Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt R. I. ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. A zaklatás vétségében bűnösséget megállapító rendelkezést hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást e tekintetben megszüntette. A személyes adattal visszaélés vétségét 2 rendbelinek minősítette és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 5 év 6 hónapra súlyosította. Pontosította a vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú ítéletet a vádlott és védője tudomásul vette, ellene az ügyészség fellebbezést jelenthet be, így a döntés még nem jogerős. Az ítélőtábla a vádlott letartóztatását a bűnismétlés, valamint a szökés-elrejtőzés veszélye miatt fenntartotta.

A Budapest Környéki Törvényszék R. I. vádlottat emberölés bűntettének kísérletében, zaklatás vétségében, garázdaság vétségében és személyes adattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért őt – halmazati büntetésül – 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte továbbá a vádlottat az eljárás során felmerült közel 600 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott és a sértett 1996 óta voltak házasok, egy gyermekük született. Kapcsolatuk 2000 körül megromlott, a nő 2018-ban elhatározta, hogy elválik a vádlottól. Ezt a férfival is közölte, aki azonban nem vette komolyan a szándékát.

2019 januárjában a válás miatt a sértett ügyvédhez fordult, majd az egyeztetés eredményéről a vádlottnak is beszámolt. Ekkor a vádlott kijelentette, hogy a sértettnek biztosan van valakije, kérte, árulja el, ki az, de ezt a nő nem tette meg. Másnap a férfi ismét arról kérdezte a feleségét, hogy kivel van viszonya. Ezt a sértett továbbra sem árulta el, ezért a férje tovább faggatta, egyre agresszívabbá vált, majd megragadta a sértett nyakát és fojtogatni kezdte. Ennek hatására a sértett eszméletét vesztette. Amikor magához tért, értesítette a rendőrséget, majd a rendőri intézkedést követően kórházba ment. A bántalmazás következtében az asszony nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett és közvetett életveszélyes állapotba került.

A bántalmazást követően a vádlott elköltözött a feleségétől, aki közölte, hogy nem kíván kapcsolatot tartani és kommunikálni a férfival. Ennek ellenére a férj több alkalommal küldött SMS üzenetet a nőnek, aki távoltartási kérelmet nyújtott be vele szemben a bíróságon. Amikor a távoltartás határideje lejárt a vádlott megjelent a sértett házánál és közölte vele, hogy vissza szeretne költözni. Ezt a nő megtagadta és felszólította a férfit, hogy ne menjen többet a házhoz. A férj még több hónapon keresztül próbált a sértettel kapcsolatba lépni, felkereste a nő ismerőseit is, akiknek telefonon és az interneten keresztül is az asszonyt megszégyenítő üzeneteket küldött, valamint többüket azzal gyanúsított meg, hogy viszonyt folytattak a feleségével.

2020 májusában a sértett lánya észrevette, hogy a vádlott a házuk mögötti vasúti töltésről figyeli az ingatlanjukat. Egy másik alkalommal egy baráti összejövetelt zavart meg úgy, hogy megpróbált az udvarba bejutni, de végül a kiérkező rendőrök elfogták a vádlottat. Ekkor a sértett a sérelmére elkövetett zaklatás vétsége miatt magánindítványt terjesztett elő a vádlottal szemben.

2019 februárjában egy internetes közösségi portálon keresztül a vádlott szexuális tartalmú fényképeket küldött a sértettet foglalkoztató cég profiljára. Ezt az oldalt az asszonyon kívül más munkatárs is kezeli, így a férfi jelentős érdeksérelmet okozott a nőnek.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, a vádlott teljeskörű felmentés, a védő enyhébb minősítés, a zaklatás és garázdaság tekintetében felmentés, a büntetés enyhítése és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összegének mérséklése érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék túlnyomórészt a hatályos perrendi szabályokat betartva folytatta le a eljárást, hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértést nem valósított meg. Lényegében megalapozott tényállást állapított meg, annak kisebb hibái és hiányosságai az ügyiratok tartalma alapján kiküszöbölhetőek voltak. Észlelte ugyanakkor az ítélőtábla, hogy a zaklatás vétsége tekintetében a büntethetőséghez szükséges magánindítványt a sértett elkésetten terjesztette elő, ezért az erre vonatkozó ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és az eljárást e cselekmény vonatkozásában megszüntette. Az irányadó tényállásból ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére.

Az emberölés bűntettének kísérlete kapcsán a másodfokú bíróság megjegyezte, hogy a vádlott egyenes ölési szándékkal cselekedett. A nyak két kézzel, legalább közepeset meghaladó erővel történő megszorítása az ölési cselekmény tipikus elkövetési módja, amely jelen esetben egészen a sértett eszméletvesztéséig tartott. Ekkor a sértett bántalmazásával a terhelt felhagyott, s miután eszméletre tért, egy pohár vízzel is kínálta, ez azonban büntetőjogi felelőssége szempontjából nem bírt jelentőséggel. A halálos eredmény elhárításában ennek oksági szerepe nem volt, s nem tekinthető annak az sem, hogy már a sértettet követően a terhelt is telefonált egy rokonának, illetve, hogy a helyszínről nem távozott el. Olyan méltányolható, erkölcsileg menthető ok nem merült fel, amely az erős felindulásban elkövetett emberölést megalapozná, ilyennek a vádlott féltékenysége, a házasság felbontására irányuló, általa már korábban is ismert sértetti szándék el nem fogadása nem tekinthető. A garázdaság és a személyes adattal visszaélés vétségét ugyancsak helyesen látta megállapíthatónak a vádlott terhén az elsőfokú bíróság, az utóbbi bűncselekmény – a szexuális tartalmú fényképek továbbítása – azonban 2 rendbelinek minősül.

A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, azok kisebb pontosításra szorultak. A másodfokú bíróság szerint a többszörös halmazatra, a vádlott kitartó szándékára, a házastárs sérelmére és a részben büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésre, továbbá az élet elleni cselekmény tekintetében a befejezett kísérletre figyelemmel enyhítő szakasz alkalmazására nem volt alap, ezért a szabadságvesztés tartamát a büntetési tételkeret alsó határát (5 év) meghaladó 5 év 6 hónapra súlyosította. Ezt meghaladó súlyosítás a legsúlyosabb cselekmény kísérleti szakban rekedésére, a vádlott büntetlen előéletére és beszámítási képességét nem befolyásoló, de az elkövetést megkönnyítő személyiségzavarára figyelemmel nem volt indokolt.

Az ítélőtábla a mai napon gondoskodott a nyilvános ülésen jelen nem lévő ügyész számára a határozat kézbesítéséről.

Budapest, 2021. szeptember 20.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság