A gondatlan emberölés vétsége miatt P. C. O. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása iránti ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak, a mai napon kihirdetett határozatával az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét részben eltérő indokok alapján helybenhagyta. Az eljárás ezzel jogerősen befejeződött.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint 2019. augusztus 31-én a délutáni órákban P. C. O. vádlott, négy felnőttből és három kiskorú gyermekből álló társaság tagjaként Budapesten egy gyermekrendezvényre kívánt eljutni. A társasághoz tartozott az ekkor három és fél éves sértett és annak édesanyja is.
Útjuk közben át kellett kelniük egy olyan működő forgalomirányító fényjelző készülékkel is biztosított gyalogos-átkelő helyen, amely széles osztószigettel elválasztott két forgalmi irányú főútvonalon vezetett át.  
A társaság egy felnőttből és gyermekből álló része szabad jelzésben áthaladt a gyalogos-átkelőhelyen, míg a vádlott, a sértett, a sértett édesanyja és még egy felnőtt az osztósziget széléhez érve már tilos jelzést kaptak, ezért az úttest szélétől mintegy 0,7 méter távolságra megálltak úgy, hogy – menetirányuk szerint balról jobbra haladva – bal oldalt helyezkedett el a sértett, a sértett jobb oldalán a vádlott, a vádlott jobb oldalán a sértett édesanyja, míg az édesanya jobbján a társaság férfi tagja.
A sértett az úttest túloldalára követni akarta a testvérét, ezért a lámpa tilos jelzése ellenére lelépett a gyalogos-átkelőhelyre. Ekkor a mellette álló vádlott őt visszahúzta és felszólította, hogy ne haladjon tovább, mert piros a lámpa. Ezt követően a vádlott bal kezével megfogta a sértett jobb kezét hagyományos kézfogással, azaz a sértett a kezét a vádlott tenyerébe helyezte, aki így megfogta a gyermeket, hüvelykujját a gyermek kézfejére helyezve, mintegy lezárva a kézfogást.
A gyalogosokra vonatkozó összesen 59 másodpercig tartó tilos jelzés 30. másodpercét megelőzően, pontosan meg nem állapítható időpontban a sértett kihúzta a kezét a vádlott kezéből, majd lefutott a járdáról az úttestre, ahol az úton a gyalogosokhoz képest jobbról balra, szabad, zöld jelzés hatálya alatt a megengedett sebességhatáron belül 42-43 km/h sebességgel közlekedett egy személygépkocsi. A személygépkocsi vezetője a balesetet nem tudta elkerülni, az elé kifutó, az úttesten 1,1-1,4 másodpercet eltöltő sértettet a gyalogos-átkelőhelyen elütötte. A sértett az elütés következtében a helyszínen életét vesztette.

Az elsőfokú bíróság a vádlottat az ellene gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, mivel nem látta megállapíthatónak, hogy a vádlott megsértette volna a gondossági kötelezettségét.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be.
A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést változatlanul fenntartotta.

Az ítélőtábla a fellebbviteli eljárásban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok példaértékű megtartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Az általa megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott volt, azt csupán részben az ügyiratok alapján kellett kiegészíteni.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a törvényszék helyesen döntött, amikor a vádlottat bűncselekmény hiányában mentette fel az ellene emelt vád alól. Az ítélőtábla szerint azonban a vádlott a társadalmilag általában elvárható magatartást nem tanúsította ebben a kiemelkedően veszélyes közlekedési szituációban. A tragikus következmények megelőzhetőek lettek volna, ha akár a szorosabb kézfogással, akár a gyermek átkarolásával vagy más módon megakadályozta volna a gyermek tilos jelzés ellenére való úttestre lépését. Az egyéni büntetőjogi felelősség vizsgálatánál azonban nélkülözhetetlen a személy szerinti, úgynevezett szubjektív gondossági képesség vizsgálata. Ez alapján pedig az volt megállapítható, hogy az elkövetéskor 25 éves, akkor még gyermektelen, gyermekgondozásban, felügyeletben nem jártas, azaz nem anyai státuszban lévő személy a tőle elvárható magatartást kifejtette. A vádlott ugyanis az egyszer már tilos jelzés ellenére kiszaladó gyermeket visszahúzta, szóban figyelmeztette, hogy többet ilyet ne csináljon, továbbá ezt követően a sértett kezét fogta. A kisgyermek a vádlotti kézfogásból rántotta ki a kezét és szaladt gépkocsi alá. Mindezekre tekintettel a vádlott büntetőjogi felelősségét gondatlanság hiányában az ítélőtábla sem látta megállapíthatónak.

Budapest, 2023. március 29.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság