Az emberölés bűntette miatt N. A. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla nem találta alaposnak a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kiszabására irányuló ügyészi indítványt, ezért a mai napon kihirdetett végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A vádlott legkorábban 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

A Budapest Környéki Törvényszék a 2025. február 24-én kihirdetett ítéletével N. A. vádlottat több ember sérelmére, részben különös kegyetlenséggel, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani és abból a vádlott legkorábban 30 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott és a sértett házastársak voltak és egy családi házban éltek, kislányuk, a fiatalabb sértett 2020 őszén született meg. Miután a házastársak kapcsolata megromlott, az asszony távoltartást kért a férfival szemben, amit a Ceglédi Járásbíróság 2023. május 15-én 30 napra elrendelt. 2023. június 30-án a férfi megjelent a családi házukban, majd az esti órákban a feleségét egy vascsővel brutálisan bántalmazta, kislányát pedig megfojtotta. Mindkét sértett a helyszínen életét vesztette. Másnap délután a férfi tárcsázta a segélyhívót, bejelentette a cselekményét, majd ezt követően öngyilkosságot kísérelt meg.

Az elsőfokú ítéletet a vádlott és a védő tudomásul vette, míg az ügyész súlyosítás végett, tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

A korlátozott felülbírálat eredményeként a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerűen folytatta le az eljárást. Az irányadó tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményét is törvényesen minősítette. A súlyosító és enyhítő körülményeket a törvényszék hiánytalanul feltárta, és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. A büntetési céloknak megfelelő büntetést szabott ki és a feltételes szabadságra bocsáthatóság kérdésében is helyesen foglalt állást. Az ügyészség a generális prevencióra helyezte a hangsúlyt, az ítélőtábla azonban a törvényszék álláspontjával egyetértve a speciális bűnmegelőzési célokat tartotta szem előtt. Erre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a büntetlen előéletű, eddig kifogástalan életvitelű vádlott esetében a 30 év szabadságelvonás kellő visszatartó erőt jelent, az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény szerint a vádlott személyisége alapján a fizikai agresszióra való hajlam csekélyebb mértékben jellemző rá, ezért indokolatlan lett volna kizárni őt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

Budapest, 2025. augusztus 28.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság