Az emberölés bűntette miatt H. R. és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a felmentést és enyhítést célzó védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak, ezért a mai napon kihirdetett határozatával az elsőfokú ítéletet kisebb módosításokkal helybenhagyta. Ezzel az eljárás mindkét terhelttel szemben jogerősen befejeződött. 

A Budapest Környéki Törvényszék a 2024. május 23-án kihirdetett ítéletében a két vádlottat nyereségvágyból és védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, melyet az elsőrendű vádlott bűnsegédként, a másodrendű vádlott tettesként valósított meg. Ezért 15-15 év fegyházbüntetésre és 10-10 év közügyektől eltiltásra ítélte őket azzal, hogy a szabadságvesztés legalább 4/5 részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és az ingatlanhoz kötött bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlottak előzetesen ismerték egymást, családi kapcsolatok révén is összefonódtak. A 77 éves sértett egyedül élt egy Pest megyei településen, demenciában szenvedett, fizikai állapota leromlott volt. 2009 februárjában letiltatta a bankkártyáját, a nyugdíját pedig családsegítő közreműködésével vette föl. Életkörülményeit kihasználva több vagyon elleni bűncselekményt követtek el vele szemben 2008 és 2009 között. 2009 nyarától egy nő kerti munkákat végzett nála. Az asszony lánya az elsőrendű vádlott élettársa volt, velük rokoni-ismerősi kapcsolatban állt a másodrendű vádlott.

2009 szeptemberében a vádlottak bementek a sértett házába azzal a szándékkal, hogy értéktárgyakat tulajdonítsanak el tőle. A hálószobában megkötözték az idős férfit, majd a másodrendű vádlott több alkalommal súlyos ütéseket mért a fejére és a mellkasára. A sértett fejét betakarták, a házat átkutatták, és elvitték mobiltelefonját, valamint ismeretlen összegű készpénzét. A sértettet megkötözve, a fejét textíliával szorosan letakarva magára hagyták. A férfira másnap találtak rá a rendőrök, miután egyik ismerőse bejelentést tett. A sértettet életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol hat nappal később elhunyt. A bántalmazás következtében súlyos koponya- és mellkasi sérüléseket, agyzúzódást, bevérzéseket és bordatörést szenvedett el. A halálát a fej traumás sérülései miatt kialakult heveny légzési és keringési elégtelenség okozta.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak és védőik elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Valamennyi bizonyítékot értékelési körébe vont, amelyek a tényállás megállapítása szempontjából relevánsak voltak. A bizonyítékok alapos mérlegelése alapján - a védelmi kifogással ellentétben – megalapozott tényállást állapított meg, ami irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

A vádlottak az elsőfokú eljárás során mindvégig tagadták a bűnösségüket, hangoztatva, hogy a cselekmény idején nem jártak a sértett házában, az ott talált DNS nyomok korábbi, más céllal történő ott tartózkodás során kerülhettek a helyszínre. A törvényszék helyesen fejtette ki, hogy a vádlottak többféle előadást tettek, azok nem tekinthetőek következetesnek és ellentétesek az egyéb bizonyítékokkal és részben egymás vallomásával is. Helyesen utasította el a vádlottak védekezését, és kellően megindokolta, hogy a vallomásaikkal szemben miért az egymást kölcsönösen kiegészítő és alátámasztó tanúvallomások, a genetikai szakértői véleményben foglaltak, illetve a helyszíni szemle során rögzített adatok alapján állapította meg az ítéleti tényállást, ténybeli következtetései is helyesek voltak. A törvényszék által megállapított tények alapján kétséget kizáró bizonyossággal lehetett következtetést vonni arra, hogy a bűncselekmény elkövetői a vádlottak voltak, a másként, más által történt elkövetés lehetősége kizárható. 

A másodfokú tárgyaláson a másodrendű vádlott már elismerte, hogy társával a sértett házához mentek azzal a céllal, hogy megszerezzék az értékeit, ám ezúttal azt állította, hogy a sértettet nem ő, hanem az elsőrendű vádlott bántalmazta. A másodrendű vádlott saját szerepét láthatóan azáltal igyekezett csökkenteni, hogy társára terhelő tényállításokat tett, védekezésével ellentétben ugyanakkor az általa is elismerten a bűncselekmény elkövetésekor használt kesztyűn talált DNS nyom az ő bántalmazói minőségét bizonyítja, ellenben más bizonyíték nem igazolja kétséget kizáró módon az elsőrendű vádlott bántalmazói szerepét, ekként e vallomás ismeretében sem volt indokolt a tényállás megváltoztatása.

Az elsőfokú a bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekményüket is törvényesen minősítette emberölés bűntettének. A szemmel láthatóan legyengült fizikai és egészségi állapotban lévő idős sértett fejére, illetve bordáira mért ütések, a megkötözése, továbbá fejének letakarása és segítségnyújtás nélküli magára hagyása alapján a vádlottak egyenes ölési szándékára lehetett következtetni, amit védekezésre képtelen személy sérelmére és nyereségvágyból követtek el, hiszen a szándékuk anyagi javak megszerzésére irányult.

A törvényszék helytállóan értékelte nagy nyomatékkal a cselekmény elkövetése és elbírálása között eltelt, a cselekmény tárgyi súlyához mérten is igen jelentős időmúlást. A többszörösen súlyosabban minősülő emberölés kiemelkedő társadalomra veszélyességét is szem előtt tartva, a büntetési céloknak megfelelő, a középmértékkel egyező, tettarányos szabadságvesztést szabott ki, melynek enyhítésére az ítélőtábla törvényes indokot nem talált. Az elsőrendű vádlott előélete, és az a tény, hogy az elkövetés után is több bűncselekményt követett el, továbbá, hogy a jelen büntetőeljárás hatálya alatt elkövetett bűncselekmény miatt is indult vele szemben büntetőeljárás, a személyében rejlő nagyfokú társadalomra veszélyességet mutatja, így a mindkét vádlott esetében azonos tartamban meghatározott szabadságvesztés büntetés a belső arányosság szempontjának is megfelel. Az elsőfokú bíróság a vádlottakkal szemben törvényesen szabott ki közügyektől eltiltás mellékbüntetést és annak mértéke sem eltúlzott.

A járulékos rendelkezések kisebb pontosításával az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta.

Budapest, 2025. április 24.

Fővárosi Ítélőtábla