Az emberölés bűntette miatt B. L. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a mai napon kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletet. Az elsőfokon kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés helyett 20 év – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztés büntetésre ítélte a vádlottat azzal, hogy a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A másodfokú döntéssel az eljárás jogerősen befejeződött.

Az elsőfokú bíróság B. L. vádlottat emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját huszonöt évben határozta meg.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott anyagi helyzete pazarló életmódja miatt 2017 őszére kritikussá vált. A vádlott megpróbált rövid úton pénzhez jutni, barátaitól, ismerőseitől is próbált pénzt kölcsönkérni, sikertelenül. A vádlott tudomást szerzett arról, hogy a sértett luxus prostituáltként dolgozik, a széfjéből kivette a megtakarított pénzét és azt lakásán tartja. A vádlott úgy határozott, hogy minden áron, akár erőszakos úton is pénzt szerez a sértettől. A cselekmény napján felkereste a sértett szexuális szolgáltatások hirdetésére használt adatlapját, és onnan megtudta annak prostitúciós tevékenységhez is használt telefonszámát. A vádlott a délután folyamán beszélt a sértettel, a személyes találkozásra azonban csak este kerülhetett sor, ezért a sértett lakása közelében várakozott. A várakozás ideje alatt a vádlott a „bódító szer, bódító szerek” kifejezésekre keresett rá saját mobiltelefonján. A vádlott az esti órákban tudott ismét beszélni a sértettel, aki ekkor a kapukód megadásával a vádlottat beengedte a lakóépületébe, majd a lakásába is. A vádlottat a lakásban lévő értékek megszerzése érdekében, ismeretlen módon olyan ráhatást gyakorolt a sértett szervezetére, testére, aminek következtében a sértett meghalt. Szembesülve a tettével a vádlott elhatározta, hogy azt a látszatot fogja kelteni, hogy a sértett elutazott. A vádlott a sértett személyi okmányait magához vette, a szekrényből kivette a sértett néhány ruhadarabját, és azokat a sértett szürke színű, gurulós utazóbőröndjébe pakolta, majd a sértett lakáskulcsát is magához vette. A sértett így magához vett dolgait a használatában lévő bérelt gépkocsiba rakta, a lakóház mélygarázsában vádlott a már halott sértettet a garázsban parkoló gépkocsijához vitte és a gépkocsi hátsó ülésére helyezte. Az épülettől a Rákos patak mellett húzódó elhagyatott szervizúthoz hajtott, a sértett holttestét a magával hozott kötéllel összekötözte, majd a testet a gépkocsi csomagtartójába helyezte. Ezt követően járművébe felvett egy Telekocsi szolgáltatás keretében hozzá bejelentkezett személyt és vele együtt az M7 autópályán Siófokra utazott. Utasa kiszállása után bérelt lakására hajtott, az elhozott bőröndöket felvitte oda felvitte, a sértett holttestét pedig a csomagtartóban hagyta. Másnap reggel a vádlott a bérautó leadását megelőzően meg kívánt szabadulni az autó csomagtartójában elrejtett holttesttől, Szalkszetmártonra a régi kompátkelőhöz hajtott és a sértett testét ott a Dunába helyezte. A vádlott ezen a napon a délutáni órákban rövid időre visszatért a sértett lakásába. Az ezt követő napon pedig a sértett ingóságait ismeretlen helyszínen eldobta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség súlyosításért, a vádlott és védője felmentésért, illetve hatályon kívül helyezésért fellebbezett.

A másodfokú eljárásban a védelem tárgyalás tartását kérte orvos- és biológus szakértő véleményének kiegészítése, igazságügyi informatikus szakértő meghallgatása, tanúk kihallgatása és bizonyítási kísérlet lefolytatása céljából. Az ítélőtábla a szóbeli indokolásban hosszasan sorolta azokat az érveket, amelyek miatt a bizonyítási indítványok teljesítését szükségtelennek tartotta, mivel a védő által felvetettek tekintetében az elsőfokú bíróság előtt teljeskörű bizonyítás folyt.

A teljeskörű felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék perrendszerűen folytatta le az eljárást. Példaszerűen felderítette a tényállást, a lehetséges bizonyítékokat beszerezte, azokat a logika szabályainak megfelelően mérlegelte, s ennek eredményeként túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg. Az ítélőtábla azonban a tényállás több részletét helyesbítette és kiegészítette az ügyiratok tartalma alapján. Ezek a helyesbítések és kiegészítések azonban nem változtattak azon, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a sértett meghalt, a halála 2017. november 20. napján 18 óra 20 perc és 19 óra 41 perc közötti időben következett be, a halálát B. L. vádlott okozta pontosabban meg nem határozható testi épséget sértő magatartásával, s hogy a vádlott tettét a sértett lakásban lévő értékeinek megszerzése érdekében követte el.

A bizonyítékok logikai láncolata az alábbi tények alapján volt teljességgel zárt. A sértett élt, amikor a vádlott a lakásába bement, viszont már halott volt, amikor a vádlott a lakásból távozott és a kamerafelvétel tanúsága szerint a karjaiban vitte a tónustalan testét, majd a bérelt gépkocsijába helyezte. A sértetten és a vádlotton kívül a halál megállapított időpontjában nem tartózkodott más a lakásban. A sértett nem természetes úton halt meg és nem önkezűleg vetett véget életének. A vádlott önellentmondó és sokszor megváltoztatott védekezésével szemben a telefonhívások és a tanúvallomások alapján megállapítható volt, hogy 18 óra 19 perckor, vagyis egy perccel a vádlott lakásba lépése előtt a sértett még életben volt és semmi nem utalt arra, hogy akárcsak minimálisan bódult állapotban lenne. Mindebből pedig kétséget kizáróan az következik, hogy a sértettet a vádlott ölte meg.

A törvényszék helyesen minősítette a vádlott cselekményét nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének.

Az ítélőtábla a büntető törvénykönyvben írt büntetési célokra és az arra épülő bírói gyakorlatra figyelemmel eltúlzottan súlyosnak találta az életfogytig tartó szabadságvesztést. E büntetés kiszabására a gyakorlat szerint ugyanis túlnyomórészt akkor kerül sor, ha az élet elleni cselekmény többszörösen súlyosabban minősül vagy több ember sérelmére követik el, illetve egyszeres minősülés esetén az elkövető előélete kedvezőtlen, mert korábban is személy elleni erőszakos bűncselekményeket követett el. A vádlott azonban büntetlen élőéletű, a vele szemben folyamatban lévő eljárások tárgyát sem erőszakos bűncselekmények képezik. Az élet elleni bűncselekménye kizárólag a nyereségvágy miatt minősül súlyosabban. Erre tekintettel az ítélőtábla a törvény szerint kiszabható határozott tartamú szabadságvesztés maximumában, azaz 20 évben határozta meg fegyházbüntetését. A törvény kötelező rendelkezése folytán - a 2017. november 20-i elkövetésre figyelemmel - a vádlott számára biztosítani kellett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.

Budapest, 2023. május 17.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság