B. E. a vád szerint szerelmi kötéssel és oldással, rontás és átoklevétel-védelemmel, valamint sikermágiával foglalkozott ellenszolgáltatásért. A sértett 2009 novemberében örökösödési ügyével kapcsolatban kereste fel a vádlottat, akinek több részletben utalta át a szolgáltatásaiért kért összeget. A sértett utóbb többször próbálta visszakérni a vádlottnak átadott pénzt, de B. Endre nem fizette vissza.

 

Az ítélet szerint a spirituális tevékenységekek átszövik az emberek mindennapi életét, azt azonban mindenki maga dönti el, hogy igénybe veszi-e az ilyen típusú szolgáltatásokat. Az, hogy a cselekedet esetlegesen erkölcsi aggályokat vet fel, még nem elegendő a büntetőjogi felelősségre vonáshoz, arra csak a legvégső esetben kerülhet sor. A bíróság hangsúlyozta, hogy elhatárolódik az üggyel összefüggő ezoterikus kérdésekben való állásfoglalástól. 

 

B. E. beismerte, hogy spirituális tevékenységet folytat ellenszolgáltatás fejében, s erről a  sértettel is megállapodott.  A sértett elfogadta a vádlott szolgáltatását, hisz és a megállapodás megkötésekor is hitt a spirituális tevékenységben. 

 

A bíróság az ítélet indoklásában kifejtette, hogy az Alaptörvény által is védett szerződéses szabadság alapján a felek szabadon állapíthatják meg, hogy miben kívánnak megállapodni és ha ez közös hitükön alapul, ott megtévesztésről és tévedésben tartásról nem lehet szó.

 

A bíróság kiemelte, hogy nem kíván beleavatkozni a magánszemélyek által kötött azon megállapodásokba, melyek esetlegesen sértik a hétköznapi emberek etikai értékrendjét, ugyanakkor az azt megkötő felek közös hitén vagy meggyőződésén alapulnak. 

 

Az ügyész a bűnösség megállapításáért fellebbezett, így az eljárás másodfokon folytatódik.

 

Budapest, 2014. október 1.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya