Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt R. Sz. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. A tényállás helyesbítését és a jogi minősítés módosítását követően az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 35 év helyett 40 évben állapította meg. A másodfokú ítélet a mai napon jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság a 2021. október 15-én kihirdetett ítéletében R. Sz. vádlottat bűnösnek mondta ki aljas célból elkövetett emberölés bűntettében, szexuális erőszak bűntettében és kifosztás bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetésből legkorábban harmincöt év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről. Az eljárás során felmerült 350 millió forint bűnügyi költségből közel 200 millió forint megfizetésére kötelezte a vádlott, míg a fennmaradó összegről megállapította, hogy azt az állam viseli.

Az esőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott és a sértett a bűncselekményt megelőzően nem ismerték egymást. A vádlott egy garázsban élt, jövedelemmel, állandó megélhetéssel nem rendelkezett, rendszerint egy kerékpárral közlekedett. A sértett a férjével és közös kiskorú gyermekükkel Budapesten egy családi házban lakott, szabadidejében a lakóhelye közelében egy meghatározott útvonalon rendszeresen futott.

A futási útvonalának egy része közvilágítás nélküli, aszfaltozott kerékpárút volt, amelyet mindkét oldalról füves, bokros, helyenként fás terület szegélyezett.

A sértett a cselekmény napján futását néhány perccel este nyolc óra előtt, esti sötétségben kezdte meg futóruházatban. Karjára erősített tokban csupán egy mobiltelefont vitt magával.

A vádlott a futási útvonal közvilágítással nem rendelkező szakaszán megtámadta a sértettet. A sértett az útról letérve menekülni próbált. A vádlott azonban a kerékpárút mellett elterülő füves-bokros területen a sértettet bántalmazta. A bántalmazás következtében érdemi ellenállásra képtelen sértettről a vádlott eltávolította az alsóruházatát és rajta szexuális erőszakot követett el.

Ezt követően a vádlott egy nála lévő kötél egy darabját kétszeresen a sértett nyaka köré hurkolta, a kötelet néhány percig nagy erővel szorította, majd a nyak elülső részén megcsomózva a hanyatt fekvő sértettet megfojtotta. Ezután a sértett csuklóit a kötél másik darabjával a háta mögött egymáshoz kötözte.

A vádlott a sértettet arrébb helyezte, levágta a csuklójáról a kötelet, eltávolította a felsőruházatát is és a holttestet a hátáról a hasára fordította. Magához vette a sértettnél talált mobiltelefon készüléket és az ahhoz tartozó fülhallgatót, majd a sértett ruháival, mobiltelefonjával elhagyta a helyszínt, a telefon tokját pedig a kerékpárút mentén egy bokorba dobta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosabb büntetés meghatározása, a feltételes szabadság lehetőségének későbbi időpontban történő meghatározása érdekében, a vádlott és védője az élet elleni cselekmény és a szexuális erőszak bűntette vonatkozásában felmentésért, a kifosztás bűntettét érintően enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

A teljeskörű felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének messzemenően eleget tett és példaértékű bizonyítást vett fel. Az elsőfokú ítélet túlnyomórészt megalapozott volt, a tényállás hiányosságai az iratok alapján ténybeli következtetéssel pótolhatóak voltak. 
Az ítélőtábla által módosított tényállás alapján az volt megállapítható, hogy a vádlott a szexuális erőszak alkalmazása során a szexuális cselekmény végrehajtása érdekében oltotta ki a sértett életét, nem pedig azért, hogy a bűncselekmény felderítését megakadályozza.

A „soroksári futónő gyilkosság” a köznyugalmat tartósan és súlyosan megzavarta, pánikot, rémületet keltett, amihez hozzájárult az is, hogy öt éven át nem derült ki, hogy ki volt az elkövető. A vádlotti cselekmény folytán a közbiztonságba vetett bizalom is megingott. A vádlott többszörös visszaeső, cselekményét gátlástalanul, vágyának öncélú kielégítése érdekében az élethez való jogot semmibe véve követte el. Mindezek alapján az ítélőtábla az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a törvényi maximumot jelentő 40 évben határozta meg.

Budapest, 2022. június 22.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság