Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt L. J. és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a II. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 7 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerőssé vált ítélet értelmében az I. rendű terhelt a 20 év fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra.

A Fővárosi Törvényszék a 2021. november 10-én meghozott ítéletével
- L. J. I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében. Ezért őt, mint többszörös visszaesőt 20 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egy korábbi, 1 év 8 hónap szabadságvesztés büntetéséből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette;
- D. K. II. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette miatt 8 év 6 hónap – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra;
- B. É. III. rendű vádlottat bűnpártolás bűntette miatt 2 év – végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy elrendelése esetén azt börtönben kell végrehajtani, és a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült mintegy 2 millió forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlottak, akik Budapest VIII. kerületében hajléktalanként éltek, 2020. április 03-án este 21 óra körül felszálltak a Kőbányai úton a 28-as villamosra. Nyomban belekötöttek a sértettbe és barátjába, akikkel egy kistermetű kutya is utazott. Az I. rendű vádlott előbb a kutyát piszkálta, majd leköpte a sértettet és dulakodni kezdett vele. Eközben elővett egy 9,5 cm-es pengehosszúságú kést, amivel szíven szúrta a sértettet. A sértett barátja próbált a férfi segítségére sietni, azonban ezt a II. rendű vádlott megakadályozta azzal, hogy megütötte őt. A 26 éves sértett a szúrás következtében rövid időn belül a helyszínen életét vesztette, az életét a gyorsan kiérkező mentők sem tudták megmenteni. A vádlottak a helyszínről elmenekültek, de nem sokkal később a rendőrök a környéken elfogták őket.

A bíróság a három napon keresztül megtartott tárgyaláson tanúkat és szakértőket hallgatott meg. A lefolytatott bizonyítás eredményeként nem fogadta el az I. rendű vádlott azon védekezését, miszerint a sértettnél is egy kés volt és a villamos fékezésének hatására a sértett véletlenül esett bele a vádlott késébe. A II. rendű vádlott azon védekezését, hogy ő nem észlelte az I. rendű cselekményét, szintén elvetette, mivel azt a III. rendű vádlott beismerő és társaira is terhelő vallomása mellett az egyéb bizonyítékok is egyértelműen cáfolták. Elvetette azt a védekezést is, hogy az I. rendű vádlott nem szándékosan, hanem gondatlanul okozott sérülést, és azt állapította meg, hogy a szúrás pillanatában a vádlott felismerte annak reális lehetőségét, hogy magatartása alkalmas a sértett életének kioltására, és ezen eredménybe – ha azt nem is kívánta, de – belenyugodott.

A bíróság nyomatékosan értékelte a büntetés kiszabása körében az I. és II. rendű vádlottak sokszorosan büntetett előéletét, azt, hogy az I. rendű vádlott feltételes szabadság próbaideje alatt követte el a cselekményt, továbbá azt, hogy egy közforgalmú tömegközlekedési eszközön minden indok nélkül kötöttek bele az utasokba és bántalmazták a sértettet és barátját. Utalt arra, hogy az ilyen jellegű erőszakos bűncselekmények a főváros ezen részén elszaporodottnak mondhatók.

Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész az I. és II. rendű vádlottak terhére súlyosításért, hosszabb tartamú büntetés kiszabása érdekében, míg az I. és II. rendű vádlottak és védőik felmentésért, eltérő minősítésért, részben pedig enyhítésért jelentettek be fellebbezést. 

Az elsőfokú ítélet a III. rendű vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett.

A törvényszék az elsőfokú ítélet kihirdetését követően az I. és II. rendű vádlott letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig fenntartotta.

A fellebbviteli főügyészség a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlotti és védői fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

A teljeskörű felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást. A védelem kifogásolta, hogy a törvényszék nem tartott helyszíni tárgyalást, ennek elmaradását azonban az ítélőtábla sem tartotta szükségesnek. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások és egyéb adatok alapján kellő ismereteket szerzett a villamos haladásáról, menettulajdonságáról, és az ott lezajlott eseményekről. Az általa beszerzett bizonyítékok elegendőek voltak a tényállás teljeskörű megállapításához, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapult. A túlnyomórészt megalapozott tényállást csupán a vádlottak és a sértett testalkata tekintetében kellett pontosítani. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az I. rendű vádlott javára fel sem merülhetett a jogos védelmi helyzet, hiszen azt a sértett részéről egy jogtalan támadásnak kellett volna megelőznie, amit az eljárás adatai teljes mértékben kizártak. Éppen az I. rendű vádlott provokatív magatartása volt az, ami az egész cselekményt elindította, ebben a sértettnek semmiféle szerepe nem volt. A sértett mellkasi sérülésének helyéből, a kés tartásából, a visszafogásból történt szúrásból egyértelműen kizárható volt, hogy a sértett véletlenül esett bele a kés pengéjébe. Ezt egyébként megerősítették a cselekményt észlelő tanúk vallomásai is.

Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette az életellenes cselekményt emberölés bűntettének, melynek alapesetét a törvény 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Az I. rendű vádlott többszörös visszaesői minősége folytán a büntetési tételkeret megemelkedett. Az elsőfokú bíróság a maximumhoz közelítő, példás büntetést szabott ki vele szemben. Az ítélőtábla ennek lényeges súlyosítására, de enyhítésére sem látott lehetőséget. A fizikailag gyengébb felépítésű II. rendű vádlott fizikai bűnsegédlete abban nyilvánult meg, hogy egy pofont adott a sértett segítségére siető barátjának, illetve az I. rendű vádlottal közösen lépett fel a sértettel szemben. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezek nem olyan súlyúak, amelyek az ún. középmértékhez közelítő büntetés kiszabását indokolták volna, ezért került sor büntetésének enyhítésére. 

A másodfokú ítélet a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.

Budapest, 2022. március 31.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság