A Fővárosi Törvényszék a 2016. május 31-án kihirdetett ítéletével J. R. I. r. vádlottat emberölés bűntettében és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, míg P. T. III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek. A Fővárosi Törvényszék az I. r. vádlottat életfogytig tartó, míg a III. r. vádlottat 13 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.

 

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2017. május 19-én jogerős ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. r. vádlott cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének is minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletet az I-III. r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyta.

 

P. T. elítéltre vonatkozó irányadó tényállás szerint, P. T. terhelt 1998. júliusát megelőzően azzal bízta meg J. R. elítéltet, hogy B. J. K. sértettet anyagi ellenszolgáltatás ellenében ölje meg, mivel a sértett korábban P. T. elítéltre is terhelő vallomást tett és ezzel kívánta a megindult büntetőeljárásban a bizonyítást megnehezíteni. J. R. elítélt egy Polski Fiat gépkocsiba rejtett el robbanóanyagot és a gépkocsival leparkolt abban az utcában, ahol a sértett minden nap az irodája felé gyalogosan haladt. A sértett 1998. július 2-án az irodájába menet elhaladt a korábban leparkolt Polski Fiat mellett, ekkor J. R. elítélt 60-70 méter távolságból működésbe hozta a gépkocsiban elhelyezett robbanó szerkezetet. A robbantás következtében a merénylet célpontja, a sértett egy ruházati bolt kirakatába csapódott és helyszínen életét vesztette.

 

A jogerős ítélet ellen P. T. elítélt védője perújítási indítványt terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet kihirdetését követően jutott tudomására, hogy az ügyben elítélt J. R. a Szegedi Fegyház és Börtönben elmondta M. R. elítéltnek, hogy a B. J. K. sértett sérelmére elkövetett robbantásos merénylet felbujtója – megnevezve a valódi elkövetőt – nem P. T. elítélt volt, amely körülmény alkalmas P. T. elítélt vonatkozásában a tényállás megváltoztatására és P. T. felmentésére, így indítványozta M. R. elítélt tanúkénti kihallgatását és a perújítás elrendelését.

 

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában a perújítási indítvány elutasítására tett javaslatot, mivel álláspontja szerint az eljáró bíróságok igazolva látták a rendelkezésre álló iratok alapján, hogy a merényletet J. R. elítélt követte el és az eljárás során értékelt egyéb adatok pedig P. T. elítélt közvetlen felbujtói minőségét támasztották alá.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a perújítási indítvány alapján a 2017. október 24-én kelt végzésével perújítási nyomozást rendelt el. 

 

A másodfokú bíróság indokolása szerint a perújítás megengedhetősége körében nincs helye a bizonyítékok mérlegelésének, ezért az olyan perújítási indítványt, amelyben új bizonyítékot jelölnek meg, nem lehet elutasítani az új bizonyíték tartalmának ismerete nélkül. A védő olyan tanú kihallgatását indítványozta, akinek előadása új bizonyítéknak minősülhet és azt is valószínűsítette, hogy P. T. terhelt tekintetében a jogerős ítéletben rögzítettektől eltérő új tényállás megállapítására kerülhet sor.

 

A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a hivatkozott M. R. tanúvallomásának ismerete hiányában nem lehet állást foglalni a perújítás megengedhetősége (valamennyi törvényi feltétel fennállása) kérdésében.  

 

A perújítási nyomozás lefolytatására 60 nap határidőt állapított meg és az iratokat a Fővárosi Főügyészségnek megküldte.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a végzés meghozatalát követően haladéktalanul intézkedett a határozat kézbesítéséről.

 

Budapest, 2017. november 7.

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság