A kábítószer-kereskedelem bűntette miatt G. J. N. és társa holland állampolgárok ellen indult büntetőügyben a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a mai napon megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét. A cselekmény jogi minősítésének pontosítása mellett a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztések tartamát egyaránt 4 évre, végrehajtási fokozatát fegyház helyett börtönre enyhítette, az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetése óta bűnügyi felügyeletben töltött időt is. A vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Nemzetközi jogsegély keretében lehetőség van arra, hogy a büntetésüket Hollandiában tölthessék le.

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a 2020. június 29-én kihirdetett ítéletével két holland állampolgár vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 5 év – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre, 4 év Magyarország területéről kiutasításra és 4 év közügyektől eltiltásra ítélt azzal, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A bíróság mindkét vádlottal szemben külön-külön 72 ezer forint és 225 euró összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el, valamint a 3 millió forintot megközelítő bűnügyi költségből 2 millió forint megfizetésére kötelezte őket.

Az előkészítő ülésen – a vád ismertetése után – mindkét vádlott beismerte bűnösségét és lemondtak a tárgyaláshoz való jogukról. A törvényszék ezen nyilatkozatokat elfogadta és a hatályos eljárásjogi szabályok szerint nem vizsgálta sem a vádirati tényállás megalapozottságát, sem pedig a bűnösség kérdését, így bizonyítási eljárást sem folytatott le. 

Az elsőfokú ítélet szerint az egyik külföldi állampolgárságú vádlott 2019 augusztusát megelőzően Hollandiában ismeretlen körülmények között nagykereskedelmi mennyiségű, továbbértékesítésre szánt marihuánát és MDMA-tartalmú tablettát szerzett be. Később rábírta a szintén külföldi állampolgárságú társát arra, hogy segítsen neki a kábítószert Magyarországra hozni és a Sziget Fesztiválon értékesíteni. Miután a rendezvény biztonsági szolgálatának munkatársai felfigyeltek a két vádlott tevékenységére, őket a rendőrség kiérkezéséig a helyszínen feltartóztatták. A vádlottak ruházatából, sátrából, az általuk bérelt széfből és az általuk használt gépkocsiból jelentős mennyiségű kábítószert, a kábítószer értékesítéséhez használt eszközöket, árlistákat, valamint készpénzt foglaltak le. A büntetések kiszabásakor a törvényszék enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak büntetlen előéletét, bűnösségük beismerését és megbánó magatartásukat. Súlyosító körülményként értékelte azonban a vádlottak társtettesi minőségét, a jelentős mennyiséget többszörösen meghaladó mértékre történő elkövetést, illetve a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. A bíróság döntése szerint a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértéke az átlagosnál csekélyebb mértékű, így a büntetéssel elérni kívánt célok esetükben a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztéssel is elérhetőek.

Az elsőfokú ítéletet a vádlottak és védőik a kihirdetéskor tudomásul vették, ellene az ügyész jelentett be fellebbezést mindkét vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést mindkét vádlott terhére változatlanul fenntartotta.

Miután az elsőfokú ítélet a vádlottak beismerő nyilatkozatán alapult és az ügyészi fellebbezés kizárólag a büntetés mértékét sérelmezte, az ügyben korlátozott felülbírálatnak volt helye. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta, a törvényi feltételek fennállása mellett fogadta el a vádlottak beismerő nyilatkozatát. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, meggyőzően vezette le azt is, hogy miért nem foghatott helyt a vádlottak részéről a megengedőbb holland szabályozásra való hivatkozás, illetve azt, hogy miért kellett tudniuk arról, hogy a cselekményük Magyarországon is súlyos bűncselekménynek számít. A vádiratban írt tényállást alapul véve, a vádirati minősítéssel egyezően helyesen minősítette a vádlottak terhére rótt bűncselekményt, csupán annak törvényhelyét kellett pontosítani a kereskedésre utalással.

A büntetés kiszabása körében irányadó és az elsőfokú ítélet meghozataláig megismerhető körülményeket a törvényszék maradéktalanul feltárta, de azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Kétségtelen, hogy a vádlottak kiemelkedően nagy mennyiségű kábítószert szereztek be értékesítési célból és az is egyértelműen megállapítható, hogy a nagyobb volumenű értékesítés elmaradása nem rajtuk múlott. Ugyanakkor rendkívül jelentős enyhítő körülményként kellett értékelni, hogy a cselekményüket mindketten őszintén megbánták, az elsőfokú bíróság előtt a váddal egyező, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tettek és a tárgyaláshoz való jogukról lemondtak. A kényszerintézkedés körülményei ellenére is képezték magukat, céljaik megvalósítása érdekében a bíróság által is értékelhető lépéseket tettek. A másodfokú bíróság számára már rendelkezésre álltak azok az – okirati bizonyítékokkal alátámasztott – adatok, amelyekből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a vádlottak a cselekményük elkövetését valóban megbánták, annak tényleges súlyát belátták és őszintén elhatározták, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot élnek. A másodfokú eljárás során beigazolódott az is, hogy mindezen elhatározásukban rendkívül összetartó és támogató családi környezet segíti őket. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az egyéni bűnmegelőzési célok a szabadságvesztés kisebb enyhítése mellett is elérhetők. A büntetlen előéletű és a magyar nyelvet nem beszélő vádlottak számára a büntetés célján túlmutató joghátrányt jelentett volna, ha a büntetésük végrehajtására – az ilyen  esetekben egyébként irányadó – legsúlyosabb formában, fegyházban került volna sor, ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát eggyel enyhébben, börtönben határozta meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet egyéb, törvényesnek tartott rendelkezéseit egyebekben helybenhagyta.

A terheltek kérelmet terjesztettek elő a büntetésvégrehajtás Hollandia általi átvétele iránt, amelyet a másodfokú bíróság haladéktalanul továbbított az Igazságügyi Minisztérium felé.

A Fővárosi Ítélőtábla  határozata a mai napon jogerős.

Budapest, 2021. január 19.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság