A Fővárosi Törvényszék 2017. január 24-én F. Gy. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, ezért 2 év börtönbüntetésre és 70 millió forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette.

 

A vádlottak közül a bíróság dr. K. T-t, B. G-t, L. F-t, O. P-t, T. Gy. K-t, dr. H. K-t, H. Cs-t, Sz. F-t, T. M. K-t, Sz. Mnét, Á. I. Z-t is bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében. A terhelteket 1 év 8 és 1 év 10 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Egy vádlottal szemben 1 év 6 hónap börtönbüntetést szabott ki a törvényszék, de a szabadságvesztés végrehajtását 2 évre függesztette fel.

 

F. Gy. és H. Cs. vádlottak kivételével valamennyi terheltet előzetesen mentesítette a büntetett előélet hátrányai alól a törvényszék.

 

V. I., dr. R. L. és dr. V. T. L. vádlottak az ítélethozatal előtt elhunytak, ezért a bíróság a velük szemben indult büntetőeljárást időközben megszüntette.

 

A vádlottakkal szemben az ügyészség először 2011. március 8-án a Budapest VI. kerület, Andrássy út 47. szám alatti ingatlan, majd 2014. május 10-én a Budapest VI. kerület, Andrássy út 3. szám alatti ingatlan jogszabálysértő értékesítése, 500 millió forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vádat.

 

Miután a Fővárosi Törvényszék a két ügyet 2014. május 12-én egyesítette, az ügyészség a bizonyítási eljárás eredményeként a vádat 500 millió forintot meghaladó, vagyis különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettére módosította.

 

A vádlottak mindvégig tagadták büntetőjogi felelősségüket, egy részük nem tett az eljárásban vallomást. Azok a vádlottak, akik érdemben védekeztek, az ingatlanok értékesítési folyamatához kötődő vádirati tények megtörténtét nem vitatták. Rendszeresen visszatérő védekezés volt azonban az ügy koncepciós jellege, politikai indíttatása, illetve a politikai és emberi lejáratásukra való hivatkozás, valamint az, hogy a képviselők szavazataikért nem vonhatók felelősségre. Lényeges pontja volt még a vádlottak védekezésének, hogy vagyonkezelői minőségüket is vitatták.

 

A törvényszék a vádlottak bűnösségére többek között az ingatlanok értékesítésére vonatkozó jogszabályok értelmezéséből, képviselő-testületi jegyzőkönyvekből vont le következtetést, valamint kimondta azt, hogy az ingatlanok értékesítésére vonatkozó jogszabályok ismerete a vádlottak részéről elvárható volt.

 

Az ítélet szerint a vádlottak 2004-ben a Budapest Terézváros Önkormányzata képviselő-testületének MSZP-s és SZDSZ-es politikai kötődésű tagjai voltak. A kerület polgármestere néhai V. I. volt, F. Gy. vádlott a vagyonügyekért felelős alpolgármesterként járt el. Néhai dr. V. T. L. az önkormányzat aljegyzői tisztségét töltötte be. A vádlottak, a helyi képviselő-testület tagjaként az önkormányzatot megillető jogokat gyakorolták és az önkormányzat vagyonát kezelték. 

 

Az ítélet megállapította, hogy a Budapest Terézváros Önkormányzata a jogszabályi felhatalmazások alapján a vagyongazdálkodás körében több releváns és irányadó önkormányzati rendeletet alkotott.

 

2001. január 1-jei hatállyal meghozta az úgynevezett Lakásrendeletét, melynek hatálya alá tartozott többek között a Budapest VI. kerület, Andrássy út 47. és az Andrássy út 3. szám alatti épület is. Az ingatlanok műemléki épületnek minősültek és műemléki felújítási kötelezettség terhelte. 

 

A Lakásrendelet szerint az elidegenítésre kijelölés során az önkormányzat képviselő-testülete döntött arról, hogy a bentlakó bérlőknek vagy harmadik személynek és milyen feltételekkel kell megvásárlásra felajánlani az ingatlant. A rendelet lehetőséget biztosított a vételár csökkentésére, amely nem haladhatta meg az épület beköltözhető forgalmi értékének a felét.

 

A képviselő-testület 2004. június 1-jei hatállyal megalkotta az úgynevezett Vagyonrendeletet is annak érdekében, hogy az önkormányzat vagyonát megóvja és lehetővé tegye annak leggazdaságosabb, legcélszerűbb felhasználását. A Vagyonrendelet tartalmazta az értékesítés, többek között a versenyeztetés szabályait. E szerint a 200 millió forintos értékhatár feletti vagyontárgy elidegenítése csak nyilvános versenyeztetési eljárás útján, a legjobb ajánlatot tevő részére volt lehetséges. A versenyeztetést csak akkor lehetett mellőzni az önkormányzat érdekében, ha részben olyan kérdésben kellett megállapodni, amely a hasznosítást meghiúsította volna.

 

Az ítélet szerint 2004-ben az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan beköltözhető forgalmi értéke 780 millió forint, míg lakott értéke 390 millió forint volt. Az összegeket a törvényszék az általa kirendelt szakértő szakvéleménye alapján állapította meg. A vételárnak a Lakásrendelet értelmében legalább 390 millió forintnak kellett volna lennie.

 

Az ingatlanra több vételi ajánlat érkezett, melyek közül volt olyan, ami a központi iktatási rendszerbe nem került be, vagy irattárba helyeztek és további sorsuk ismeretlen lett. 

 

Az E. Kft. 2004. június 9-én 150 millió forint vételárat ajánlott fel, az azonban nem volt egyértelmű, hogy a vételár nettó vagy bruttó összeg. 

 

F. Gy. vádlott a vételi ajánlatok közül csak az Önkormányzat számára hátrányosabb feltételeket tartalmazó E. Kft. ajánlatát továbbította az Önkormányzat Tulajdonosi Főosztályához és a képviselő-testületi ülésre írt előterjesztésében az árat bruttó árként jelölte meg. Emellett azt a szóbeli instrukciót adta a képviselő-testülethez benyújtandó határozati javaslatra vonatkozó előterjesztés elkészítéséhez, hogy az előterjesztést az E. Kft. kérelmében foglaltak szerinti feltételekkel, versenytárgyalás mellőzésének feltüntetésével szövegezzék meg. Az ítélet szerint a vádlott tudta azt, hogy mind a vételárként felajánlott összeg, mind az ingatlan versenytárgyaláson kívül történő elidegenítése ellentétes a Lakásrendelet és a Vagyonrendelet szabályaival. 

 

Az előterjesztés törvényességi vizsgálatát néhai dr. V. T. L. végezte el. Az előterjesztést annak ellenére írta alá, hogy az ingatlan ily módon történő értékesítése - a forgalmi érték alapulvételével - a Lakásrendelet, a Vagyonrendelet, illetve az Államháztartási törvény rendelkezéseibe ütközött.

 

A vádlottak a képviselő-testület tagjaiként tudták, hogy a szavazatuk ellentétes a Lakás- és Vagyonrendeletben írt szabályokkal, a 2004. június 17-i ülésén 13 igen szavazattal mégis elfogadták az előterjesztést és úgy rendelkeztek, hogy az ingatlant elidegenítik az E. Kft. részére.

 

Az önkormányzat a képviselő-testület határozata alapján 2004. november 24-én kötötte meg az adásvételi szerződést az E. Kft-vel, melyet az Önkormányzat részéről néhai V. I. és F. Gy. vádlott írt alá. Az E. Kft. 2005. április 25-én kifizette a mintegy 170 millió forintos vételárat, tulajdonjogát 2005. május 2-án jegyezte be az ingatlanra az illetékes földhivatal.

 

Az ítélet szerint 2004-ben az Andrássy út 3. szám alatti ingatlan beköltözhető forgalmi értéke mintegy 920 millió forint, míg a lakott értéke közel 530 millió forint volt.

 

Az ingatlanra egy vevőtől, az A.3 E. Kft.-től több eltérő tartalmú vételár ajánlat érkezett. 

 

F. Gy. vádlott a képviselő testületnek a 2004. június 17-i ülésre szóló előterjesztésében az ingatlannak az A.3 E. Kft. részére történő elidegenítését alacsonyabb vételár ajánlattal javasolta azzal, hogy a képviselő-testület ez esetben is tekintsen el a versenytárgyalás tartásától.

 

Az előterjesztés törvényességi vizsgálatát ennél az ingatlannál is néhai dr. V. T. L. végezte. Az előterjesztést pedig annak ellenére írta alá, hogy tisztában volt azzal: az ingatlan ily módon történő értékesítése - a forgalmi érték alapulvételével - a Lakás-, a Vagyonrendelet, illetve az Államháztartási törvény rendelkezéseibe ütközött.

 

A képviselők a 2004. június 17-én tartott képviselő-testületi ülésen az előterjesztéssel szemben számos kifogást emeltek. Ezeket F. Gy. vádlott, mint előterjesztő nem fogadta be. A képviselő-testületi tag vádlottak a napirendről történő levételt, az ellenőrző értékbecslés készítését és a licit útján történő értékesítést három külön, név szerinti képviselő-testületi szavazás keretében elutasították. 

 

A vádlottak a szavazáson az előterjesztést eredeti formájában elfogadták, és úgy rendelkeztek, hogy a képviselő-testület a versenytárgyalás tartásától eltekint és az ingatlant 328 millió forintért elidegeníti az A.3 E. Kft. részére.

 

Az önkormányzat a képviselő-testület határozata alapján 2004. június 24-én kötötte meg az adásvételi szerződést az A.3 E Kft.-vel, melyet az önkormányzat részéről néhai V. István polgármester írta alá, de ellátta kézjegyével F. Gy. vádlott is. 

 

Az ítélet szerint a vételárnak mindkét önkormányzati ingatlan értékesítésnél a felelős vagyongazdálkodás és a Lakásrendelet alapján a beköltözhető forgalmi értékhez kellett volna igazodnia, mely a jogszabály által lehetővé tett mértékben lett volna csökkenthető, legfeljebb 50 %-ban.

 

A vádlottak a Vagyonrendelet versenyeztetésre vonatkozó szabályait is mellőzték azért, hogy kizárólag az E- Kft. és az A.3 E. Kft. ajánlatairól lehessen dönteni. Néhai V. T. L. a határozati javaslatok törvényességi felülvizsgálata során kifogást nem emelt, hozzájárulva ezzel a határozatok későbbi elfogadásához.

 

A Büntető Törvénykönyv szerint a hűtlen kezelést az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és az ebből fakadó kötelességét megszegve vagyoni hátrányt okoz.

 

Az ítélet indoklása szerint a vádlottak a Budapesti VI. kerületi Önkormányzat képviselő-testületének tagjaként az Önkormányzatokról szóló törvényen alapuló vagyonkezelői jogkörben megszavazták és értékesítették az Andrássy út 3. és 47. szám alatti ingatlanokat a két cég részére. Ezzel megszegték az Államháztartásról szóló törvény szerinti önkormányzati vagyonnal való felelős, rendeltetésszerű gazdálkodás követelményét, valamint a kötelező versenyeztetésre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a vételár kialakítására vonatkozó rendeleti szabályt.

 

A vádlottak az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan értékesítésével, figyelemmel a befizetett vételárra, mintegy 220 millió forint, az Andrássy út 3. szám alatti ingatlan értékesítésével közel 133 millió forint, összesen majdnem 352 millió forint vagyoni hátrányt okoztak a Budapesti VI. kerületi Önkormányzatnak. 

 

A törvényszék Á. I. Z. vádlott felelősségét csak az Andrássy út 3. szám alatti ingatlan értékesítése kapcsán, közel 132 millió forint vagyoni hátrány okozásában tudta megállapítani.

 

A törvényszék az Andrássy út 3. szám alatti ingatlan kapcsán a polgári jogi igényt a vagyoni hátrány összegével azonosan megítélte az önkormányzat részére és egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat közel  132 millió forint megfizetésére. Tekintettel arra, hogy az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan visszakerült az önkormányzathoz, a további polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította.

 

A vádhoz képest a törvényszék alacsonyabb összegben állapította meg a vagyoni hátrány mértékét, ezáltal a bűncselekmény jogszabályi minősítése és korábbi 5 évtől 10 évig terjedő büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedőre csökkent.

 

A bíróság F. Gy. vádlottat azért sújtotta a legszigorúbb büntetéssel, mert alpolgármesterként nagyobb felelősség terhelte az önkormányzat érdekeinek szem előtt tartásával, de azokat figyelmen kívül hagyva, szándékosan rossz döntést hozott.

 

A többi vádlott esetében a kiszabott büntetések közötti különbségtételt a bíróság azzal indokolta, hogy a jogász végzettségű vádlottaktól különösen elvárható volt a jogszabályok alaposabb ismerete és a jogszabálysértések felismerése.

 

F. Gy. vádlott előzetesen bejelentette, hogy nem kíván részt venni az ítélet indoklásán. A távolmaradását a bíróság engedélyezte.

 

Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész valamennyi vádlott esetében végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás miatt, míg a védők felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

 

Budapest, 2017. január 24. 

 

Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály