Dr. N. K. I.r. vádlottat sikkasztás bűntettében, a II- VI.r. vádlottakat bűnsegédként elkövetett sikkasztás bűntettében mondta ki bűnösnek a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa.

 

A bíróság az I. r vádlottat 1 év 8 hónap börtönbüntetéssel, 3 év közügyektől eltiltással és 250 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. A II.,III., IV és V.r. vádlottakat 1 év végrehajtásában 2 évre felfüggesztett börtönbüntetésre, míg a VI. r. vádlottat 1 év 2 hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Ugyanakkor a magánfél - a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - polgárjogi igényét elbírálva az I. és II. r vádlottakat 8 millió forint és 2010. március 12. napjától számítandó kamatainak egyetemleges megfizetésére kötelezte. 

 

A bíróság ítéleti tényállásában megállapította, hogy I.r. vádlott 2007. júliusától 2010. június 30. napjáig a Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kancellárja volt, így jogosult volt az egyetem nevében kötelezettségeket vállalni, szerződéseket kötni. 2009-ben az egyetem költségvetését 21,5 millió forinttal megemelte a Honvédelmi Minisztérium. Az I.r. vádlott annak érdekében , hogy ezen összegből 8 millió forintot elvonjon, pályáztatási eljárást indított szociológiai felmérés elkészítésére. A fiktív pályázati eljárás lefolytatásával alárendeltjét bízta meg, aki az I.r. vádlott által megjelölt három cég nevében elkészítette a pályázatokat, és az általa megnevezett céget hozta ki nyertesként. Miután az eljárásban téves összeghatár szerepelt, a pályáztatást megismételték. A nyertes kft. ügyvezetője - aki az ügy II. r. vádlottja – és az I.r. vádlott  2009-es évkeltezéssel, hónap és nap megjelölése nélkül írták alá a szerződést, a teljesítés időpontját 2010. február 28. napjában jelölték meg. 

 

A bíróság megállapította, hogy e szerződés célja az volt, hogy az I.r. vádlott 8 millió forintot el tudjon vonni, míg a II.r. vádlott tisztában volt azzal, hogy a valóságban nem kell teljesítenie a szerződésben foglaltakat. Ezt követően a II-VI.r. vádlottak között ugyanilyen tartalmú vállalkozási szerződések születtek, úgy, hogy egyik cég sem prezentált tanulmányokat. A szerződéseknek az volt a céljuk, hogy segítsenek elvonni ezt az összeget az eredeti céljától, és követhetetlenné téve a pénz mozgását, ismeretlen személynek vagy személyeknek juttatni. A szociológiai vizsgálatot a Stratégiai Kutató Intézet munkatársa készítette el. 

 

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során nem tudta azt megállapítani, hogy a csaknem 8 millió forint végül kihez került, ám indokolásában kifejtette, hogy a sikkasztás törvényi tényállásának megállapításához nem szükséges az összeg eltulajdonítása, elegendő, hogy azzal az elkövető sajátjaként rendelkezzen, így az I.r. vádlott elkövette a sikkasztás bűntettét.

 

A vádirati tényállásban szereplő hetedrendű vádlott cselekménye nem függ össze a jelenleg elbírált üggyel, elkülönítették, az ő esetében nem katonai eljárásban születik majd döntés.

 

Az ítélet nem jogerős, az ügyész mind a hat vádlott vonatkozásában 3 nap gondolkodási időt kért, az V.r. vádlott és védője, a magánfél jogi képviselője tudomásul vette a bíróság döntését, míg a többi vádlott és védője fellebbezést jelentett be.

 

A Debreceni Törvényszék Sajtóosztálya