A vád szerint a terhelt még 1996 elején érkezett az országba. Nem sokkal később kiutasították az országból arra figyelemmel, hogy hat napos turista vízuma lejárt. A vádlott ezt követően Magyarországon bujkált, őt a sértett családja időlegesen elszállásolta. A szír származású édesapa ugyanis megengedte, hogy a családi házhoz tartozó pincében a vádlott és egy másik külföldi személy néhány éjszakát eltöltsön, majd azt követően megkérte, hogy távozzanak.

 

A vádlott nem rendelkezett az ország elhagyásához megfelelő összegű pénzzel. Ezért elhatározta, hogy helyismeretét kihasználva a korábbi szállásadóihoz betörve szerzi azt meg.

 

A házba a pincén keresztül behatolva egy nyújtófával és késsel az otthon tartózkodó sértett édesanyát és 8 éves kisfiát súlyosan bántalmazta, akik az elszenvedett sérülések miatt életüket vesztették. A vádlott a sértett édesanyáról levett ékszereket és más a házban talált értéktárgyat magához véve távozott a helyszínről és elhagyta az országot. 18 évvel később 2014-ben nemzetközi elfogatóparancs alapján a svájci hatóságok elfogták, személyazonosságát meghatározták, majd a kiadatási eljárás lefolytatását követően 2015-ben átadták a magyar hatóságoknak.

 

A vádlottat az ügyészség nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettével vádolta.

 

A vádlott a bűncselekmény elkövetését részben elismerte: a bíróságon előadott vallomása szerint a nyújtófával ő bántalmazta a sértett édesanyát és a kisfiút, a késsel pedig a sértett édesanyát egyszer megszúrta. Elismerte az értéktárgyak eltulajdonítását is. Védekezése szerint az ő két ütésétől a kisfiú nem halt meg, az ő halálát valaki más okozta, aki az ő távozása után járt a helyszínen. Több alkalommal is utalt rá, hogy ez a személy feltehetően a kisfiú édesapja volt, aki azért szúrta meg többször is a már halott feleségét és a még élő kisfiát, hogy így a vádlott súlyosabb büntetést kapjon.

 

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során tanúként hallgatta meg a sértetti hozzátartozókat, továbbá azt a személyt, aki az értéktárgyak eladásáról információkat tudott szolgáltatni, és meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőket is, akik a lefoglalt elkövetési eszközöket megvizsgálták és a felvetődő kérdéseket megválaszolták.

 

A tanúvallomások, a helyszíni szemle jegyzőkönyve és a szakértői bizonyítékok alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott felelős a sértettek haláláért.

 

Kiemelte a bíróság a súlyosító körülmények közül, hogy a vádlott az őt befogadó és segítő család sérelmére követte el a bűncselekményt. A nagy számú súlyosító körülményre, az elkövetett cselekmény tárgyi súlyára, továbbá a vádlott személyiségére tekintettel - aki semmiféle megbánást nem mutatott -, a törvényszék a legsúlyosabb, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést szabta ki és a feltétles szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját közel a törvényi maximumban állapította meg.

 

A vádlott az ítélet kihirdetése közben levette cipőit és a bírói tanács felé dobta, ily módon kifejezve egyet nem értését az ítélettel, így a kivezettetését követően, távollétében folytatta a bíróság az ítélet szóbeli indokolását. 

 

Az ítélet nem jogerős, a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést. A vádlott továbbra is előzetes letartóztatásban maradt.

 

 

 

Budapest, 2016. szeptember 8.

 

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya