A Fővárosi Törvényszék a 2014. július 30-i ítéletében 4 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte R. Tibort életveszélyt okozó testi sértés bűntette és a hatóság félrevezetésének vétsége miatt.

Az elsőfokú ítélet szerint R. Tibor 2013. február 23-án feleségével - az ügy sértettjével -  szeszes italt fogyasztott, majd összekötözte felesége kezeit és súlyosan bántalmazta. Ezt követően orvosi cérnával két öltéssel bevarrta a nő száját. Felesége súlyos sérüléseket szenvedett, a bordatörés következtében kialakult tüdőzúzódás mitt közvetett életveszélyes állapotba került. A vádlott a bántalmazás után elment a lakásból.

R. Tibor szomszéd házban lakó ismerősei a vádlott zavart viselkedésére lettek figyelmesek. Kérdésükre azt mondta nekik, hogy baj van és a lakásába hívta őket, ahol megtalálták a sértettet. A vádlott az egyik ismerőse telefonján értesítette a rendőrséget, azonban téves címet és nevet diktált be, továbbá azt adta elő, hogy őt is megverték és elrabolták. A bíróság szerint R. Tibor ezzel a cselekményével félrevezette a hatóságot.
Néhány perccel később az egyik szomszéd visszahívta a rendőrséget, hogy elmondja a helyes címet és kérte, hogy küldjenek mentőt is.

A sértett 2000 óta gyógyszerekkel kezelehető – diagnosztizáltan - mentális betegségben szenved, melynek következtében belátási képessége hiányzik. A gyógyszerek elhagyása esetén a sértett elméje zavarttá válik, állapota miatt számára az alkoholfogyasztás nem megengedett. R. Tibor vádlott nem szenved olyan kóros elmeállapotban, amely beszámítási képességét kizárná vagy korlátozná és a felesége mentális állapotával is tisztában volt.  

R. Tibor eleinte tagadta a cselekmény elkövetését, a későbbiekben azonban beismerte tettét. Azt állította: felesége kérte, hogy  üsse meg, és azt is, hogy varrja be a száját.
A bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi érveléssel, hogy a vádlott belenyugodott volna a sértett esetleges halálába.  Az ítélet szerint R. Tibor szándéka csak a sértett bántalmazására terjedt ki, ezért  a bíróság az emberölés kísérletét nem látta megalapozottnak.

A bíróság az ítéletet a vádlott vallomására, a tanúvallomásokra, az orvosszakértői véleményekre, a vádlottnak a telefonon történő bejelentésére, a sértett sérüléseiről készült fényképekre és a helyszíni szemle jegyzőkönyvére alapította.

A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott elkövetéskor büntetlen előéletét, az életveszélyes állapot közvetett voltát és azt, hogy a bűnösségre is kiterjedő vallomást tett. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a cselekményt különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen, mentálisan beteg hozzátartozója sérelmére követte el.  

Az ügyész súlyosításért és téves minősítés megállapításáért, a vádlott és a védő enyhítésért fellebbezett, így az ítélet nem jogerős.

Budapest, 2014. július 31.

A  Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya