A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét megváltoztatta. P. J. I. r. vádlott így az életfogytig tartó szabadságvesztésből legkorábban 30 év elteltével szabadulhat.

A Budapest Környéki Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága által megállapított tényállás lényege szerint a többszörösen büntetett előéletű P. J. I. r. vádlott 2017. október 15-én ittas állapotban bemászott egy zsámboki családi házba, ahol az egyedül élő 88 éves idős hölgyet bántalmazta, egy vascsővel többször fejen ütötte, majd közösült vele. A sértett a bántalmazás következtében életét vesztette. Az I. r. vádlott a szállására visszatérve közölte a munkatársaival, többek között a II. r. vádlottal is, hogy „megölt egy idős nőt”. A II. r. vádlott erre az I. r. vádlott kapucnis felsőjét, valamint a cipőjét – bárminemű felszólítás, kényszer vagy fenyegetés nélkül – a kályhába tette, hogy elégesse, de nem volt nála gyújtó, így a ruházat megsemmisítésére nem került sor.

A törvényszék a zárt tárgyaláson 2020. január 17. napján meghozott ítéletével P. J. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, aljas célból, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében, ezért őt mint visszaesőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Fiatalkorú H. J. I. II. r. vádlottat bűnpártolás bűntette miatt 1 év 6 hónap fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte továbbá vele szemben a Miskolci Járásbíróság által korábban rablás bűntettének kísérlete miatt kiszabott 1 év 10 hónap szabadságvesztés végrehajtását is.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg az I. r. vádlott és védője az aljas célból és a különös kegyetlenséggel elkövetés megállapítása miatt, a büntetés enyhítése, a II. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta annyiban, hogy az I. r. vádlott többszörös visszaeső, egyebekben mindkét vádlott tekintetében helybenhagyásra tett indítványt.

A Fővárosi Ítélőtábla – erkölcsi és kegyeleti okból – zárt ülésen hozott határozatot. Az eljárásjogi rendelkezések alapján a tanács elnöke csupán az ítélet rendelkező részét és az indokolás zárt üléssel nem érintett részét hirdette ki nyilvánosan. Az ítélőtábla az I. r. vádlott esetében - a védői érveléssel e körben egyetértve - nem látta kétséget kizáróan megállapíthatónak a nyereségvágyból történő elkövetést, mivel ezt a helyszíni szemle adatai és a tanúvallomások sem támasztották alá. Az I. r. vádlott a cselekmény elkövetésekor csak néhány évvel haladta meg az ún. fiatal felnőttkor felső határát, mindössze 24 éves volt. Az elsőfokú bíróság által vele szemben kiszabott tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést a fentiekre tekintettel eltúlzottnak tartotta, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg. A fiatalkorú H. J. I. II. r. vádlott esetében az ítélőtábla megállapította, hogy bár kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményhez nyújtott bűnpártolást, de a konkrét cselekménye tényleges segítséget az I. r. vádlottnak nem jelentett, a büntetőeljárás sikerét nem befolyásolta.
A II. r. vádlott esetében az ítélőtáblának érvényesítenie kellett a fiatalkorúakra irányadó speciális büntetéskiszabása célokat, erre tekintettel szabadságvesztés helyett pénzbüntetést szabott ki.

A Fővárosi Ítélőtábla határozata jogerős.

Budapest, 2020. október 22.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság