Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt D. Cs. ellen indult büntetőügyben a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2021. december 13-i tanácsülésen meghozott határozatával megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét. A vádlott élet elleni bűncselekményét az előre kitervelt, több ember sérelmére megvalósítás mellett különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettének, közbiztonság elleni bűncselekményét folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének minősítette. A vádlottal szemben elsőfokon kiszabott halmazati büntetést nem érintette, a járulékos kérdések pontosításával az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta. Így a terhelt az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből legkorábban 40 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

A Fővárosi Törvényszék a 2021. március 3-án kihirdetett ítéletével D. Cs. vádlottat előre kitervelten és több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette, 3 rendbeli lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, valamint 4 rendbeli felbújtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt életfogytig tartó – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből legkorábban 40 év után bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből több, mint 16 millió forint megfizetésére kötelezte a vádlottat.
 
Az elsőfokú bíróság nem jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2018 júliusában Amszterdamban egy kávézóban – előre kitervelten – fejbe lőtt egy ott tartózkodó horvát állampolgárt, aki ennek következtében elhunyt. 2018 szeptemberében egy budapesti bevásárlóközpont mögötti területen egy magyar vállalkozót szintén fejbe lőtt, őt kokain vásárlás ürügyén csalta a helyszínre. A sértett holttestét egy közeli patakba húzta, majd a személyes irataival, mobiltelefonjával és táskájával távozott a helyszínről. A fentieken kívül a vádlott 2019 márciusi elfogását megelőzően megszerzett több olyan lőfegyvert és lőszert, amelyek tartására engedéllyel nem rendelkezett. Ezen felül saját részére hamis okiratokat is készíttetett, amelyeket bujkálása során a felelősségre vonásának és elfogásának elkerülése érdekében használt fel.
 
A bíróság a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte a halmazatot, azt, hogy a terhelt mindkét élet elleni cselekmény elkövetésekor gátlástalanul – Hollandiában nappal, nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalmat megzavarva –, hidegvérrel gyilkolt, megbánást az eljárás során nem tanúsított, valamint korábban szintén emberölés miatt volt elítélve. A bíróság enyhítő körülményt nem észlelt, figyelemmel arra, hogy azt a cselekményét, amelyet beismert, nem is tudta volna tagadni, hiszen az elkövetést videófelvétel rögzítette.
 
Mindezek alapján a bíróság a vádlottat a cselekmény tárgyi súlya, valamint a személyiségéből adódó társadalomra való veszélyessége miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy legkorábban 40 év után bocsátható feltételes szabadságra.
 
Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyészség képviselője a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának megállapítása érdekében, míg a vádlott és védője felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.  

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék hiányosan folytatta le a bizonyítást, ennek kiküszöbölése érdekében tárgyalást tartott, és a hiányzó eljárási cselekményeket pótolta. Az elsőfokú bíróság a perjogi szabályokat csak részben tartotta meg, azonban olyan eljárási szabálysértést nem vétett, amely okot adott volna az ítélet hatályon kívül helyezésére. Az általa megállapított tényállás több tekintetben felderítetlen, hiányos és helyenként téves következtetéseket tartalmazott. Ezek a hibák azonban az iratok tartalma és a másodfokon felvett bizonyítás eredményeként kiküszöbölhetőek voltak.

A másodfokú bíróság sem fogadta el a vádlott azon védekezését, miszerint jogos védelmi helyzetben cselekedett. A vádlott hivatkozása, egy budapesti lakásban megtörtént lövés golyónyomai semmiképpen nem igazolják, hogy azok a vádlott elleni támadás során keletkeztek, csak azt, hogy ott egy lövés dördült el, amit egyébként maga a vádlott is okozhatott. Közvetlenül fenyegető támadás hiányában azonban az állítása igazolása esetén sem lehetett volna a javára megállapítani e büntethetőséget kizáró ok meglétét, ezért e tekintetben további bizonyítást a másodfokú bíróság sem folytatott.

A vádlott beismerő vallomását, amit később többször módosított és visszavont, részben az objektív bizonyítékok (kamerafelvételek, cellainformációk, hívásforgalmazási adatok, tárgyi bizonyítékok a helyszínen, a DNS, ujjnyomat és fegyverszakértői vélemények), részben szubjektív bizonyítékok (tanúvallomások) is alátámasztották. Kétséget kizáróan a vádlott volt az, aki előre eltervezett módon megölte I. S. és V. L. sértetteket, a védelmi perorvoslatok ezért nem vezethettek eredményre.

Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette cselekményét. Tekintettel arra, hogy a vádlottat az Újvidéki Törvényszék korábban ugyancsak emberölés bűntettének kísérlete miatt elítélte, jelen eljárásban meg kellett állapítani, hogy az élet elleni cselekményét nem csak előre kitervelten és több ember sérelmére, hanem különös visszaesőként követte el. Ezen kívül a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét kellett 3 rendbeli helyett folytatólagosan elkövetettnek átminősíteni.

A vádlott kifejezésre juttatta abbéli világnézetét, hogy helyesnek tartja az igazságszolgáltatást saját kezébe venni és önhatalommal is érvényt szerezni meggyőződésének, ennek érdekében akár embereket ölni, továbbá, hogy egy „gengszter” életét értéktelennek tartva az ilyen ember életének önkényes elvételét kifejezetten jogszerűnek tartja. Ez nemhogy csökkentette, hanem nagy fokban emelte a személyében rejlő társadalomra veszélyességet. Ugyancsak rendkívüli mértékben emelte a vádlott társadalmi kockázatát, hogy alig egy évvel – ugyancsak kettős emberölés miatti hosszú, ámde akkor még határozott tartamú – szabadságvesztésre ítélése után újabb két emberölést hajtott végre előre eltervezetten, az egyiket fényes nappal, gátlástalanul, az azt észlelőkben félelmet keltve, a köznyugalmat súlyosan megzavarva. Bár felderíteni nem lehetett a konkrét motivációkat, azonban bizonyos, hogy nem személyes indítékból ölte meg a sértetteket. A hidegvérrel, ismeretlen személy érdekeinek megfelelően elkövetett súlyos élet elleni bűncselekmények a vádlott emberi életet – mint legfőbb értéket – semmibevevő, a törvényekkel következetesen szembeszegülő, a társadalmi együttélés normáit elfogadni képtelen személyes jellemzőire világít rá. Az ilyen elkövetővel szemben egyedül a legsúlyosabb büntetés, az életfogytig tartó szabadságvesztés tekinthető tettarányosnak, csak ez alkalmas arra, hogy másokat is visszatartson hasonló bűncselekmény elkövetésétől. A törvény által biztosított leghosszabb, 40 évi tartam utáni feltételes szabadság lehetőségét találta arányban állónak a másodfokú bíróság is, annak azonban nem látta indokát, hogy e lehetőségtől a vádlottat végleg elzárja. Ugyanakkor rendkívüli veszélyességére figyelemmel a társadalom védelme megköveteli a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának törvényi maximumban történő meghatározását. A kedvezmény biztosítása mindössze annyit jelent, hogy legelőször 40 év múlva kerülhet sor a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének megvizsgálására.

A másodfokú ítélet a meghozatala napján jogerős. Az ítélőtábla haladéktalanul gondoskodott annak a felek részére történő kézbesítése iránt.

Budapest, 2021. december 13.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság