Az emberölés bűntette miatt Sz. A. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a 2021. május 12-én tanácsülésen meghozott határozatával helybenhagyta a Budapest Környéki Törvényszék elsőfokú ítéletét. 
Az elsőfokon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt terhelt legkorábban 30 év kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék a 2020. július 3-án kihirdetett ítéletével Sz. A. vádlottat – előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett – emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra legkorábban 30 év kitöltését követően bocsátható. Kötelezte továbbá a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 7,5 millió forint megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 1987. október 31. és 2014. december 21. között rendőrként teljesített szolgálatot, majd leszerelését követően többek között magánnyomozással és őrzés-védelemmel foglalkozott. A bűncselekmény elkövetését megelőző időszakban élelmiszerkereskedelmi cégekben dolgozott, ám számottevő jövedelme nem volt. A sértett házassága a 2000-es évek elején megromlott. Férjével külön költöztek, de nem váltak el. 
A férj a cégének teljes tulajdonjogát a sértettre és a közös gyermekükre megosztva átruházta, azonban ügyvezetői pozíciójáról nem mondott le, illetve a cég bankszámlája felett is ő rendelkezett. A sértett és férje viszonya akkor romlott meg végleg, amikor a sértett el akarta adni az üzletrészét. 
A vádlott korábbi élettársa révén ismerkedett meg a sértett férjével, és tudomást szerzett a sértett és a férj között fennálló pénzügyi ellentétekről. Elhatározta, hogy erre hivatkozva megpróbál pénzt szerezni a sértettől, így elkezdte megfigyelni vagy megfigyeltetni a sértett lakóhelyét és szokásait. 2017 áprilisában egy parkolóban beült a sértett mellé annak kocsijába és bemutatkozás nélkül valótlanul állította, hogy a sértett férje 40 millió forinttal tartozik neki. A vádlott – az erre irányuló megbízást elfogadva – elhatározta, hogy megöli a sértettet, ezért újabb találkozót kezdeményezett. Amikor a sértett beült a vádlott autójába, egy erdős területre hajtottak, ahol a sértettet az autóból kiszállította. Dulakodást követően több alkalommal fejen ütötte, majd zsebkésével háton, mellkason és nyakon szúrta a sértettet. Ezt követően a vádlott a sértett mobiltelefonját kikapcsolta és a táskájával, cipőjével együtt eltulajdonította. A sértett még életben volt, amikor a vádlott az elkövetés helyszínének közelében eltemette.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész a kihirdetésekor tudomásul vette, ellene a vádlott a cél és az ok megjelölése nélkül, védője felmentésért fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú nyilvános ülésen a védő fenntartotta fellebbezést, a vádlott a saját védelmében ártatlanságát hangsúlyozta és az utolsó szó jogán is tagadta a bűncselekmény elkövetését.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek keretében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, az csak a sértett megölését megelőző napon történt vádlotti magatartás tekintetében szorult kisebb pontosításra. Kiemelkedő jelentőségük volt a sértett eltűnése miatt indult közigazgatási eljárás során beszerzett objektív bizonyítékoknak: a térfigyelő kamerák felvételeinek, a sértett internetes elektronikus fiókjának helymeghatározási adatainak, a hívás- és GPRS adatforgalmazási adatoknak, a halottszemle és a helyszíni szemle jegyzőkönyveiben rögzítetteknek. Így könnyebben rekonstruálhatóvá vált az események sorrendje, a sértett utolsó órái.

A szakértői vélemények alapján megállapítható volt, hogy a sértettet előbb puszta kézzel bántalmazták, majd már földön fekvő helyzetben egy egyélű, heggyel bíró, szúró-vágó eszközzel szemtől szemben, utóbb pedig a hasára fordítva hátulról érték őt a sérülések. A felső légutaiban és tüdejében, továbbá a gyomrában idegen – földszerű – anyag volt kimutatható. Az igazságügyi geológus és orvosszakértői vélemények alapján bizonyossá vált, hogy a vizsgált anyag talaj, amely kizárólag akkor kerülhetett a sértett szervezetébe, amikor még életben volt. Az eszközös bántalmazás és a halál bekövetkezése között legfeljebb 10-15 perc telt el, a sértettet azon a helyszínen ölték meg, ahol elhantolták. Kizárható volt annak a lehetősége, hogy valaki máshol oltotta ki a sértett életét, és a holttestet annak elmozdítása nélkül szállította a helyszínre, majd ott éppen olyan testhelyzetben temette el, ahogyan a halál bekövetkezésekor feküdt. A helyszínről előkerült kés a kimutatott DNS egyezés miatt a vádlottat attól függetlenül a cselekményhez kötötte, ha netán másik, le nem foglalt eszköz használata, vagy más elkövető közreműködése is felmerült volna az ügyben. Az ítélőtábla is egyetértett a törvényszék azon következtetésével, hogy a sértett szúrt sérüléseit csakis ezzel a késsel okozhatta az elkövető. Az orvosszakértői vélemények alátámasztották, hogy a lefoglalt kés alkalmas volt az elszenvedett sérülések okozására, a sértett ellenállása miatt az elkövetőnek gyorsan kellett cselekednie, ami kizárta az eszközváltás lehetőségét.

A vádlott bűnösségére mutattak a térfigyelő kamerák felvételei, a vádlott és a sértett telefonjának híváslista és GPRS-forgalmi adatainak egybeesése, a vádlott DNS nyomai a lefoglalt tárgyakon. Ezek az elkövetés helyszínéhez kötötték a vádlottat és igazolták, hogy a sértett akkor és ott halt meg, ahol őt elhantolták, vagyis az utolsó általa fogadott hívás utáni időpontban, 16:30 óra körül. A vádlottnak a rendőr múltja miatt azzal is tisztában kellett lennie, hogy az adatbázisban az ő DNS-profilja nem szerepelhet, ezért nem volt ésszerűtlen magatartás az, hogy az elkövetéshez használt kést, ásót és kapát a helyszín közelében hátrahagyta. Az egészségi állapotáról készített igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a küzdősportokat űző vádlott számára nem okozott különösebb nehézséget a sírhant kiásása és a nála jóval kisebb testsúlyú sértett belehelyezése. A vádlott elkövetői minőségére utaltak azok a tanúvallomások is, amelyek közvetetten a sértett által elmondottakról adtak számot. Ezek alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a sértettnek 2017. április 27-én délután 16 óra körül a vádlottal volt találkozója, ő volt az, aki nem csak a helyszínre kísérte, de ő látta őt utoljára életben, vagyis ő ölte meg. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vádlott anyagi ellenszolgáltatásért ölte meg a sértettet, cselekményét a közvetlen haszonszerzés motiválta. Az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlott cselekményét előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének. Az általa eltervezett, különösen kegyetlenül és erkölcsileg is mélyen elítélendő okból, pénzért végrehajtott élet elleni bűncselekmény tárgyi súlya mellett az egyedi végrehajtás jellegzetességei – az elszántság és a sértett szenvedései iránti teljes közöny – a vádlott személyében rejlő kockázatot nagy fokban emelték. A társadalom védelme és az általános bűnmegelőzési célok biztosítása érdekében vele szemben kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása jöhetett szóba, büntetlen előéletét és kiskorú gyermeke iránti tartási kötelezettségét csak a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségénél lehetett figyelembe venni.

Jelen eljárásban ugyan adatok merültek fel a felbujtó – a vádlottat a sértett megölésével pénzért megbízó – személyére nézve, tekintettel azonban arra, hogy az ügyészség csak a bűncselekmény tettese, Sz. A. ellen emelt vádat, a bíróság a vádhoz kötöttség elve értelmében a felbujtó személyének büntetőjogi felelősségét nem vizsgálhatta és erre irányuló bizonyítást sem vehetett fel.

A Fővárosi Ítélőtábla határozata a meghozatala napján jogerőre emelkedett. A másodfokú bíróság haladéktalanul intézkedett annak a felek részére történő kézbesítése iránt.

Budapest, 2021. május 17.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság