Fővárosi Ítélőtábla - Jogerősen életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték a dabasi emberölés elkövetőjét
A Fővárosi Ítélőtábla a 2020. december 10-én kihirdetett ítéletével csupán annyiban módosította az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy 555.000 Ft erejéig vagyonelkobzást is elrendelt S. B. vádlottal szemben, életfogytig tartó fegyházbüntetésén nem változtatott, így abból a vádlott legkorábban 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint S. B. vádlott 2017 februárjától egy bérelt házban lakott Dabason élettársával és gyermekeivel. A vádlottnak állandó bejelentett munkaviszonya nem volt, építkezéseken dolgozott ácsként alkalmi jelleggel. A család bevételei 2017 szeptemberére lecsökkentek, az albérleti díjat és a rezsit egy idő után már egyáltalán nem fizették, ezért a bérbeadó a tartozás kiegyenlítésére vagy kiköltözésre szólította fel őket. Néhai sértett a bűncselekmény idején 70 éves idős asszony volt, aki 2011-ben megözvegyült, betegségekkel, időskori demenciával küzdött, ellátta magát, de jelentősebb kerti munkák elvégzésére nem volt képes. A vádlott ismerte a sértettet látásból, annak fiával gyermekkorukban barátok voltak, így tisztában volt azzal is, hogy a sértett módosabb ember.
2018. március 5-én a vádlott, miután elhatározta, hogy pénzt fog szerezni a sértettől, elment a sértett dabasi házához. A csukott, de be nem zárt ajtókon bejutott a házba, ahol összetalálkozott a sértettel és őt legalább 5-7 alkalommal megütött a fején, majd 2-3 alkalommal megütötte vagy megrúgta a mellkasán és a pénzét követelte. Miután a sértett elmondta, hogy egy bödönben tartja a pénzt a padláson, a vádlott a konyhapadlón hátán fekvő, súlyosan sérült sértett lábait a rádiómagnó kábelével, kezeit egy dróttal és egy kendővel összekötözte. Felment a padlásra és a bödönben levő kazettából magához vette a sértett 1.695.000 Ft készpénzét, majd sorsára hagyva a sértettet, elhagyta a helyszínt. A sértett rövid idővel a bántalmazást követően elhunyt, másnap reggel a rokonai találták meg. A vádlott a pénzből legalább 555.000 Ft-ot átadott az édesanyjának, aki 2018 márciusában kiegyenlítette a család tartozását a bérbeadónak. A sértettől eltulajdonított pénzből a nyomozóhatóság 1.140.000 Ft-ot lefoglalt a vádlottól. Az idős korú, betegségekkel küszködő és hanyatló egészségű sértett a bántalmazás során elszenvedett sérüléseibe halt bele, szenvedései meghaladták a halállal szükségszerűen velejáró fájdalmakat.
A Budapest Környéki Törvényszék a 2020. január 17-én kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki – nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett – emberölés bűntettében. Ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a vádlottól lefoglalt 1.140.000 Ft-ot a sértett törvényes örököse részére rendelte kiadni és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült több, mint 6 millió forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott „minden rendelkezése” ellen, védője téves minősítés és enyhítés, valamint a lefoglalt pénzösszeg vádlott részére történő kiadása érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A védő elsősorban az elsőfokú ítélet megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezését, másodsorban rablás bűntettének vagy halált okozó testi sértés bűntettének megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint nem volt kétséget kizáró módon megállapítható az ölési szándék, harmadsorban a büntetés enyhítését indítványozta.
A vádlott a másodfokú eljárás során bizonyítási indítványokat terjesztett elő, a saját védelmében és az utolsó szó jogán ártatlanságát hangoztatta az ölési cselekményben.
A védő érvelésével szemben a másodfokú bíróság megállapította, hogy a nyomozóhatóság és az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást is megalapozottnak találta, az a vádlott tagadásával szemben a bizonyítékok helyes és logikus értelmezésén alapul, a vádlott bizonyítási indítványainak elutasítására törvényesen került sor, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése fel sem merülhetett. A vádlott kifogásolta, hogy a genetikai szakvéleményhez kevés volt a DNS minta, ezzel szemben az ítélőtábla a törvényszék előtt lefolytatott genetikai szakértői bizonyítás eredményét elfogadta, ami ugyancsak a vádlott bűnösségét igazolta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett arra következtetni a védelmi hivatkozásokkal ellentétben, hogy kizárólag a vádlottra fókuszált volna a nyomozás, mint ahogy arra sem, hogy a sértetthez a vádlott általi bántalmazása, megkötözése után más személy is bement volna, aki megölte őt és a sértett bödönben tartott pénzét elvitte. A más általi elkövetés lehetősége tehát kétséget kizáró módon kizárható volt. A másodfokú ítélet szóbeli indokolása során a tanács elnöke kiemelte, hogy a vádlott elismerte jelenlétét a bűncselekmény helyszínén és arra semmilyen elfogadható magyarázatot nem adott, hogy mi másért, ha nem a vádbeli bűncselekmény elkövetése miatt volt jelen a sértett házában. A sértett bántalmazásának tényét maga sem vitatta, azt elismerte. A sértett létfontosságú szerveit érő sérülések számából és erőbehatásából egyértelműen a vádlott ölési szándékára lehetett következtetni, ezért a törvényszék helyesen minősítette a cselekményét – halált okozó testi sértés és rablás helyett – emberölés bűntettének. Figyelemmel arra, hogy a cselekmény három oknál fogva (nyereségvágy, különös kegyetlenség, idős személy sérelmére) is súlyosabban minősül, a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget enyhébb, határozott tartamú szabadságvesztés kiszabására. Erre akkor lett volna lehetőség, ha a vádlott szembefordult volna tettével és megbánást tanúsított volna. A vádlott így legkorábban 30 év elteltével szabadulhat, amely nem jelent automatikus szabadítást, az a büntetés-végrehajtási bíró mérlegelésétől függ. Az elsőfokú bíróság ítélete csupán annyiban szorult módosításra, hogy vagyonelkobzást kellett elrendelni a sértettől megszerzett és a lakbérhátralék kifizetésére átadott pénzösszegre.
A Fővárosi Ítélőtábla határozata 2020. december 10-én jogerős.
Budapest, 2020. december 10.
Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság