A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2006. szeptember 22-én elrendelte a felperes előzetes letartóztatását azzal az indoklással, hogy a felperes 2006. szeptember 20-án 2 óra 50 perc és 2 óra 55 perc közötti időben a Budapest VIII. kerület Rákóczi út és Szentkirályi utca kereszteződésében egy agresszív csoport tagjaként különféle tárgyakat dobott a kivezényelt rendőrökre. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2006-ban kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki a felperest társtettesként, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, és a felperest 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte és a felperes előzetes letartóztatását fenntartotta. Ezt követően a felperes fellebbezése folytán a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a szabadságvesztés büntetést 2 év végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre enyhítette. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a felperes előzetes letartóztatását 2006. október 26-án megszüntette. A felperes előzetes letartóztatását a II. rendű és III. rendű alperesek foganatosították. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013-ban meghozott végzésével a 2011. évi XVI. tv. (a továbbiakban: Semmisségi törvény) 1. §-a és 3. § a) pontja alapján semmissé nyilvánította a felperes bűnösségét kimondó és a felperessel szemben büntetést kiszabó jogerős ítéletet.

 

A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes az előzetes letartóztatás elrendelésével és az ítéletek meghozatalával, a II. és a III. rendű alperesek pedig az előzetes letartóztatás foganatosításával megsértették a felperes személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát. Kérte, hogy a bíróság külön-külön kötelezze az alpereseket arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül a felperestől magánlevélben kérjenek elnézést és fejezzék ki a sajnálkozásukat az okozott jogsértésekért. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest 3.000.000 forint, a II. rendű alperest 1.500.000 forint, ezen összegek után 2006. szeptember 22-től a kifizetés napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére, a III. rendű alperest 3.000.000 forint és ezen összeg után 2006. október 9-től a kifizetés napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Igényt tartott a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére is.

 

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Mindhárom alperes vitatta a kereset jogalapját. Álláspontjuk szerint magatartásuk nem volt jogellenes.   Az I. rendű alperes kifejtette, hogy a kártérítési kötelezettség a Magyar Államot terheli, a II. és a III. rendű alperesek pedig a felperes követeléseinek elévülésére is hivatkoztak.

 

Az elsőfokú bíróság először részítéletet hozott, amellyel a II. és a III. rendű alperesekkel szemben a keresetet elutasította. Később hozott ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forint tőkét és ezen összeg után 2006. szeptember 22-től a kifizetési napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. 

 

A Fővárosi Ítélőtábla a részítélet ellen a felperes, az ítélet ellen pedig a felperes és az I. rendű alperes által előterjesztett fellebbezések folytán keletkezett ügyeket egyesítette, és a fellebbezéseket egy eljárásban bírálta el. Az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta, ítéletét pedig részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az I. rendű alperes a felperes előzetes letartóztatásának elrendelésével megsértette a felperes személyi szabadsághoz fűződő személyiségi jogát. Az I. rendű alperes által fizetendő 1.000.000 forintot 2.000.000 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 

 

Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Semmisségi törvény alapján semmisnek nyilvánított ítélethez kapcsolódóan elrendelt előzetes letartóztatásért és annak következményeiért az előzetes letartóztatást elrendelő bíróság és nem a Magyar Állam tartozik kártérítési felelősséggel. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes II. és III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresete a jogellenes magatartás hiánya és a követelések elévülése miatt nem teljesíthető. Az volt az álláspontja, hogy a felperes bűnösségét megállapító és a felperessel szemben büntetést kiszabó jogerős ítélet semmissé nyilvánítása folytán az elítéléshez kapcsolódó előzetes letartóztatás elrendelésével az I. rendű alperes megsértette a felperes személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát, és megállapította a jogsértést. Az elégtétel adása iránti kereseti kérelmet azért ítélte alaptalanak, mert a jogerős ítélet semmissé nyilvánítása elegendő jogi és erkölcsi elégtételt adott a felperesnek. Azoknak a nem vagyoni hátrányoknak a hozzávetőleges kiküszöbölésére, amelyek a felperest az előzetes letartóztatás elrendelése és végrehajtása, jogerős elítélése, valamint pártfogó felügyeletének elrendelése következtében érték, 2.000.000 forint kártérítést ítélt alkalmasnak, és az I. rendű alperes által a felperesnek fizetendő nem vagyoni kártérítést erre az összegre emelte fel.

 

 

Budapest, 2017. február 10.

 

A Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztálya