A Központi Nyomozó Főügyészség 2015. december 22-én emelt vádat dr. Sz. G. ügyvéddel szemben. A vádirat szerint az akkor még ügyvédként dolgozó vádlott felajánlotta egy elítélt férfi élettársa számára, hogy megfelelő ellenszolgáltatás fejében elintézi az elítélt büntetés-végrehajtási őrizeti helyének megváltoztatását. Ezért 1 millió forintot kért munkadíjként, illetve arra hivatkozott, hogy ebből az összegből juttat a büntetés-végrehajtási kapcsolatának is, akit konkrétan meg is nevezett. A vádlott az ügyintézésre meghatalmazást kapott és kifizették számára a kért pénzösszeget is, azonban az áthelyezés ügyében semmilyen intézkedést sem tett.

 

Ezzel nagyjából egyidőben a vádlott azzal kereste fel az elítélt férfi élettársát, hogy rendőrségi kapcsolatai révén, ellenszolgáltatás fejében „vádalkut tud köttetni” és így a férfi mentesülhet büntetése hátralévő részének a letöltése alól, vagy büntetésének jelentős részét elengedik. Az ügy elintézéséért a vádlott 14 millió forintot kért. Ezt az összeget ügyvédi letétbe helyezték nála, azonban az ügyintézés érdekében ebben az esetben sem tett semmit. Ezt követően az elítélt élettársa többször rákérdezett, hogy mikor kerül sor a megállapodásuk teljesítésére. A vádlott elismerte, hogy az a pénz már nincs meg, mert befektette. Annak érdekében, hogy ne derüljön ki a letéti pénz felhasználása, egy visszadátumozott kölcsönszerződést íratott alá az elítélt élettársával.

 

Mivel ezt követően továbbra sem történt intézkedés sem az áthelyezés, sem a „vádalku” érdekében,  az élettárs többször felszólította a vádlottat, hogy az átvett összegeket adja vissza. Erre a vádlott ígéretet is tett, de azt mondta, hogy ezt csak úgy tudja megoldani ha kap még 3 millió forintot, ugyanis csak ezzel az összeggel együtt tud a számláján egy olyan nagyobb összeget felszabadítani, amelyből a tartozását rendezni szeretné. Végül ezt az összeget is megkapta, később azonban összesen 150 ezer forintot fizetett csak vissza.

 

Az ítélet szóbeli indokolásában a bíró hangsúlyozta, hogy az ítéleti tényállást a vádirattal egyezően állapította meg a vádlott tagadásával szemben. A vádlott védekezésében arra hivatkozott, hogy a több millió forint nagyságrendű összegeket beadványok - áthelyezési kérelem, kegyelmi kérelem - elkészítésének munkadíjaként kapta. Az eljárás során azonban semmilyen adat nem merült fel arra, hogy a vádlott bármikor is beadott volna bárhová az elítélt férfi ügyében iratokat. 

 

A bíróság az eljárás során meghallgatta az elítélt férfit és élettársát is, aki az ígért ügyintézésért a pénzt a vádlottnak kifizette. A bíróság megállapította, hogy a telefonlehallgatások során beszerzett bizonyítékok is az ő vallomásaikat támasztják alá, ezért tanúvallomásaikat elfogadta. 

 

Az eljáró bíró kiemelte, hogy a befolyással üzérkedés megvalósítása során a vádlott arra hivatkozással kért pénzt, hogy általa konkrétan megnevezett büntetés-végrehajtási és rendőrségi vezetőket megvesztegetve, a sértett számára kedvező ügyintézést eszközöljön. Tipikus csalói magatartás az, amikor valaki arra hivatkozással kér további összegeket, hogy egy korábbi tartozását vissza tudja fizetni. A bíróság megállapította az üzletszerű elkövetést is, ugyanis a vádlott életvitelszerűen arra rendezkedett be, hogy különböző kölcsönökkel biztosítsa a megélhetését. 

 

A bíróság ezért a vádlott bűnösségét állapította meg két rendbeli vesztegetést állítva, üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedés, valamint nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében.

 

A büntetés kiszabása során a bíróság a vádlott terhére értékelte, hogy az ügyvédi hivatásával visszaélve, valamint ugyanilyen bűncselekmény miatt folyamatban lévő másik büntetőeljárás hatálya alatt követte el a terhére rótt bűncselekményeket. Enyhítő körülményként csak az elkövetés óta eltelt jelentős időt vette figyelembe. A bíróság az ítéletében a vádlottal szemben korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtását is elrendelte.

 

Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosabb büntetés kiszabásáért, a vádlott pedig felmentésért fellebbezett.

 

Budapest, 2016. május 25. 

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya