Az emberölés bűntette miatt Sz. P. I. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla nem találta alaposnak a felmentésért bejelentett védelmi fellebbezéseket, a mai napon kihirdetett végzésével kisebb pontosítással helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A döntés jogerős. Az édesapját kalapáccsal agyonverő terhelt az életfogytig tartó szabadságvesztéséből legkorábban 25 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

A Fővárosi Törvényszék a 2022. március 16-án kihirdetett ítéletével Sz. P. I. vádlottat különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből leghamarabb 25 év után bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság egyúttal elrendelte a vádlottal szemben korábban kiszabott 2 év – végrehajtásában 3 évre felfüggesztett – börtönbüntetés végrehajtását is. Kötelezte továbbá a vádlottat a 2 millió forintot meghaladó bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt egy házban élt a szüleivel, rendszeresen italozott, alkohol-, valamint pszichés problémái miatt pszichiátriai kezelés alatt állt és gyógyszereket szedett. Az együttélés során a terhelt több alkalommal bántalmazta idős édesapját, de e cselekmények miatt – egy esetet kivéve – nem indult ellene büntetőeljárás. 2020. május 3-án reggel egy kalapáccsal többször fejbe verte az édesapját, akit a földre kerülését követően is bántalmazott. A sértett az elszenvedett sérülései következtében a helyszínen életét vesztette. A bíróság a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként vette figyelembe többek között a terhelt büntetett előéletét, valamint azt, hogy cselekményét közeli hozzátartozója sérelmére és felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el. A felfüggesztett szabadságvesztéssel érintett bűncselekmény sértettje szintén a vádlott édesapja volt.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője is felmentésért fellebbezett.
A teljeskörű felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék perrendszerűen, az eljárási szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Ügyfelderítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett. Az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte, és azok helyes mérlegelésével túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg. Azt csupán a sértett életkorával és az egészségi állapotára vonatkozó adatokkal kellett kiegészíteni. A bizonyítékok értékelésekor az elsőfokú bíróság helyesen vetette el a vádlott tagadó vallomását, azt a tanúvallomások, az okirati bizonyítékok és a szakértői vélemények kétséget kizáróan cáfolták. A vádlott édesanyját nem sokkal a cselekmény elkövetése után kihallgatták, aki beszámolt a sértett kalapáccsal és taposással elkövetett bántalmazásáról. Az általa elmondottak mindenben megfeltethetőek voltak a sértett által elszenvedett sérüléseknek.
Az ítélőtábla sem találta alaposnak a vádlott azon védekezését, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett volna. A vádlott édesanyja egyértelműen beszámolt arról, hogy a fia nekiesett az édesapjának, brutálisan bántalmazta, többször lesújtott a fejére a kalapáccsal, a mellkasára is többször ráugrott. Nem beszélt ugyanakkor hajnali veszekedésről, hangoskodásról, és arról sem, hogy aznap a sértett bántalmazta volna a vádlottat, ugyanakkor azt mondta vallomásában, hogy a fia előző nap az ágykeretbe többször beleütötte a fejét és azt kérésükre sem hagyta abba. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény is cáfolta, hogy a vádlott más általi bántalmazásból kifolyólag szenvedett volna el bármilyen sérülést. A vádlottnak a más elkövetőre vonatkozó védekezését is egyértelműen cáfolták az ügyben kihallgatott tanúk vallomásai, semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy a cselekmény elkövetése idején rajta és a szülein kívül más is tartózkodott volna az ingatlanban.

A vádlott ugyan pszichiátriai kezelés alatt állt, az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény alapján azonban aggálytalanul megállapítható volt, hogy a betegség szintjét el nem érő személyiségzavara van, amely a beszámítási képességét semmilyen módon nem érintette.

Mivel büntethetőség kizáró ok nem állt fenn, az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette cselekményét. A vádlott a sértettet az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívül embertelen módon, brutálisan, gátlástalanul, az emberi méltóságot mélyen megalázva bántalmazta. Ezt támasztja alá a sérülések nagy száma, súlya, valamint az, hogy a sértettet hosszabb ideig, akár 30 percig is kitartóan bántalmazhatta. Az sem lehetett kétséges, hogy a 83 éves, beteg, nehezen járó édesapja a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy volt.

Az elsőfokú bíróság feltárta a büntetés kiszabása során irányadó tényezőket és azok helyes mérlegelésével törvényes büntetést szabott ki. Jelentős súlyosító körülmény volt az ügyben, hogy a vádlott élet elleni cselekménye többszörösen is súlyosabban minősült, s hogy azt édesapja sérelmére végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el, az ennek alapjául szolgáló cselekményét ugyancsak édesapja sérelmére követte el.

Budapest, 2022. november 24.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság