A Fővárosi Ítélőtábla 2018. november 12-én a P. T. és társai ellen emberölés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben védői indítványokra P. T. I. r. és H. I. II. r. rendű terheltek tekintetében perújítást rendelt el, és megküldte az ügyet a megismételt eljárás lefolytatására az alapügyben elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszéknek.
 
A Fővárosi Törvényszék a 2015. október 16-án kihirdetett ítéletével P. T. I. r. és H. I. II. r. terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, melyet P. T. I. r. terhelt felbujtóként követett el. Ezért P. T. I. r. terheltet 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, H. I. II. r. terheltet 9 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2016. május 26-án kihirdetett és ugyanezen a napon jogerős ítéletével a terheltekkel szemben kiszabott főbüntetést 15-15 év fegyházbüntetésre súlyosította.
 
A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint L. A. mind P. J. sértett, mind P. T. I. r. terhelt irányába jelentős tartozást halmozott fel, végül 1996. október elején – a tartozás kiegyenlítése nélkül – távozott Magyarországról. A kölcsönadott pénzösszegek fejében P. T. I. r. terhelt és P. J. sértett egyaránt ugyanazon három, L. A-hoz köthető, összességében több mint 300 millió forint értékű ingatlan tulajdonjogát kívánta megszerezni.
 
1996 októberében P. T. I. r. terhelt találkozót beszélt meg a sértettel egy budapesti étterembe. A megbeszélésen jelen volt P. T. I. r. terhelt testőre, H. I. II. r. terhelt is. P. T. I. r. terhelt közölte a sértettel, hogy mindenképpen igényt tart az ingatlanokra, mire a sértett kijelentette P. T. I. r. terheltnek, hogy az egyik ingatlant „viheti”, mivel azzal kapcsolatban per van folyamatban, azonban a másik két ingatlan őt illeti, azok tulajdonjogát akkor sem engedi át neki, ha megöli, vagy megöleti őt. Miután a sértett rövid szóváltást követően távozott az étteremből, a sértett hozzáállásán feldühödött P. T. I. r. terhelt kijelentette H. I. II. r. terheltnek, hogy P. J-t „ki kell nyírni, a sértettnek „meg kell halnia.”
 
P. T. I. r. terhelt annak kapcsán keletkezett indulatában, hogy a sértett nem hajlandó átengedni neki az ingatlanokat, illetve azért, mert féltékeny volt a sértett budapesti éjszakai életben betöltött meghatározó szerepére, elhatározta, hogy megöleti őt. A cselekmény előkészítésébe és annak végrehajtásába H. I. II. r. terheltet is bevonta, az egymás közötti kommunikáció és kapcsolattartás érdekében új SIM kártyákat szerzett be. P. T. I. r. terhelt 1996 októberében felvette a kapcsolatot P. J. sértettel jó viszonyt ápoló F. F. III. r. terhelttel és felkérte, hogy értesítse őt, amennyiben a sértett jelentkezik, mert találkozni akar vele. 1996. október 31. napján F. F. III. r. terhelt telefonon felhívta P. T. I. r. terheltet és beszámolt arról, hogy másnap találkozni fog a sértettel egy ingatlan átírás kapcsán.
 
Ezt követően P. T. I. r. terhelthez H. I. II. r. terhelt is csatlakozott, így ketten együtt felmérték a III. r. terhelt által bemutatott helyszínt, illetve a menekülési lehetőségeket, végül elhatározták, hogy a bűncselekményt pontosan hol és milyen módon hajtják végre.
 
1996. november 1-jén F. F. III. r. terhelt 10 óra 50 perckor felhívta telefonon P. T. I. r. terheltet és megerősítette, hogy a sértett 11 órára megy a helyszínre. F. F. III. r. terhelt 10 óra 52 perckor beült a sértett gépjárművébe és együttesen az ügyintézés helyére mentek, ahol leparkolták a gépkocsit. H. I. II. r. terhelt mindeközben 11 óra 40 perc körüli időben leparkolt egy közeli utcában egy kölcsönkapott gépjárművel, onnan kerékpárral a helyszínre ment és ott várta a sértett megjelenését. 11 óra után néhány perccel F. F. III. r. terhelt és a sértett elhagyták a telephelyet és a sértett gépjárművéhez mentek. A sértett kinyitotta a gépjármű vezető ülés felőli ajtaját, hogy beszálljon a járműbe, ekkor 11 óra 8 perc körüli időben a kerékpárral érkező, kezén kesztyűt és nejlonzacskót viselő H. I. II. r. terhelt a sértettet baloldalról, hátulról közelítette meg és a nála lévő lőfegyverrel egy ízben, célzottan fejbe lőtte a sértettet, aki perceken belül a helyszínen életét vesztette. H. I. II. r. terhelt ezt követően a kerékpárral elhajtott a helyszínről. Az elkövetéshez használt ruházatot, fegyvert és kerékpárt a Dunába dobta, majd az előzőleg hátrahagyott gépjárművel távozott a helyszínről. P. T. I. r. terhelt 11 óra 23 perckor felhívta H. I. II. r. terheltet, majd egy étteremben találkoztak, ahol gratulált neki a bűncselekmény elkövetéséhez és megnyugtatta, hogy ne aggódjon F. F. III. r. terhelt nyomozóhatóság előtt teendő vallomása miatt, mert ezt a részét ő intézi a dolgoknak. F. F. III. r. terhelt a bűncselekmény elkövetése után a helyszínre hívta a sértett barátját, eltörte a SIM kártyát, amivel a kapcsolatot tartotta az I. r. terhelttel, majd az elkövetőről félrevezető személyleírást adott.
 
A jogerős ítélettel szemben H. I. II. r. terhelt védője 2017. december 18-án perújítási indítványt terjesztett elő, melyben kérte védence szabadságvesztésének félbeszakítását. A védő új bizonyítékként jelölte meg a Hír TV Riasztás című műsorában 2017. november 21-én lejátszott azon telefonbeszélgetést, melynek során – a más ügyben jogerős szabadságvesztését töltő – J. R. kijelentette, hogy az ügyben ártatlan emberek vannak elítélve és bizonyítékokkal alátámasztva meg akarja nevezni az elkövetőt.
 
A Fővárosi Ítélőtábla 2018. január 11. napján a védő perújítási indítványát elutasította. A terhelti és védői fellebbezések folytán eljáró Kúria – a perújítás megengedhetősége körében – új eljárás lefolytatására utasította az ítélőtáblát, rámutatva arra, hogy J. R-t az alapügyben nem hallgatták meg, ezért a megalapozott döntéshez feltétlenül szükséges a perújítási nyomozás keretében történő kihallgatása.
 
A Fővárosi Ítélőtábla 2018. július 16. napján kelt perújítási nyomozást elrendelő végzésének megfelelően J. R-t a nyomozóhatóság 2018. augusztus 14. napján tanúként kihallgatta. Ennek során J. R. elmondta, hogy az alapügy sértettje, P. J. sérelmére elkövetett emberölést ő követte el egy dunaszerdahelyi bűnözői csoport megrendelésére, a megbízást H. J. közvetítette részére.
 
P. T. I. r. terhelt védője 2018. október 08. napján szintén perújítási indítványt terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy amennyiben J. R. perújítási nyomozás során tett vallomása igaznak bizonyul, úgy nem tarthatók a jogerős ítéletnek a felbujtó személyére, valamint az I. r. és II. r. terhelt kapcsolatára, cselekvőségére tett megállapításai sem. Emellett az alapügyben tanúként kihallgatott K. Gy., Zs. I. és L. A. egy másik büntetőügyben tett vallomásaira és a szavahihetőségükkel kapcsolatos megállapításokra hivatkozott.
 
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség mindkét perújítási indítvány, és a II. r. terhelt tekintetében a szabadságvesztés félbeszakítása iránti indítvány elutasítását kérte. Az ügyészi álláspont szerint J. R. perújítási nyomozás során tett tanúvallomása „az önmagát terhelő beismerés újdonsága ellenére” sem tekinthető új bizonyítéknak, mert az a médiából ismerhető részleteken túl új elemeket nem tartalmaz, az alapügyben eljárt bíróságok már értékelték a J. R-t elkövetőként megnevező tanúvallomásokat. Az I. r. terhelt védője által megjelölt tanúk más ügyben tett vallomásai szintén nem alapozhatják meg a perújítást.
 
Az ítélőtábla a védői indítványokat alaposnak találta.
Az ítélőtábla J. R-nek a Hír TV műsorában elhangzott nyilatkozatát, valamint a perújítási nyomozás alkalmával tett tanúvallomását új bizonyítéknak tekintette. Rámutatott arra, hogy J. R.-t az alapügyben valóban nem hallgatták ki sem terheltként, sem tanúként. Az új tanúvallomása minőségileg új és egyúttal perdöntő bizonyítékot jelenthet, hiszen önmagát terheli P. J. sértett megölésével, a részletes vallomása szükségszerűen olyan elemeket tartalmaz mind a felbujtó, mind az elkövető személyére nézve, amelyek az alapügyben nem merültek fel, és ezáltal a bíróság sem értékelhette azokat. Az ítélőtábla kiemelte, hogy a J. R. bűnösségét állító tanúk csupán hallomás tanúk voltak, akiknek a vallomásait – egyéb adatok hiányában – sem cáfolni, sem megerősíteni nem lehetett. Az alapeljárásban felmerültek olyan bizonyítékok is, amelyek P. T. I. r. terhelt felbujtói magatartása helyett más érdekeltségű, pontosan meg nem nevezett külföldi személy, vagy személyek magatartását is összefüggésbe hozhatónak tekintették a sértett megölésével, az I. r. terhelten kívül több más személynek is az érdekében állt a sértett halála.
 
Hangsúlyozta továbbá az ítélőtábla, hogy ezúttal csupán a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntött. J. R. új tanúvallomásának érdemi ellenőrzése az egyéb bizonyítékokkal való összevetése és értékelése a megismételt eljárást lefolytató törvényszék feladata lesz. Az ítélőtábla kiemelte azt is, hogy a perújítás elrendelésére való alkalmasság megállapítása nem jelenti annak a prognosztizálását, hogy a perújítási eljárás a védői indítványokban írt eredménnyel végződik. A perújítás alaposságáról való döntés a perújítás folytán megismételt eljárásban történik a bizonyítékok egyenkénti és egymással összevetett bíróság általi értékelése alapján.
 
Az ítélőtábla nem látta indokoltnak H. I. II. r. terhelt szabadságvesztésének félbeszakítását, erről azonban – a bírói gyakorlatnak megfelelően – külön elutasító rendelkezést nem hozott.
 
A perújítást elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
 
A végzés meghozatalát követően az ítélőtábla haladéktalanul intézkedett a határozatnak az érintettek részére történő kézbesítéséről.
 
Budapest, 2018. november 19.
 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály