A Fővárosi Ítélőtábla 2017. február 10. napján T. J. és társa vádlott ellen csalás bűntette és más bűncselekmény miatt indult büntetőügyben határozatot hirdetett, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.

Az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék T. J. I. rendű és K. T. II. rendű vádlottakat, mint társtetteseket bűnösnek mondta ki 2 rendbeli különösen nagy kárt okozó, 48 rendbeli jelentős kárt okozó, 133 rendbeli nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében és 5 rendbeli kisebb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás vétségében. Ezért őket halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Az I. rendű vádlottat az ellene csalás bűntette miatt emelt további vádpontok alól felmentette.

 

A bíróság egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat, hogy több száz millió forintot fizessenek meg 163 magánfélnek, 182 sértett kártérítési igényét polgári peres útra utasította, 6 magánfél kártérítési igényét pedig elutasította. Emellett az eljárás során lefoglalt 42 tétel gyémánt kiadásáról is rendelkezett.

 

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért és a felmentő rendelkezések tekintetében bűnösség megállapítása végett jelentett be fellebbezést. A II.r. vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

 

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott 2002-ben kezdte meg az általa megvásárolt cégen keresztül azt az üzleti konstrukciót, amely később sem változott és a kezdetektől nagyon egyszerűen átlátható volt. Az I. rendű vádlott cége adásvételi szerződést kötött az ügyfelekkel, akik így színes gyémántot vásároltak és az a tulajdonukba került. Kötöttek továbbá egy másik szerződést, amelyben az I. rendű vádlott cége kötelezettséget vállalt arra, hogy 1 év múlva, ha az ügyfél el akarja adni a gyémántot, akkor azt előre meghatározott összegért visszavásárolja. Természetesen a konstrukció - mint minden befektetés - hordozott magában kockázatot a külföldi és a világpiaci folyamatokon keresztül. Az üzleti konstrukciót 2003-ban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) állásfoglalása rendben találta és megállapította, hogy a tevékenység nem engedélyköteles. Bejelentés alapján később is indult a cégnél PSZÁF vizsgálat, de azt is megszüntették, mert nem találtak problémát a cég működésében.

 

Mindezek ellenére 2004. november 23-án kelt határozatában a PSZÁF mégis kimondta, hogy a fenti tevékenység engedélyhez kötött és az I. rendű vádlott által működtetett cég nem rendelkezik ilyen engedéllyel, ezért megtiltotta a tevékenység folytatását. Ez a határozat nagy sajtó visszhangot kapott, aminek következtében az ügyfelek tömegesen igényelték a gyémántok szerződés szerinti értékesítését, illetve visszavásárlását. Ez alapjaiban megingatta a cég anyagi helyzetét, annak ellenére, hogy az I. rendű vádlott a magánvagyonából több mint 40 millió forintot visszaadott az ügyfeleknek.

 

A PSZÁF határozatot követően kapcsolódott be a II. rendű vádlott a cég működésébe és az I. rendű vádlottal közösen próbálták megoldani a kialakult helyzetet. Ennek érdekében a még le nem járt szerződések folytán az ügyfelek birtokában lévő gyémántokat különböző megtévesztő eszközökkel, valótlan tájékoztatókkal igyekeztek visszaszerezni. A vádlottak üzleti tevékenységüknek ebben a szakaszában az ügyfeleket már egyértelműen tévedésbe ejtették és az ekkor megtévesztett ügyfelek, akik a gyémántokat visszaadták, soha nem kapták meg a pénzüket. 

 

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Krémer László vezette büntető tanácsa a Fővárosi Törvényszék ítéletét megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

 

A tanács elnökének indokolás szerint a csalás központi elemébe tartozó elkövetési érték (kár), illetve az, hogy a gyémántok értékét milyen szempontok alapján állapították meg nem volt rögzítve az elsőfokú ítéletben.

 

Budapest, 2017. február 10.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály