A bíróság T. J. I. rendű és K. T. II. rendű vádlottakat, mint társtetteseket bűnösnek mondta ki 2 rendbeli különösen nagy kárt okozó, 48 rendbeli jelentős kárt okozó, 133 rendbeli nagyobb kárt okozó, valamennyi esetben üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében és 5 rendbeli kisebb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás vétségében. Ezért őket halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Az I. rendű vádlottat az ellene csalás bűntette miatt emelt további vádpontok alól felmentette.

 

A bíróság egyetemlegesen kötelezte továbbá a vádlottakat, hogy 163 magánfélnek fizessenek sértettenként pontosan meghatározott összegű kártérítést és annak a kifizetés napjáig járó éves törvényes kamatát. Ennek összege összesen több százmillió forint. A bíróság 182 sértett kártérítési igényét a törvény egyéb útjára - azaz polgári peres útra - utasította, 6 magánfél kártérítési igényét pedig elutasította. Emellett az eljárás során lefoglalt 42 tétel gyémánt kiadásáról is rendelkezett.

 

A Fővárosi Főügyészség 2010-ben emelt vádat az I. rendű vádlottal szemben 5 rendbeli különösen nagy kárt okozó, 290 rendbeli jelentős kárt okozó, 328 rendbeli nagyobb kárt okozó, a legtöbb esetben üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt. A II. rendű vádlottat az ügyészség 23 rendbeli különösen nagy kárt okozó, 130 rendbeli jelentős kárt okozó, valamennyi esetben üzletszerűen elkövetett csalás és 26 rendbeli csalás bűntettével vádolta. A vádiratban foglaltak szerint az I. rendű vádlott üzleti tevékenysége az A. C. Kft., a DT D. Rt. és a D. T. Kft. cégek működése során mindvégig arra irányult, hogy felügyeleti engedély nélkül, gyémánt-értékesítési és befektetési tevékenység látszatát keltve, az ügyfelek megtévesztésével jövedelemhez jusson. Amikor az I. rendű vádlott ellen megindult a büntetőeljárás és a DT D. Kft fizetésképtelenné vált, akkor II. rendű vádlott azt megvásárolta, majd ezt követően az I. rendű vádlottal együttműködve, az ügyfeleket megtévesztve visszaszerezte tőlük a gyémántokat, azonban a szerződéses fizetési kötelezettségüknek a vádlottak nem tettek eleget.

 

Az ítélet indokolása során a bíróság két lényeges körülményt emelt ki az I. rendű vádlott személyét és a gyémántokat illetően: az eljárás során alaposan megismerve a színes gyémánt piacot megállapította, hogy az I. rendű vádlottnak voltak már korábbi, a saját cég vásárlást megelőzően szerzett tapasztalatai és kapcsolatai a gyémántkereskedelemben és az általa értékesített gyémántok mind eredeti, tanúsítvánnyal rendelkező, az előírásoknak megfelelően csomagolt, valódi gyémántok voltak. Megállapította továbbá, hogy a színes gyémántnak a vádirati időszakban hazánkban nem volt belföldi forgalmi értéke, ugyanis nem volt belföldi forgalma.

 

Az I. rendű vádlott 2002-ben kezdte meg az általa megvásárolt cégen keresztül azt az üzleti konstrukciót, amely később sem változott és a kezdetektől nagyon egyszerűen átlátható volt. A bíróság röviden ismertette ennek lényegét: az I. rendű vádlott cége adásvételi szerződést kötött az ügyfelekkel, akik így színes gyémántot vásároltak és az a tulajdonukba került. Kötöttek továbbá egy másik szerződést, amelyben az I. rendű vádlott cége kötelezettséget vállalt arra, hogy 1 év múlva, ha az ügyfél el akarja adni a gyémántot, akkor azt előre meghatározott összegért visszavásárolja. Természetesen a konstrukció - mint minden befektetés - hordozott magában kockázatot a külföldi és a világpiaci folyamatokon keresztül. Az üzleti konstrukciót 2003-ban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) állásfoglalása rendben találta és megállapította, hogy a tevékenység nem engedélyköteles. Bejelentés alapján később is indult a cégnél PSZÁF vizsgálat, de azt is megszüntették, mert nem találtak problémát a cég működésében.

 

Mindennek ellenére 2004. november 23-án kelt határozatában a PSZÁF mégis kimondta, hogy a fenti tevékenység engedélyhez kötött és az I. rendű vádlott által működtetett cég nem rendelkezik ilyen engedéllyel, ezért megtiltotta a tevékenység folytatását. Ez a határozat nagy sajtó visszhangot kapott, aminek következtében az ügyfelek tömegesen igényelték a gyémántok szerződés szerinti értékesítését, illetve visszavásárlását. Ez alapjaiban megingatta a cég anyagi helyzetét, annak ellenére, hogy az I. rendű vádlott a magánvagyonából több mint 40 millió forintot visszaadott az ügyfeleknek.

 

A PSZÁF határozatot követően kapcsolódott be a II. rendű vádlott a cég működésébe és az I. rendű vádlottal közösen próbálták megoldani a kialakult helyzetet. Ennek érdekében a még le nem járt szerződések folytán az ügyfelek birtokában lévő gyémántokat különböző megtévesztő eszközökkel, valótlan tájékoztatókkal igyekeztek visszaszerezni. A bíróság megállapította, hogy a vádlottak üzleti tevékenységének ebben a szakaszában az ügyfeleket már egyértelműen tévedésbe ejtették és az ekkor megtévesztett ügyfelek, akik a gyémántokat visszaadták, soha nem kapták meg a pénzüket. Így ezekben az esetekben a bíróság megállapította a csalás bűntettének elkövetését.

 

Az ítéletben meghatározott 163 sértett vonatkozásában a bíróság visszaállította az eredeti állapotot, azaz megítélte nekik azt az összeget, amilyen értékben a gyémántot vásárolták, valamint az eredeti adásvételi szerződésben szereplő visszavásárlási garancia lejáratától a kifizetésig számított törvényes kamatot.

 

Azokkal az ügyletekkel kapcsolatban, amelyek szerződésszerűen teljesültek, azaz az ügyfelektől határidőben visszavásárolta a cég a gyémántokat, vagy amelyekben a gyémánt az ügyfélnél maradt, a bíróság az I. rendű vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette a csalás bűntette miatt emelt vád alól. Ezeknek az ügyfeleknek a felmerült további kártérítési igényét egyéb törvényes, polgári peres  útra utasította.

 

Az eljárásban érintettek voltak olyan sértettek is, akik a befektetésükkel kapcsolatban már polgári pert nyertek, így ezeket az igényeket a bíróság elutasította, ugyanis a bíróság ugyanazon igény tekintetében csak egy alkalommal hozhat jogerős döntést.

 

A büntetés kiszabása során a bíróság a strasbourgi esetjogra figyelemmel enyhítő szakaszt alkalmazott az elkövetés óta eltelt idő miatt és enyhítő körülményként értékelte a vádlottak büntetlenségét. Az indokolás során a bíróság kifejtette, hogy véleménye szerint a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésével a vádlottaknak lehetőségük van, hogy eleget tegyenek a kárenyhítési kötelezettségüknek és a sértetteknek nagyobb az esélyük, hogy hozzájussanak nekik járó pénzösszeghez.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

Budapest, 2015. január 15.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya