Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt B. J. N. ellen indult büntetőügyben, a Fővárosi Ítélőtábla a 2022. április 14-i tanácsülésen meghozott határozatával a vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát 14 évre enyhítette, a járulékos kérdésekre vonatkozó rendelkezések pontosításával az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta.

A Fővárosi Törvényszék a 2021. október 06-án kihirdetett ítéletével B. J. N. vádlottat emberölés bűntette és állatkínzás bűntette miatt halmazati büntetésül 17 év – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A próbaidő hatálya alatti elkövetés miatt elrendelte egy vele szemben korábban kiszabott 1 év börtön fokozatú szabadságvesztés végrehajtását is. A sértett jogutódja által bejelentett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a bűnjelek sorsáról és az eljárás során felmerült bűnügyi költségből mintegy 4 millió 300 ezer forint megfizetésére kötelezte a vádlottat.

A vádirattal egyező ítéleti tényállás szerint a vádlott 2019. január 28-án – bérleti díj hátraléka miatt kialakult vita során – tíz késszúrással megölte bérbeadóját és megsebesítette annak kutyáját. Ezt követően a sértett élettelen testét az ágyra fektette, majd meggyújtotta. Az égés következtében a már sérült kiskutya is elpusztult.

Az előkészítő ülésen a terhelt a bűnösségét a váddal egyezően teljes mértékben beismerte, a
tárgyaláshoz való jogáról lemondott.

A büntetés kiszabása során a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerését, azt, hogy őszinte, megbánó magatartást tanúsított, valamint azt is, hogy letartóztatását megelőzően két kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodott. Súlyosító körülményként vette figyelembe a terhelt büntetett előéletét, továbbá azt, hogy cselekményének elkövetése után mind a sértettet, mind pedig annak sebesült kiskutyáját felgyújtotta. Az égés során a már sebesült állat elpusztult, az pedig, hogy nem lett még ennél is súlyosabb következménye tettének, nem rajta múlott.

A határozattal szemben az ügyészség súlyosítás, míg a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az ellentétes irányú fellebbezések közül az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket találta alaposnak.

Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazta a bűnösséget beismerő vádlott esetében a tárgyaláshoz való jogáról lemondás intézményét. A váddal egyező, helyes tényállást állapított meg, azt kizárólag a személyi rész vonatkozásában kellett kiegészíteni. A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és cselekményeinek minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek.

A joghátrány megválasztása körében az elsőfokú bíróság hiánytalanul vette számba a vádlott terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket. Utalva a védő fellebbezésében írtakra, a törvényszék a vádlott személyi körülményeit, így a két kiskorú gyermekéről való gondozási kötelezettségét is értékelte a büntetés kiszabása során, mellyel az ítélőtábla is egyetértett. 

A törvényszék a súlyosító és enyhítő körülményeket súlyuknak megfelelően értékelte, amikor a vádlottat határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélte. Ugyanakkor a másodfokú bíróság az eset összes körülményére tekintettel az enyhítő tényezők közül nagyobb jelentőséget tulajdonított a vádlottnak a nyomozás kezdetétől történő, bűnösségre is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomásának, és őszinte megbánásának, ezért az enyhítésre irányuló indítványnak helyt adva a törvényszék által meghatározott szabadságvesztés tartamát 14 évre mérsékelte.

A másodfokú ítélet a meghozatala napján jogerőre emelkedett.

A Fővárosi Ítélőtábla haladéktalanul gondoskodott a határozat felek részére történő kézbesítése iránt.

Budapest, 2022. április 20.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság