A Fővárosi Ítélőtábla 2018. szeptember 19-én kihirdette határozatát az M. C. Kft. felperesnek a B. F. Ö. alperes ellen, szerződés meg nem szüntetésének megállapítása iránt indított perében, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság 2018. április 12-én - megismételt eljárást követően - meghozott ítéletével megállapította, hogy az alperesnek a 2015. október 22-én kelt, a felek közötti, 2006. szeptember 28-án megkötött utcabútorok telepítéséről, üzemeltetéséről és reklámcélokra történő hasznosításáról szóló szerződést felmondó nyilatkozata a szerződést nem szüntette meg.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megváltoztatását és a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes pályázati eljárást írt ki a tulajdonában lévő közterületek állapotának és rendjének javítása és egységes utcabútorok kialakítása érdekében. Az alperes a pályázat nyertesének a pályázat megjelölt területén a felperesi céget hirdette ki, a felek közötti szerződés megkötésére 2006. szeptember 28. napján került sor. Az alperes 2015 májusában a szerződésből eredő kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, 2015 júniusában a szerződésszegő állapot 30 napon belüli megszüntetésére szólította fel a felperest, a szerződés felmondásának terhe mellett. Az alperes vitatta a szerződésszegést, szerződésszerű teljesítésre hivatkozott. A felek között a szerződés teljesítésével kapcsolatban vita alakult ki.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva, hogy az elsőfokú bíróság eljárásjogi szabálysértés nélkül meghozott ítéletében a tényállást megfelelően feltárta és abból érdemben helytállóan jutott arra a döntésre, hogy a kereset megalapozott.

Az elsőfokú bíróság a Kúria iránymutatásának megfelelően vizsgálta a felmondás jogszerűségét, kiindulva egyrészt a megállapodás atipikus jellegéből, másrészt abból, hogy a Fővárosi Közgyűlési Rendeletet akkor lehet irányadónak tekinteti, ha a felmondás alapjául szolgáló szerződésszegés érintette a jogviszony közterület-használati elemét.

A perbeli utcabútor szerződéssel kapcsolatos képviselői megkeresésre adott főpolgármesteri levélből egyértelmű, hogy az alperes teljes egészében elfogadta a felperes által körvonalazott és megindokolt műszaki változtatási javaslatot. Helyes tehát az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy nem minősült szerződésszegésnek, így rendkívüli felmondási ok sem lehetett az, hogy nem légszennyezettséget mérő, hanem azt – a mért adatok átvételével – bemutató oszlopok felállítására került sor.

Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra vont le következtetést, hogy a légszennyezettségi oszlopok telepítési helyszínei vonatkozásában állított szerződésszegésre alapított felmondás jogviszonyt megszüntető joghatással nem bírt.

Részben sem osztotta a Fővárosi Ítélőtábla az internetes oszlopokkal kapcsolatos fellebbezési érvelést, a műszaki változtatásra vonatkozó felperesi szándék ráutaló magatartással elfogadottnak minősült.

A szerződéskötéssel megcélzott, egységes városképi megjelenéshez fűződő közösségi érdekre történő alperesi hivatkozás annyiban helytálló, hogy bár a közterület használat az önkormányzat és a használó közötti polgári jogi jogviszony, ugyanakkor nem vonatkoztathat el attól, hogy a közterület-használat szerződéses átengedése során is lakossági igényeket kell kielégítenie. A közösségi érdekérvényesítéshez viszont folyamatos, rendszeres ellenőrzésnek kell társulnia amelynek elmulasztása esetén nem hivatkozhat olyan súlyos szerződésszegésre, amely rendkívüli felmondásra alapot adna.

Eltérő indokolással osztotta a Fővárosi Ítélőtábla a karbantartási, javítási kötelezettségszegésre alapított felmondás körében elfoglalt ítéleti álláspontot. A jóhiszemű joggyakorlás elvéből következő fokozatosság szükségességére figyelemmel a felmondás a karbantartási, javítási kötelezettségszegésre alapítva sem volt jogszerűnek tekinthető.

Budapest, 2018. szeptember 20.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály