Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt É. M. vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta a Budapest Környéki Törvényszék elsőfokú ítéletét. A vádlott nemi élet szabadsága elleni bűncselekményét szexuális erőszak bűntette kísérletének minősítette. Szabadságvesztés büntetését 20 évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék a 2021. június 16-án kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki É. M. vádlottat emberölés, szexuális kényszerítés, testi sértés, kifosztás és magánlaksértés bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 15 év – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a 88 éves sértett a vádlott közelében lakott az élettársával együtt. Mivel a terhelt alkalmi munkákból, rendkívül szegényes körülmények között élt, a sértett gyakran segítette őt étellel, illetve alkalmi munkát is adott neki. Ennek ellenére a vádlott többször követett el ellene vagyon elleni bűncselekményt, illetve szabálysértést. Volt, hogy mobiltelefonokat tulajdonított el tőle, máskor a sértett és élettársa hálószobájába akart behatolni. 2018 nyarán a villanyórából szakított ki egy biztosítékot, bosszúból azért, mert állítása szerint a sértett bántotta a kutyáit. Emiatt a Nagykátai Járásbíróság 2019. március 14-i határozatával figyelmeztetésben részesítette, illetve 5000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte a férfit.

Mivel a döntés feldühítette a vádlottat, elhatározta, hogy megveri a sértettet. Ezért 2019. március 22-én, az éjjeli órákban bement a sértett telkére, lecsapta a biztosítékot a villanyórán, majd behatolt a lakásrészbe, illetve a sértettek hálószobájába. Amikor az idős sértett a zajra felkelt az ágyból, a vádlott odalépett hozzá és egy házban talált lapáttal legalább harmincszor megütötte őt, illetve egy késsel is megszúrta. Bár a bántalmazott férfi megpróbált védekezni, az ütések hatására összeesett és eszméletét vesztette. Ezt követően a terhelt a sértett élettársát ütötte meg, majd szexuálisan zaklatni próbálta, ám az asszony elutasította. Ezt követően a vádlott elvette a sértett mobiltelefonját, magához vette a ház kulcsait, majd távozott a házból.

Másnap a bántalmazott idős férfi a kórházba szállítást követően belehalt sérüléseibe. Élettársa a bántalmazás következtében 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.

A bíróság súlyosító körülményként értékelte a többszörös halmazati bűncselekmények elkövetését, a vádlott büntetett előéletét, valamint, hogy cselekményeit korábbi erőszakos bűncselekmény miatt kiszabott börtönbüntetés felfüggesztett hatálya alatt követte el.

Megállapította, hogy a vádlott enyhe fokú értelmi fogyatékos, amely korlátozta cselekedeteinek veszélyességének felismerésében. Ezt a tényt, valamint, hogy a vádlott a tárgyalás során részben beismerő vallomást tett, a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott, törvényes képviselője, valamint védője felmentésért fellebbezett.

Az elsőfokú ítéletet az ítélőtábla az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerűen folytatta le az eljárást. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és minden olyan bizonyítékot mérlegelési körébe vont, amely a megalapozott tényállás felderítéséhez szükséges volt.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla kisebb részben megalapozatlannak találta, ez azonban a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt. A tényállást ki kellett egészíteni azzal, hogy a vádlott a cselekményt megelőzően ittas állapotba került, a sértett élettársát is legalább két rendbeli erőbehatás érte, az idős T. Gy. sértettet legalább 30 alkalommal ütötte meg lapáttal, ennek időtartamának feltüntetését azonban a másodfokú bíróság mellőzte, mert ez puszta feltételezésen alapult.

Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. Az ítélőtábla nem értett egyet azzal a védői állásponttal, hogy a vádlott olyan fokban kóros elmeállapotban szenvedne, amely miatt felmentésének lenne helye. Ebben a kérdésben a korábbi, gondnoksága alá helyezési perében kirendelt szakértők meghallgatása nélkül, a jelen büntetőügyben készült igazságügyi elmeorvos szakértői vélemények alapján is megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Értelmi fogyatékossága a kóros elmeállapot egyik fajtájaként értékelhető, ez azonban a büntetőjogi felelősségét önmagában még nem zárja ki. Az elsőfokú bíróság kétséget kizáróan tisztázta, hogy kóros elmeállapota csak enyhe fokban korlátozta őt abban, hogy cselekményei következményeit felismerje és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Alapvető emberi értékek ellen intézett támadást, ezek büntetőjogilag tilalmazott voltával tisztában volt, maga is úgy nyilatkozott, hogy a cselekményeit megbánta. A vele szemben vagyon elleni bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban arra a következtetésre jutottak a bíróságok, hogy beszámítási képessége nem korlátozott. A vád tárgyává tett cselekmények elkövetésének körülményei is átgondoltságra, tudatosságra engednek következtetni, hiszen lekapcsolta a villanyórát, a padláson keresztül hatolt be a házba, benyúlva, belülről nyitotta ki az ajtót, mindvégig logikusan cselekedett. A szakértők álláspontja szerint értelmi fogyatékossága megkönnyítette ugyan a cselekmény elkövetését, de csak korlátozta a beszámítási képességét. Ezért nem volt törvényes lehetőség arra, hogy az ítélőtábla felmentse és kényszergyógykezelését rendelje el.

Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére rótt cselekményeket túlnyomórészt törvényesen minősítette. A T. I. sértett sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága elleni cselekmény helyesen szexuális erőszak bűntette kísérletének minősül, mivel a vádlott szándéka szexuális cselekményre irányult, e végett erőszakot alkalmazott, s ezzel csak a sértett ellenállása miatt hagyott fel.

Az ítélőtábla további súlyosító körülményként vette figyelembe az élet elleni cselekmény rendkívüli brutalitását, a vádlott szegény életkörülményeit pedig nem értékelte a javára, mert nem létfenntartás érdekében elkövetett vagyon elleni cselekményről volt szó. Az élet elleni cselekmény kirívó tárgyi súlya és a vádlott személyében rejlő magasabb fokú társadalomra veszélyesség a szabadságvesztés súlyosítását tette szükségessé, ugyanakkor az ítélőtábla az ügyészi indítvány szerinti életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását nem látta indokoltnak.

A járulékos kérdésekben hozott rendelkezéseket törvényesnek találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyta. 

A másodfokú ítélet a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.

Budapest, 2022. január 07.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság