Tizenegy év börtönbüntetés életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt

 

A Fővárosi Törvényszék 2016. április 22-én életveszélyt okozó testi sértés bűntette, könnyű testi sértés vétsége, kiskorú veszélyeztetésének bűntette, valamint folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntette miatt 11 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől való eltiltásra ítélte azt a férfit, aki 2013 novemberében két alvó gyermekét életveszélyesen megsebesítette. Ezzel egyidejűleg a bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát is megszüntette.

 

V. J. vádlott élettársi kapcsolatban élt az egyik későbbi sértettel, akitől két gyermeke született. A vádlott agresszív viselkedése miatt élettársa bejelentette, hogy elhagyja őt. A vádlott ekkor élettársa ruhaneműit szétvágta, majd kijelentette, hogy közös gyermekeiket nem viheti magával. Az ezt követtő időszakban a vádlott különböző módon próbálta rábírni a sértettet a visszatérésre, többek között telefonon is zaklatva őt. Több alkalommal szóban és telefonon is öngyilkossággal fenyegetőzött, később volt élettársát már közös gyermekeik megölésével is fenyegette. 2013 novemberében a nála lévő gyermekeket lefektette aludni, majd másnap hajnalban egy kést magához véve mindkét alvó kislányt egy-egy alkalommal hason szúrta, ezt követően saját magát is megsebezte. A vádlott értesítette a mentőket, akik rövid idő múlva megkezdhették a gyermekek szakszerű, életmentő ellátását.

 

A Fővárosi Főügyészség a vádlottat 2 rendbeli életveszélyt okozó testi sértés bűntettének elkövetésével, könnyű testi sértés vétségével, kiskorú veszélyeztetésének bűntettével és folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntettével vádolta és letöltendő börtönbüntetés kiszabását indítványozta.

 

A bíróság több vádpontban osztotta az ügyészség álláspontját. A rendelkezésre álló bizonyítékok kétséget kizáróan alátámasztották a vádlott büntetőjogi felelősségét. A vádlott bűncselekménye következtében mindkét kiskorú gyermeke maradandó fogyatékosságot szenvedett. A kirendelt szakértő megállapította: a vádlott manipulatív személyiségszerkezetű, de beszámítható. 

 

A vádlott elismerte cselekedetét, de később saját sérelmeit hangsúlyozta, megbánása inkább önsajnálat volt. Volt élettársa bántalmazását a rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére tagadta. A vádbeli időszakban több száz alkalommal kereste telefonon volt élettársát, így megvalósult a folytatólagos zaklatás. A bíró az ítélet indokolásában hangsúlyozta, hogy a vádlott egy év és két hónap alatt fokozózó agresszióval, egyre súlyosabb bűncselekményeket követett el, a könnyű testi sértés vétségétől eljutott a saját gyermekei életét veszélyeztető életveszélyt okozó súlyos testi sértés bűntettéig.

 

A büntetés kiszabása során a bíróság súlyosító körülményként értékelte a bűncselekmények halmazatát, nyomatékosan súlyosító tényezőnek ítélte azt, hogy a vádlott saját kiskorú gyermekei terhére valósította meg a bűncselekményt. A kiskorú gyermekek maradandó fogyatékosságot szenvedtek, a sértett által elkövetett cselekmény pontos fizikai is pszichés következményei a sértettek fiatal kora miatt még nehezen jósolhatók. További súlyosító körülmény a folytatólagos elkövetés, valamint az, hogy a vádlott a bűncselekményeket a volt élettársa: egy nő ellen, bosszúból, aljas indokból követte el. 

 

Enyhítő körülményként a büntetlen előéletet, az önsértést és az elkövetés óta eltelt idő múlását, valamint az élettárs tekintetében a sértetti közrehatást tudta figyelembe venni a bíróság.

 

Az ügyész egyetértett az ítélettel, a vádlott három napi gondolkodási időt kért az esetleges fellebbezés bejelentésére, így az ítélet nem jogerős. 

 

A bíróság a vádlott előzetes letartóztatását - a bűnismétlésre, a bűncselekmény befejezésének veszélyére és a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel - a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta.

 

2016. április 22.

 

A Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya