felhasználni. Valójában a kormányhatározatban nem volt ilyen korlátozás. Még aznap este a közgyűlés is összeült, a képviselőket a polgármester hasonlóképpen informálta. Az előterjesztést megszavazták, az önkormányzat felterjesztette a 450 millió felhasználásának pénzügyi tervét, majd 2013 január végén megkötötte a támogatási szerződést. II.r. vádlott 2013 márciusában adta át az autót az elsőrendű vádlottnak. A vádlottak fiktív adásvételi szerződést kötöttek, amelyben valótlanul tüntették fel az 1,9 milliós vételárat. Azt ugyanakkor, hogy a másodrendű vádlott pénzt is adott volna a jegyzőnek a közreműködésért, kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani. 

 

Debrecen, 2018. április 16.

 

Debreceni Ítélőtábla Sajtóosztály