Az emberölés bűntette miatt T.I.G. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a 2022. március 2-án kihirdetett ítéletével csak a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést változtatta meg, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ezzel a vádlottal szemben elsőfokon kiszabott 18 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés jogerőssé vált. A terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A Fővárosi Törvényszék a 2021. május 26-án meghozott ítéletével T.I.G. vádlottat bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt 18 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte továbbá a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 2017 nyarán élettársi kapcsolatot létesített a későbbi sértett édesanyjával annak lakásában, így a gyermekkorú sértettet ettől az időponttól kezdve együtt nevelték. 2017 őszétől kezdve a vádlott barátja rendszeresen náluk aludt. 2018. január 24-én a gyermekkorú sértettet édesanyja a vádlottra bízta, arra az időre amíg ő dolgozni ment. A vádlott a sértettel a gyermekfelügyelet alatt végig a lakásban tartózkodott, a vádlott barátja egy alkalommal elhagyta a lakást. A vádlott a délelőtt folyamán, ismeretlen okból, többször, különböző módon, különböző testrészein bántalmazta a felügyeletére bízott sértettet. Egy botszerű eszközzel közepest meg nem haladó erővel, különböző testrészein, egyebek mellett a szeméremtájékán is megütötte a gyermeket, aki emiatt legalább 47 rendbeli zúzódást szenvedett el. A sértett a koponyaűri sérülések következtében elveszítette eszméletét. A vádlott barátja akkor értesítette a mentőket, amikor a gyermek már nem lélegzett és nem volt érzékelhető szívverése. A mentőközpont diszpécserének útmutatásai szerint a vádlott megpróbálta újraéleszteni a sértettet, de a kiérkező mentők már a klinikai halál állapotában találták. A mentők sikeresen újraélesztették, majd eszméletlen állapotban kórházba szállították. Mivel a koponyasérülések igen rövid idő alatt az agy állományában visszafordíthatatlan károsodást okoztak, a kötelező 72 órás megfigyelési időszak után megállapították a sértett halálát.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyészség tudomásul vette. A vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan téves minősítés miatt, harmadlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A másodfokú eljárás során a védelem a nyilvánosság kizárását indítványozta arra hivatkozva, hogy a sajtó jelenléte már az elsőfokú eljárásban is zavarta vádlottat a vallomástételben, de az ügy érzelmeket kiváltó jellege miatt is indokoltnak tartotta a zárt ülés elrendelését. Ezeket az érveket azonban az ítélőtábla nem találta megalapozottnak és az elsőfokú ítéletet nyilvános ülésen bírálta felül.

A teljeskörű felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást. A lehetséges és rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében is gondosan megvizsgálta, ítéletében értékelés alá vonta. Az általa megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott volt, kisebb hiányosságai az iratok tartalma alapján pótólható volt. 

Az elsőfokú bíróság helyes érvekkel alátámasztva állapította meg, hogy a vádlott a kétéves gyermekkel a számára elfogadható viselkedése esetén ugyan gondoskodó apaként viselkedett, de egy esetleges konfliktus-helyzet – amit a vádlott hisztiként jellemzett – nála agressziót váltott ki, amely során a sértett fegyelmezése érdekében több esetben tettleg is bántalmazta. A vádbeli eseményekre nem minden előzmény nélkül került sor, annak volt egy, a vádlottnak a sértetthez való hozzáállásában már megmutatkozó előjele is.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemények alapján megállapítható volt, hogy a sértett sérülései többsége csakis fizikai bántalmazásból (ütlegelés, megrázás) származhattak. Az elkövetés konkrét időpontjára is részben a sérülésekből, valamint éppen a vádlott telefonján rögzített és az eljárás során a védelem által becsatolt hang- és képanyagból lehetett következtetni. Logikus okfejtéssel vetette el az elsőfokú bíróság azt a lehetőséget, hogy a sértettet a lakásban tartózkodó P. L. tanú bántalmazta volna. A más általi elkövetésre egyébként maga a vádlott sem hivatkozott. A vádlott telefonjával készített felvételből sokkal inkább a vádlott agresszivitása, indulatos magatartása, semmint az együttérzés, kétségbeesés derül ki: a vádlott trágár szavak kíséretében próbálta a súlyos neurológiai tüneteket mutató gyermeket durva módon magához téríteni. Az, hogy végül mentőt hívatott a barátjával, csak annak bizonyítéka, hogy ekkor szembesült először tettével és annak lehetséges következményeivel.

A törvényszék a bizonyítékok helyes, logikus mérlegelésével, hibátlan ténybeli következtetések útján jutott arra a következtetésre, hogy a gyermekkorú sértett halálát a vádlott okozta többszöri nagyerejű megrázásával, megrángatásával, illetve a fejének kis-közepes erővel kemény tárgynak ütésével, a bántalmazása során ilyen tárgynak ütődésével. A felmentést célzó védelmi fellebbezés e helyes mérlegelést támadja, amely a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán nem vezethetett eredményre. Az irányadó tényállás alapján tehát a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére.

A vádlott testszerte megragadta és több esetben olyan erővel rázta meg a kétéves, törékeny kisgyermeket, amely kiváltotta az ún. shaken baby szindrómaként (SBS) nevezett tünetegyüttest. Az elkövetés körülményeiből egyértelműen következett, hogy a sértett halálának bekövetkezésébe belenyugodva cselekedett, közönyét a mobiltelefonos hangfelvétel is igazolta.  Felismerve ugyanis a sértett állapotának súlyosságát, a már haldokló gyermek mellett durva, trágár kifejezések kíséretében leginkább csak amiatt aggódott, hogy a szomszédok esetleg meghallják a sértett sírását, nyöszörgését, és megjelennek a lakásnál. A felvétel készítésére is kizárólag egy oka lehetett, hogy magát mentse, illetve azt a látszatot keltse élettársa felé, hogy a gyermek megmentése érdekében mindent megpróbált. Ezért helyesen állapította meg felelőségét az elsőfokú bíróság emberölés bűntettében, amely a sértett életkorából és a különös kegyetlenségből fakadóan kétszeresen is súlyosabban minősült.

A vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, a vádlott alanyi bűnösségi foka és az elsőfokú bíróság által pontosan megjelölt bűnösségi körülmények alapján meghatározott 18 év szabadságvesztés büntetés nem tekinthető eltúlzottnak, az elkövetés körülményeire, módjára nézve inkább méltányos, annak a vádlott terhére történő megváltoztatására ügyészi fellebbezés hiányában törvényes lehetőség nem volt.

A járulékos kérdésekben a bűnügyi költség összegét kellett pontosítani, ezzel a változtatással az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta.

A másodfokú ítélet a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.

Budapest, 2022. március 2.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság