Fővárosi Ítélőtábla - Jogerős ítélet a csepeli emberölés ügyében

Szervezeti egység
Fővárosi Ítélőtábla

Életfogytig tartó szabadságvesztés helyett 20 év kitöltendő fegyházbüntetésre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla a 2019. április 16-án kihirdetett ítéletével K. L-t, aki nyereségvágyból megölt egy 57 éves nőt csepeli otthonában.

A Fővárosi Törvényszék a 2018. október 03-án kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki K. L. vádlottat nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 25 év után bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint az 1959-es születésű P. M. sértett a férje halála után számos internetes társkereső oldalra, Facebook csoportba regisztrált, ahol szexuális tartalmú üzeneteket váltott fiatalabb férfiakkal. Így ismerkedett meg többek között a nála 21 évvel fiatalabb, büntetett előéletű K. L. vádlottal is, akivel a lakásán több esetben szexuális kapcsolatot létesített. A 2017. május 11-ére megbeszélt találkozón a vádlott a sértettre támadt annak érdekében, hogy az értékeit megszerezze. Megragadta, bántalmazta, ököllel többször fejbe ütötte, majd egy 18,5 cm pengehosszúságú késsel elvágta a torkát és nagy erővel nyakon szúrta. A sértett a szúrt sérülések miatt perceken belül életét vesztette. A sértett megölését követően a vádlott magához vette a sértett laptopját, mobiltelefonját, fényképezőgépét, készpénzét, ékszereit, majd elhagyta a sértett lakását.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan hatályon kívül helyezésért, harmadsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, a rendelkező rész kisebb pontosítása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú ítélet szóbeli indokolása során elhangzott, hogy a vádlott a sértett lakásából történő távozásakor az ajtót kívülről bezárta, a kulcsot magával vitte. Az ajtót másnap a sértett fia zárva találta, így az erkélyajtón keresztül hatolt be. Ez igazolta azt, hogy a cselekményt olyan személy valósította meg, aki ismerte az áldozatot és akit a sértett maga engedett be a lakásba. A vádlott mindvégig tagadta a cselekmény elkövetését, azonban a vallomásai nem voltak végig következetesek, azokat mindig a megismert bizonyítékokhoz igazította. A tanács elnöke kiemelte, hogy a vádlott által eldobott telefon feltalálási helye igazodott a vádlott távozási útvonalához és időpontjához. Az elkövetéshez használt késen a sértett vérén kívül kimutathatóak voltak a vádlott biológiai anyagmaradványai. A vádlott állításait cáfoló egyéb bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság is egyetértett a vádlott vallomásának elvetésével. 

H. E. tanúvallomása alapján tisztázható volt, hogy a vádlott pénzszerzés érdekében ment a helyszínre. Mindezek alapján nem volt kétséges, hogy a cselekményt a vádlott követte el. A nyereségvágy mellett a különös kegyetlenséggel való elkövetés nem volt megállapítható, ezért a másodfokú tanács az elsőfokon eljárt ügyészség indítványával értett egyett, s határozott ideig tartó szabadságvesztést is elegendőnek tartott a büntetési célok eléréséhez. Mivel a vádlott a cselekményét feltételes szabadság próbaideje alatt követte el, a 20 éves fegyházbüntetését teljes egészében le kell töltenie.

Az ítélőtábla döntése jogerős.

 

Budapest, 2019. április 17.

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály