Fővárosi Ítélőtábla - Jogerős ítélet a cseh taxisofőrt fojtogató vádlottak ügyében

Szervezeti egység
Fővárosi Ítélőtábla

A Fővárosi Ítélőtábla annyiban változtatta meg az emberölés bűntettének kísérlete miatt P. D. és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét, hogy a vádlottak emberölési cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette. Az elsőfokon kiszabott 9 és 6 év szabadságvesztéseket változatlanul hagyta, azonban a vádlottak életkorára figyelemmel azokat fegyház helyett börtönben rendelte végrehajtani. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Fővárosi Törvényszék a 2019. május 09. napján kihirdetett ítéletével P. D. I. rendű vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 9 év fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra, míg T. K. II. rendű vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt mint bűnsegédet 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A törvényszék által megállapított tényállás lényege szerint a vádlottak 2017 augusztusában munkavállalás céljából Csehországba utaztak, de az ottani körülményeket nem találták megfelelőnek, ezért úgy döntöttek, hogy hazajönnek Magyarországra. A hazafelé út során a kalauz a pardrubicei állomáson leszállította őket a vonatról, mivel nem volt jegyük. A vasútállomáson a vádlottak észrevették, hogy az állomás előtt taxik parkolnak, ezért elhatározták, hogy az egyik taxisofőrrel egy elhagyatott helyre vitetik magukat azért, hogy a taxisofőr pénzét, valamint egyéb értékeit erőszakkal megszerezzék. A terv végrehajtása érdekében az I. rendű vádlott a pályaudvar közelében található kerékpártárolóban elhelyezett egyik kerékpárról eltávolította a kerékpár acél fékhuzalát azért, hogy azzal fojtsa meg a kiszemelt áldozatukat. Augusztus 27-én hajnali 3 óra körül a vádlottak beültek a sértett taxijába és a II. rendű vádlott telefonjának navigációs alkalmazásában beállított elhagyatott helyre vitették magukat. Amikor egy kiserdő melletti földúthoz értek, a sértett leállította a gépjárművet. A sértett háta mögött ülő I. rendű vádlott a sértett nyakán átvetette az acélhuzalt és fojtogatni kezdte, az anyósülésen helyet foglaló II. rendű vádlott pedig a védekező sértettet arcon ütötte. Miután a sértettnek sikerült a fojtásból kiszabadulnia, az I. rendű vádlott kirángatta az autóból és dulakodni kezdtek. A sértettet a II. rendű vádlott is többször megütötte. Az I. rendű vádlott beült a taxiba, de azt nem tudta elindítani, amit a sértett kihasznált és kitépte az indítókulcsot az autóból, majd elmenekült a legközelebbi településre, ahol értesítette a rendőrséget. A vádlottak átkutatták az autót, kitépték a navigációs rendszert, de végül csak 3 doboz cigarettát vettek magukhoz és elrejtőztek a közeli kiserdőben. Bár a sértett sérülései 8 napon belül gyógyultak, a vádlottak cselekményei akár a sértett halálát is okozhatták volna.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére téves minősítés miatt, a társtettesi elkövetői alakzat megállapítása és a szabadságvesztés tartamának felemelése érdekében; míg a vádlottak és védőik téves minősítés miatt, emberölés kísérlete helyett rablás megállapítása és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a társtettesi minőség megállapítását és a büntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezést változatlanul fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

A másodfokú ítélet szóbeli indokolása során elhangzott, hogy a törvényszék az eljárási törvény rendelkezéseit betartva folytatta le az eljárást, a bizonyítékok helyes mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg és abból helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, törvényesen minősítette a vádlottak terhére rótt cselekményt, csupán az elkövetői alakzat megítélésében tévedett. 

Az I. r. vádlott által használt eszközre (élet kioltására is alkalmas fémhuzal), az elkövetés körülményeire (két behatás, kitartó szándék), a támadott testtájékra (életfontosságú szervek), az elkövetők kijelentéséire, az elkövetés helyére tekintettel az ítélőtábla szerint is arra lehetett következtetni, hogy a vádlottak szándéka nem pusztán a sértett bántalmazására irányult, hanem életének kioltására is. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az előre kiterveltséget az előzetesen megbeszélt elkövetési eszközből, a végrehajtás helyéből és a vádlottak cselekményben betöltött szerepéből, a nyereségvágyból történő elkövetést pedig alátámasztja, hogy a cselekményük  közvetlen anyagi előny megszerzésére irányult. Az enyhébb minősítés – testi sértés, illetve rablás megállapítása – érdekében bejelentett vádlotti és védelmi fellebbezéseket az ítélőtábla értelemszerűen nem találta megalapozottnak.

Az ítélőtábla egyetértett azzal az ügyészi állásponttal, hogy a vádlottak társtettesként valósították meg a cselekményt. Miközben az I. r. vádlott egy fémhuzallal fojtogatta a sértettet, a II. r. vádlott a sértett védekezésének leküzdése érdekében orrnyergen ütötte őt. A fojtogatás a sértett életének kioltásához vezethetett volna, ha az ellene irányuló erőkifejtéseket lélekjelenlétének köszönhetően nem küzdi le. A II. r. vádlott a fojtogatás alatt mindvégig közvetlenül az I. r. vádlott mellett tartózkodott és tevőlegesen bekapcsolódott a sértett bántalmazásába annak érdekében, hogy az I. r. vádlott az ölési cselekményt véghez vihesse. A II. r. vádlottnak azzal mindenképpen tisztában kellett lennie, hogy a fojtogatás a sértett halálához vezethet, ezért nem fizikai bűnsegéde, hanem társtettese volt a megkísérelt ölési cselekménynek.

A vádlottakkal szemben elsőfokon kiszabott szabadságvesztéseket az ítélőtábla nem érintette, mivel azokat a kísérleti szakban rekedt cselekmény tárgyi súlyával és a fiatal felnőtt vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyességgel arányosnak találta. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elkövetéskor fiatal felnőtt vádlottakkal szemben fegyház helyett börtön is megfelelően szolgálja a büntetési célokat.

A terheltek a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.

Az ítélőtábla döntése a mai napon jogerős.

Budapest, 2019. november 20.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság