A Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a hűtlen kezelés bűntette miatt K. B. és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék felmentő ítéletét.

Az ügy lényege: a vád szerint az I., II., és III. rendű vádlottak a Magyar Posta Zrt.-nél míg a IV., V. és VI. rendű vádlottak az ÁPV Zrt.-nél voltak alkalmazásban a vádbeli időszakban. 2006-ban a Magyar Posta fővárosi irányító szervezete két saját tulajdonú, egy bérelt és egy ingyenesen használt ingatlanban volt elhelyezve. A társaság igazgatósága – tekintettel a következő évben lejáró bérleti szerződésre – 2006 második felében az I-III. rendű vádlottak közreműködésével, igazgatósági és felügyelő bizott-sági határozatokkal kialakította a társaság irodakoncepcióját. Az  irodakoncepciókban,  illetve  elő-terjesztésekben  I-III.  rendű  vádlottak – vagyonkezelői kötelezettségüket megszegve – nem reális költségeket tüntettek fel. A Magyar Posta Zrt. Igazgatósága ezen koncepció alapján hozott döntést az ingatlanokról. Később a vád szerint az ÁPV Zrt. részéről a IV-VI. rendű vádlottak nem valós adato-kat tartalmazó előterjesztést készítettek, mely alapján az új székház bérlése tűnt a leggazdaságosabb megoldásnak. Az előterjesztés alapján hozott az ÁPV Zrt. igazgatósága döntést, azonban a tulajdon eladása és a bérelt üzletvitel a Magyar Posta Zrt. számára a leggazdaságtalanabb megoldás volt az összes lehetőség közül.

A Fővárosi Törvényszék a 2018. június 14. napján kihirdetett ítéletével K.B. I. r. vádlottat és 5 társát az ellenük társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette. A vád megállapításaival ellentétben az elsőfokú bíróság arra a következte-tésre jutott, hogy az irodaház bérlése az adott piaci viszonyok között megfelelő döntés volt, és nem okozhatott nagyobb vagyoni hátrányt, mint az ingatlan beszerzés (új székház építése). A Magyar Posta Zrt. új, bérelt irodaházban történő elhelyezéséről szóló döntéssel és az ingatlan értékesítésével okozati összefüggésben így vagyoni hátrány bekövetkezése az eljárásban nem volt megállapítható.

A törvényszék felmentő ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Az ítélőtábla nem osztotta az ügyészség álláspontját, a mai napon meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet valamennyi vádlott tekintetében helybenhagyta.

A másodfokú bíróság szerint a törvényszék az elfogadott szakértői véleményekkel összhangban következtetett arra, hogy a posta igazgatósága által javasolt és végül a tulajdonos által is elfogadott bérlettel összefüggésben vagyoni hátrány bekövetkezése nem állapítható meg. Az irodaházak értékesítése és a bérleti díj a piaci viszonyoknak megfelelt, az eladásból származó vételárbevétel pedig – az osztalék elvonásán felüli részét tekintve – a Postánál maradt és a várható piacnyitás miatt szükségessé váló termelő tevékenység fejlesztésére szolgált. Helyesen rögzítette azt is, hogy a Magyar Posta Zrt. saját forrásból a saját tulajdonú új irodaház építésének finanszírozására nem lett volna képes a liberalizációból fakadó fejlesztések szükségessége miatt, a nem termelő beruházások hitelből történő finanszírozása pedig további, a termelő tevékenységre fordítható források elvonását eredményezte volna. A vádlottak által készített előterjesztések alkalmasak voltak a megalapozott és felelős tulajdonosi döntés meghozatalára. A kérdéses döntés alapvetően egy változás előtt álló, bizonytalan piaci környezetben született, stratégiai jellegű és nem csupán ingatlankezelői döntés volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a gondatlan kötelességszegés szintjén sem róható fel a vádlottaknak az, hogy az építés részletes elemzésére és vagyonra gyakorolt hatásainak a tulajdonosi jogkört gyakorló szerv előtti bemutatására nem került sor. Az építés elvi lehetőségére, csakúgy mint a kapcsolódó részletes számítások hiányára azonban az előterjesztések a figyelmet kifejezetten felhívták, így az ezzel kapcsolatos tulajdonosi stratégiai álláspont kialakításának/felülvizsgálatának a lehetőségét biztosították. Ugyancsak nem róható fel a vádlottaknak a véglegesen nem eldöntött, bizonytalan jövőbeli fejlesztésekkel kapcsolatos hozamszámítások, és a végeredményt érdemben nem befolyásoló további számítások kidolgozásának elmaradása sem.

A gazdasági életben a vállalatvezetőknek sorozatosan olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek szükségszerűen üzleti kockázattal járnak. Jó döntés esetén a profit növekedik, kevésbé jó döntés mérsékeltebb jövedelmet, az utóbb rossznak bizonyuló döntés vagyoni hátrányt eredményezhet. A vezetők a döntés előtt annak kockázatát előre látják, az eredmény viszont biztonsággal nem prognosztizálható. A gazdasági élet és a társadalmi változások, valamint számos előre nem látható körülmény azt befolyásolhatják. Az utóbb hibásnak minősíthető gazdasági döntés a büntetőjog által csak akkor szankcionálható, ha azzal kapcsolatban olyan magatartás állapítható meg, amely a Btk. Különös Részében a vagyon elleni bűncselekményeknél felsorolt tényállási elemeknek megfelel.

A büntetőjog alkalmazása végső eszköz a jogrendszerben (ultima ratio), a gazdasági döntések kockázatmentesítése nem lehet feladata, mert azok szükségszerűen kockázattal járnak. Minden gazdasági döntés utólagos vizsgálata magában hordja, hogy még a jó döntéseknél is lehetett volna jobbat hozni, az ésszerű kockázatvállallás büntetőjogi felelősségre vonás alapját azonban nem képezheti, még akkor sem, ha a döntés utóbb vagyoni hátrányt eredményezett. A vádlottak ugyanakkor a beosztásukból fakadó kötelezettségeiknek eleget téve jártak el, tevékenységükkel kimutatható vagyoni hátrányt nem okoztak, így bűncselekmény hiányában történt felmentésükre törvényesen és megalapozottan került sor.

Budapest, 2019. március 21.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság