Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt M. M. I. és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a 2021. február 5-én meghozott ítéletével megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét. Az I. r. vádlott élet elleni cselekményét aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének, a csalás bűntetteként értékelt cselekményét folytatólagosan elkövetett jogtalan elsajátítás vétségének minősítette, a II. r. vádlott esetében pedig a hamis magánokirat felhasználása vétségénél mellőzte a felbujtói magatartásra utalást. Az I. r. vádlott szabadságvesztésének tartamát 19 évre, végrehajtási fokozatát fegyházra súlyosította. Az előzetes fogvatartás beszámítására és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések pontosításával az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta.

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a 2020. március 13-án kihirdetett ítéletével 
-           M. M. I. I. rendű vádlottat emberölés bűntette, üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette, tettesként és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 11 év – börtön fokozatban végrehajtandó – szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből több, mint 2 millió forint megfizetésére kötelezte és közel 6 millió forint összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben;
-           M. Gy. Gy. II. rendű vádlottat közokirat-hamisítás bűntette és hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 3 évre próbára bocsátotta, több, mint 200.000 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte és 130 ezer forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben.

A törvényszék által megállapított tényállás lényege szerint az I. r. vádlottat anyagilag jelentősen támogatta a nagyapja. Havi rendszerességgel pénzt adott neki többek között a főiskolai tanulmányára, továbbá lakást is vásárolt a részére. Az I. r. vádlott a lakást eladta, a főiskolai tanulmányait pedig abbahagyta és erotikus filmekben kezdett el szerepelni. A férfi mindezt titokban tartotta a nagyapja előtt. Az I. r. vádlott apja és testvére azonban azt tervezték, hogy felkeresik a sértettet és beszámolnak neki a vádlott életviteléről. Az I. r. vádlott ettől tartva megölte a nagyapját, akinek holttestét először egy kukában, majd egy X. kerületi garázsban rejtette el. Azért, hogy fenntartsa a látszatot, hogy nagyapja még él és továbbra is segíti őt anyagilag, az I. r. vádlott a nagyapja vagyonához való hozzáféréshez a sértett nevében okiratot hamisított, 2 éven keresztül a nagyapja bankszámlájára érkezett nyugdíjból fizette a lakásrezsit és bevásárlásokat végzett. Amikor pedig személyes jelenlétre volt szükség a hivatalos ügyintézéseknél, a pornófilmekben szereplő ismerőse segítségét kérte. Az I. r. vádlott a nagyapjával közel azonos korú II. rendű vádlottal játszatta el az idős hozzátartozója szerepét, aki a sértett haláláról nem tudott és anyagi ellenszolgáltatásért cserébe a sértett nevében adásvételi szerződéseket, banki szerződéseket írt alá, okmányt igényelt.

Az elsőfokú bíróság nem találta megállapíthatónak a vádmódosításban szereplő aljas indokból történt elkövetést, mivel a bizonyítási eljárás során olyan adatok merültek fel, amelyek kizárták az I. rendű vádlott közvetett anyagi motivációját. A törvényszék enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak beismerő vallomását, büntetlen előéletüket, az időmúlást, valamint a II. rendű vádlott idős korát. Súlyosító körülményként értékelte ugyanakkor a többszörös halmazatot, az I. rendű vádlottnál pedig azt is, hogy közeli hozzátartozó sérelmére követte el a bűncselekményt, amely után a holttesttel kegyeletsértő módon bánt.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. rendű vádlott terhére eltérő jogi minősítés, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének és csalás bűntette helyett költségvetési csalás bűntettének megállapítása, valamint súlyosítás érdekében, a II. rendű vádlott terhére kizárólag súlyosításért, az I. rendű vádlott és védője a csalás bűntette vonatkozásában felmentés, továbbá eltérő jogi minősítés, az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapítása és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A II. rendű vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Az I. r. vádlottal szemben a törvény teljes szigorának alkalmazásával életfogytig tartó, fegyház fokozatú szabadságvesztés alkalmazását, a II. r. vádlottal szemben pedig felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását látta indokoltnak.

A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezéssel egyetértve megállapította, hogy az I. r. vádlott élet elleni cselekményének motivációja egyrészt a tényleges, a sértett által nem ismert, de mások által leleplezni kívánt életvitele feltárásának megakadályozása, továbbá az ezzel járó és addig élvezett, nagyapja feltételen szeretetéből fakadó anyagi előnyök fenntartása volt, amely erkölcsileg mélyen elítélendő, emberileg pedig megmagyarázhatatlan magatartás, figyelembe véve a nagyapjához fűződő viszonyát. A bűncselekmény utáni magatartása – a sértett vagyonának következetes és módszeres értékesítése, felélése – is egyértelműen ezt igazolja. A lelepleződéstől való félelem mellett közvetetten az anyagiasság motiválta őt, ezért a cselekménye aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének minősül. Az igazságügyi elmeorvosszakértői vélemények az I. r. vádlott tudat-beszűkült állapotát egyértelműen kizárták, másrészt a méltányolható okból fakadó elkövetői indulat is hiányzott a védelem által hivatkozott erős felindulásban elkövetett emberölés megállapíthatóságához. Amennyiben az I. r. vádlott a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tudomására hozta volna a sértett elhalálozását, úgy az az általa elkövetett bűncselekmény feltárását és önfeljelentést eredményezett volna, amely büntetőjogi értelemben senkitől sem elvárható. Ezért a sértett nyugdíjának jogosulatlan felvétele csalás, illetve költségvetési csalás helyett jogtalan elsajátítás vétségének minősül. A II. r. vádlott esetében csupán annyit kellett pontosítani, hogy a hamis magánokirat felhasználásának vétségét nem felbujtóként, hanem tettesként követte el.

A megváltozott jogi minősítésre tekintettel az I. r. vádlott szabadságvesztésének súlyosítását a másodfokú bíróság is indokoltnak tartotta, azonban az ügyészség indítványát eltúlzottnak ítélte. Az I. r. vádlott az életkora alapján az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban megállapított életkori határt épp hogy meghaladta, a bűncselekmények elkövetését végső soron beismerte, és bár a nagyapja sérelmére elkövetett bűncselekmény indítéka, elkövetésének körülményei, és az azt követő tettei súlyosan kegyeletsértőek és mélységesen elítélendőek, a büntetlen előéletére is figyelemmel a törvény teljes szigorának alkalmazása eltúlzott büntetést jelentene. A szabadságvesztésének tartamát az ítélőtábla a középmértéket meghaladó 19 évben határozta meg, amit a súlyosabb jogi minősítéshez igazodóan fegyház fokozatban kell végrehajtani. A 2021. január 1-től hatályos törvénymódosítás az emberölés bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés esetén kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Mivel az I. r. vádlott ezt megelőzően követte el a cselekményt, az elkövetéskori Btk. szabályai szerint a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételesen szabadulhat.

A II. r. vádlott esetében a súlyosítást és büntetés kiszabását célzó ügyészi fellebbezést a másodfokú bíróság nem látta megalapozottnak. Az idős korú, 82 éves II. r. vádlott tekintetében nyomatékos enyhítő tényező a büntetlen előélet, a bűnösségére kiterjedő beismerő vallomása és a terhére értékelt bűncselekmények elévülési idejét is meghaladó időmúlás. A próbára bocsátás törvényi maximumban meghatározott tartama kellő biztosíték arra, hogy ez a jövőben jogkövető magatartásra sarkallja.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2020. évi LVIII. törvény 210. § (6) bekezdés alapján tanácsülésen hozta meg határozatát, és annak írásba foglalást követően haladéktalanul gondoskodott a felek részére történő kézbesítése iránt. A másodfokú ítélet a meghozatala napján mindkét vádlott tekintetében jogerőre emelkedett. Az I. r. terhelt szabadságvesztésének foganatba vétele a másodfokú bíróság intézkedése nyomán megtörtént.

Budapest, 2021. február 10.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság