A Debreceni Törvényszék 2019. június 20-án ítéletet hirdetett annak a vádlottnak az ügyében, aki 2018 januárjában egy lakatlan debreceni ingatlanban súlyosan bántalmazott egy férfit, aki később elhalálozott.
A bíróság bűnösnek mondta ki R. L.-t testi sértés bűntettének kísérletében és testi sértés vétségében, ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazi büntetésül 4 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a vádlottat – bizonyítottság hiányában – a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés vádja alól felmentette.

Dr. Horváth Péter bíró indoklásában elmondta: a lefolytatott bizonyítási eljárás során a bíróság a vádirati tényállást csak egy részét tudta elfogadni az ítéleti tényállásának alapjául. Az ítéleti tényállás szerint a vádlott 2018. január 1-jét követően Debrecen területén hajléktalanként élt, az éjszakái egy részét hajléktalan szállón töltötte, máskor pedig lakatlan ingatlanokban húzta meg magát. A két sértett a vádlotthoz hasonlóan Debrecenben hajléktalan életmódot folytatott, a városban kéregettek.
A cselekmény elkövetésének napján, 2018. január 22-én 18 óra körül Á. D. megjelent a Debrecen, Arany János utcában található egyik lakatlan ingatlanban, ahol jelen volt a vádlott és a később elhunyt sértett is. Á. D. odaérve már hallotta, hogy az ingatlanban hangos veszekedés van, R. L. szidalmazta a sértettet. Belépve az egyetlen fűtött helyiségbe a férfi is italozni kezdett a már bent tartózkodókkal. K. I. esetében az igazságügyi szakvélemény azt valószínűsítette, hogy nem volt ittas, mert szervezetében igazolható mennyiségű alkohol nem volt. Á. D. vallomása szerint a vádlott szidalmazta, „csicskáztatta” K. I.-t, majd ez bántalmazásba fordult át. Azt, hogy ez mennyi ideig tartott nem lehetett pontosan meghatározni, azonban R. L. a sértettet kevesebb mint fél óráig puszta kézzel és egy 115 centiméter hosszú vascsővel ütötte. A sértett többször a földre került, azonban az eszméletét kétséget kizáró módon, bizonyíthatóan nem vesztette el. A bántalmazás eredményeként az orvosszakértői vélemény számos sérülést rögzített, azonban ezek mind nyolc napon belül gyógyulóak voltak, életveszélyes sérülése nem keletkezett.
Á. D. felszólította a vádlottat, hogy hagyja abba a bántalmazást, ekkor R. L. két alkalommal a vascsővel ráütött a férfira, aki végül a helyszínen maradt. A vádlott önként felhagyott a bántalmazással, majd mind a hárman elaludtak. Ezt követően a bíróság lényegesen eltérő tényállást állapított meg az ügyészi tényállással szemben.
Az ügy egyik sarkalatos pontja az volt, hogy a sértett K. I. hogyan hagyta el az épületet és milyen okból. Ez az, amire az eljárás során nem lehetett kétséget kizáró bizonyítékot találni. Ami bizonyos, hogy a sértett egy raklapon megbotlott, beszorult a lába, földre esett, melynek következtében eltört mind a két lábszárcsontja. Helyváltoztatásra nem volt képes, így találtak rá hajnali 1 óra után nem sokkal a helyszínre érkező rendőrök. A sértett halála a kihűlés folytán a kórházban következett be. Ekkor a helyszínen a rendőrség közigazgatási eljárás keretében folytatta a szemlét, majd később váltott át ez büntetőeljárássá. 

Az eljárás során az ügyészség Á. D. vallomására alapította a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntett kísérletének vádját. Az ügy bizonyítása ezen a ponton megbicsaklott, hiszen a tanú az eljárás során csupán részben volt szavahihető, vallomásaiban lényeges eltérés mutatkozott. A bíróság többször összevetette az ő vallomásait a rendelkezésre álló bizonyítékokkal, hiszen Á. D. végig jelen volt az ingatlanban. 
Az bizonyított, hogy K. I. sértett a bántalmazás során az emberi méltóságában meg volt alázva, azonban olyan sérülést nem szerzett, amely őt a helyváltoztatásra képtelenné tette volna. 
Á. D. rendőrségen tett vallomásai lényegesen eltértek a bíróságon tett vallomásaitól, amely szerint azt is mondta, hogy K. I. magától hagyta el a helyiséget. Amennyiben ez így történt, onnantól kezdve az emberölés ok-okozati összefüggésében egy olyan lényeges törés van, egy olyan láncszem hiányzik, ami alapján kétséget kizáró következtetést a bűncselekmény elkövetésére levonni nem lehet. Ítéleti bizonyossággal bűnösséget megállapítani így nem lehetett az eljárás során.
Dr. Horváth Péter bíró a büntetés kiszabásakor a testi sértés vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott a többszörös visszaesői minőségen túl is büntetett előéletű, az általa elkövetett bántalmazás kitartó voltát, valamint azt, hogy a bűncselekményt a büntetés-végrehajtási intézetből történt szabadulását követően követte el és a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Ugyanakkor enyhítő körülményként értékelte, hogy a bűncselekmény részben kísérleti szakban maradt.

Az ítélet nem jogerős. A döntés ellen az ügyész a tényállás és jogi minősítés téves megállapítása miatt, míg a vádlott és védője enyhítés miatt fellebbezést jelentett be.

A törvényszék ezt követően megszüntette R. L. letartóztatását és bűnügyi felügyeletét rendelte el, mivel a további bizonyítási eljárást nem befolyásolhatja és a továbbiakban nem indokolt a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartása.

2019.06.20.

Debreceni Törvényszék Sajtóosztály