A bíróság ítélete szerint a csalás megállapítására azért nem került sor, mert a vádlottak vonatkozásában nem nyert bizonyítást, hogy a sértetteket tévedésbe ejtették és tartották volna. 

 

Az ítélet szerint Dr. S. I. III. r. vádlott és P. I. I. r. vádlott megállapodtak, hogy Magyarországon őssejt-kezelések végzésére egy gazdasági társaságot hoznak létre közösen, így 2007 augusztusában az I. r. vádlott megalapította az IRM Magyarország Nemzetközi Biotechnológiai és Őssejt Központ Zrt-t. A társaság cégjegyzésre jogosult igazgatósági tagjai P. I. I. r. vádlott, dr. S. I. III. r. vádlott és F. Á. IV. r. vádlottak voltak. A vezérigazgatói tisztséget 2009 januárjáig Sz. M. VI. r. vádlott látta el, akit ezután Sz. S. VII. r. vádlott váltott. Dr. S. I. III. r. vádlott engedélyezési eljárást kezdeményezett az ÁNTSZ-nél őssejt kutatás, izolálás, tárolás és felhasználás tárgyában. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága (ETT TUKEB) a kérelmet és a későbbiekben benyújtott kiegészített, módosított kérelmeket is elutasította. 2007 októberében az ETT TUKEB a III. r. vádlott kérelmére kizárólag az in vitro vizsgálati, tárolási és viabilitást jellemző kísérletekre adott engedélyt, bármilyen egyéb klinikai alkalmazásra nem. Az ÁNTSZ Dél-dunántúli Regionális Intézete 2007 márciusában – a III. r. vádlott kérelmére – működési engedélyt adott a S. és R. Magánklinika részére szövet- és sejtbanki tevékenységre, valamint átültetési és visszaültetési célú csontvelői, perifériás és köldökvér sejt/őssejt gyűjtés szakmákra. Az ÁNTSZ ezt az engedélyt 2007 szeptemberében az IRM Magyarország Zrt. részére is megadta.

 

2007 decemberében az ÁNTSZ határozatát hivatalból úgy módosította, hogy abból a „Szervezeti egységben végezni kívánt egészségügyi szolgáltatás: átültetési célú őssejt gyűjtés, beleértve az embrionális őssejtet is, gyógykezelés céljából” szövegrészt törölte. A terápiás felhasználás engedélyezését célzó beadványok többszöri elutasítása ellenére P. I. I. r., dr. S. I. III. r. és F. Á. IV. r. vádlottak úgy döntöttek, hogy J. B.  II. r. és N. K. V. r. vádlottak tevékenységére alapozva 2007 júliusától megkezdték az őssejt kezeléseket. Elhatározásuk megvalósításában Sz. M. VI. r., Sz. S. VII. r., V. D. VIII. r. és K-né M. A. IX. r. vádlottak a rájuk kiosztott feladatok végrehajtásával működtek közre.

 

A bíróság az ítélet indoklásában kifejtette, hogy az ügyben az elkövetés tárgya maga az emberi sejt. Az ítélet szerint jelen ügyben sem a magzat, sem halott magzat, mint jogtárgy nem merült fel,  hiszen 12. hét előtti abortumokból származó sejtek kerültek felhasználásra.  Értelmező rendelkezés hiányában a bíróság egyetértett azzal, hogy az elkövetés idején hatályos törvény szerint a jelen eljárásban elbírált bűncselekmény tárgya nem is embrió, hiszen az embrionális lét a művi abortusszal gyakorlatilag megszűnik.

 

A bíróság az ítéletét a tanúvallomásokra, okirati bizonyítékokra és a szakértői véleményekre alapozta.

 

A bíróság enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, a vádlottak büntetlen előéletét, valamint a családi állapotukat, akik vonatkozásában ez a tényező értékelhető volt. Súlyosító körülményként értékelte a üzletszerűséget és a bűnszövetségben való elkövetést, valamint a halmazat megállapítását. 

 

Az ítélet nem jogerős, miután az ügyész 3 nap gondolkodási időt kért, míg a IX.r. vádlott kivételével az ítélet ellen az összes vádlott fellebbezett. 

 

Budapest, 2015. április 29. 

 

A Fővárosi Törvényszék

Sajtó- és Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya