Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt H. A. és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a 2021. február 11-én kihirdetett ítéletével megváltoztatta a Budapest Környéki Törvényszék elsőfokú ítéletét. Az I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését fegyházról börtön fokozatra enyhítette, a II. r. vádlott esetében a szükségtelen felmentő rendelkezést mellőzte és pontosította az eljárás megszüntető rendelkezéssel érintett cselekmény minősítését, a III. r. vádlott cselekményeit az új Btk. szerint minősítette, szabadságvesztésének tartamát 7 évre, végrehajtási fokozatát fegyházról börtönre enyhítette, ugyanakkor 1,5 millió forint összegre vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Az előzetes fogvatartás beszámítására és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések pontosításával az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta.

Az elsőfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék által megállapított tényállás lényege szerint az ügy sértettje, az I. r. és II. r. vádlottak örmény, a III. r. vádlott magyar anyanyelvű ukrán állampolgárok. A sértett 1996-tól Budapesten élt, megélhetését alapvetően a Kőbányai Piacon védelmi pénz szedéséből és más bűncselekmények elkövetéséből biztosította. Az ügy sértettjét az I. r. és a II. r. vádlottak a piacról ismerték. Az I. és II. r. vádlottak 1994-től közösen dolgoztak a Kőbányai Piacon, szerszámgépeket és háztartási gépeket árultak a II. r. vádlott testvérével együtt, aki később Örményországba hazautazott és az üzletet a vádlottakra bízta. A vád tárgyát képező bűncselekményt megelőzően 1996. augusztus elején a sértett egy csuklyás személlyel egy bérelt garázsban megtámadta az I. r. vádlottat és kb. 20.000 dollár értékben márkát, amerikai dollárt és forintot vettek el tőle, fegyverrel megfenyegették, kezeit és lábait megkötötték. Az I. és II. r. vádlottak nem tettek feljelentést a rendőrségen. Az I-II. r. vádlottak a III. r. vádlott segítségét kérték a pénz visszaszerzésében és abban, hogy rávegyék a sértettet, hogy hagyja őket békén. Az I. r. vádlott pénzt ajánlott fel a III. r. vádlottnak a segítségéért. A vádlottak találkozót beszéltek meg a sértettel, ahol megjelent I-II-III. r. vádlott és két, a III. r. vádlott által beszervezett ismeretlen személy. Ezen alkalommal I. r. és II. r. vádlottak megütötték a sértettet, majd erőszakkal betették egy gépkocsi hátsó ülésére és ismeretlen helyre vitték. A sértett vallatása hosszabb időn keresztül történt, azonban a pénz visszaszerzése nem sikerült, a sértett hajthatatlan maradt. Ezt követően az ismeretlen személyek egy tömör eszközzel többször megütötték, illetve késsel mellkastájékon és a hasüreg magasságában is megszúrták a sértettet, aki a helyszínen az életét vesztette. A sértett földi maradványait Törökbálint külterületén egy vízmosásba tették. 

A bíróság a vádiratban szereplő minősítéssel szemben az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett, szándékos emberölést is megvalósító emberrablás bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért őt 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A II. r. vádlottat az ellene emelt bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének vádja alól felmentette, ugyanakkor a társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének kísérlete miatt indult eljárást – elévülés miatt – megszüntette. A III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett, szándékos emberölést is megvalósító emberrablás bűntettében és fogolyszökés bűntettében, ezért őt – halmazati büntetésül – 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A törvényszék nem látta bizonyítottnak, hogy a vádlottak a sértett megölését előre eltervezték volna, illetve, hogy az élet elleni cselekményüket a nyereségvágy, illetve a sértettel szembeni bosszú motiválta volna. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bíróság azt sem tudta megállapítani, hogy a sértettet a vádlottak valamelyike ölte volna meg, illetve arra sem állt rendelkezésre elég adat, hogy a sértettet pontosan hol ölték meg. A bíróság a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét az elkövetés óta eltelt, közel negyed évszázados időmúlásra, a vádlottaknak a bűncselekmény előtti és utáni büntetlen előéletére figyelemmel az irányadó középmértéktől lefelé eltérve állapította meg. 

A nyomozás kezdeti szakaszában ugyan a vádlottakkal szemben a bűncselekmény elkövetésének gyanúja felmerült, azonban az ügyben a felelősségüket megalapozó bizonyítékok csak 20 évvel később álltak rendelkezésre.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a II. r. vádlott terhére bűnösségének a vád szerinti megállapítása és büntetés kiszabása, az I. és a III. r. vádlott terhére eltérő minősítés és a büntetés súlyosítása végett, az I. r. és III. r. vádlottak és védőik elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbeztek, a II. r. vádlott és védője tudomásul vette a bíróság döntését.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, az elsőfokú ügyészi fellebbezést kisebb módosítással változatlanul fenntartotta.

A felülbírálat eredményeként az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a rész-letes, minden körülményre kiterjedő bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat betartva folytat-ta le. Ügyfelderítési kötelezettségnek maradéktalanul eleget tett, valamennyi, az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez elengedhetetlen bizonyítékot beszerzett. 

A másodfokú bíróság az ítélet kis mértékű részbeni megalapozatlanságát az ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján helyesbítette.

Az I. r. és III. r. vádlottak esetében a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmények minősítése törvényes, a III. r. vádlott esetében eltérő anyagi jogszabály eltérő alkalmazása miatt minősítette át a cselekményeket. A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést a jelentős időmúlás okán nem tartotta alaposnak egyik vádlott esetében sem, a belső arányosság érdekében a III. r. vádlott büntetését enyhítette. A II. r. vádlott esetében a szükségtelen felmentő rendelkezést mellőzte és pontosította az eljárás megszüntető rendelkezéssel érintett cselekmény elkövetési stádiumát.

A másodfokú ítélet a meghozatala napján valamennyi vádlott tekintetében jogerőre emelkedett.

Budapest, 2021. február 11.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság