A gimnázium korábbi, a polgári engedetlenségi mozgalomban részt vett, és emiatt 2022. november 30-án rendkívüli felmentéssel elbocsátott pedagógusai keresetükben kérték a Fővárosi Törvényszéktől a közalkalmazotti jogviszonyuk jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazását, illetve sérelemdíjat igényeltek. A bíróság 2024. június 14-én kihirdetett ítéletével a felperesek keresetét elutasította, és perköltség megfizetésére kötelezte őket.

A törvényszék az ítélet szóbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy bár az ítélet rendelkező része egyszerű, „fekete-fehér”, az események jogi megítélése komplex kérdéseket vetett fel, és a bíróság mindkét fél eljárás során tett állításainak és érveinek alapos megfontolását követően döntött arról, hogy a polgári engedetlenségben résztvevő tanárokkal szemben alkalmazott tankerületi szankció jogszerű volt. 

A Fővárosi Törvényszék megítélése szerint a polgári engedetlenség kettős arculatú magatartás volt: egyfelől – a munkáltatói álláspontnak megfelelően – egy sorozatos, súlyos munkajogi jogsértés, másfelől azonban – a tanárok érvelését követve – véleménynyilvánítás, amely mint alapvető jog és emberi jog is védelmet élvez. Az engedetlenkedő tanárok maguk kapcsolták össze elválaszthatatlanul a véleménynyilvánításukat a munkajogi jogsértéssel. Így, bár a felperesek engedetlenségi mozgalma békés volt, nem okozott nagyobb zavart, a tanároknak számolniuk kellett azzal is, hogy ha átlépnek a jogszabályok által meghatározott kereteken, akkor ennek munkajogi következményei lehetnek. Viszont a munkáltatói intézkedésnek is ki kell állnia az alapvető illetve emberi jogok korlátozását érintő mércék próbáit. A bíróság az eset összes körülményét, a felek minden hivatkozását mérlegre téve végső soron úgy értékelte, hogy a felperesek magatartása átlépte azt a határt, amelyen túl az alperes már joggal alkalmazhatta a legsúlyosabb munkajogi szankciót, az eset alapjogi vonatkozásait is figyelembe véve.

A bíróság utalt arra is, hogy az eljárás során is hasonló történet zajlott le, mint a perbeli eseménysor. Mindkét fél elkövetett eljárási jogsértéseket, melyekkel kapcsolatban a bíróság figyelmeztetéssel élt. A felperesi oldal részéről azonban továbbra is az eljárási szabályok megsértése volt tapasztalható, így a bíróságnak – a törvény előtti egyenlőség és a pártatlanság elvei érvényesülésének érdekében – szükséges volt eljárási szankciót alkalmaznia (pénzbírság). 

Eljárása során a bíróság többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi állt az alperes döntésének hátterében: valójában a munkajogi jogsértéssel szemben kívánt-e fellépni, vagy azt szankcionálta, hogy a pedagógusok véleményt nyilvánítottak őket és a diákokat érintő kérdésekben. Döntésében a törvényszék megállapította, hogy az alperes az elmulasztott órák számát vette figyelembe, nem pedig azt szankcionálta, hogy „ki tiltakozik hangosabban”. A felperesek és kollégáik egyéb formában történő véleménynyilvánítását senki nem korlátozta vagy büntette. 

Indokolása során a bíróság fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a Polgári Perrendtartás szerint ítélkező tevékenységében őt kötik a felek által meghatározott „jogi keretek”, amelyeknek kidolgozása elsősorban a felek jogi képviselőinek feladata volt (a bíróság közrehatása mellett). Az ítéletet az adott jogi keretek között kellett meghoznia a bíróságnak. Az is elképzelhető, hogy más jogi keretezés mellett ugyanezen tények más döntéshez vezettek volna.
 
Az ítélet szóbeli indokolásában az eljáró bíró a felperesekhez szólva elmondta, hogy a pedagógusok sokszor kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy nekik kell biztosítaniuk a bizonyos szabályok által meghatározott keretek betartását. Ilyen esetben, amikor valaki sorozatosan kilép a keretek közül, a szabályok őrei élhetnek figyelmeztetéssel, lehetnek türelmesek, megértők, esetleg bizonyos szempontból tisztelhetik is a szabályok megszegőit. Azonban egy ponton túl a szabályok megszegésének az adott keretek között le kell vonni a következményeit.
 

Budapest, 2024. június 14.